Skip to main content

Örökösödési béke

Vissza a főcikkhez →


A százalékos vagyoni megállapodást a VIKSZ-ben sem volt egyszerű székházakra váltani. A megosztásban bár latba estek a konföderációk adott területen működő szakszervezeteinek érdekei, azonban ezeket össze kellett hangolni az ingatlanok értékeivel. Az Autonómok, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma a győri, a szekszárdi és a nyíregyházi, a Munkástanácsok a veszprémi és a debreceni, a Liga pedig a zalaegerszegi és a kecskeméti székházakhoz jutott a nagyobb értékű ingatlanok közül. A maradék ingatlanokat – értékük 208 millió forint –, telkeket, üdülőket előreláthatólag novemberben vehetik birtokba az érintettek, de a szakszervezeteknek még ösvényt kell lelniük a vegyes – állami, szakszervezeti – tulajdonlás dzsungelében is.

A kecskeméti szakszervezeti székház másfél évtizeddel ezelőtt épült monoton és modern épületét – hasonlóan a többi székházéhoz – mára kft.-k és más gazdasági szervezetek bérlik. Eszmei jelentősége kissé megkopott, bár első emeletén még az átvétel napján is ott díszelgett egy „Magas elismerés a csapatzászlón (1982)” című rézkarc, amelyen a szóban forgó magas elismerést éppen a Brinkus Lajos Munkásőregység érdemelte ki. A Liga Szakszervezetek megyei szervezetei eddig is beköltözhettek egy irodányi helyiségbe; a közeljövőben abban remélhető változás, hogy megszűnnek a bérleti díjak és a számlák miatti viták, és a székház bevételei segítséget jelentenek a független szakszervezetek működéséhez. A kecskeméti székház – melynek értéke 114 millió forint – ez évi bevételeiről még nincsenek adatok, mindenesetre tavaly 2,5 milliós nyereséget termelt annak ellenére, hogy több helyisége máig kiadatlan, és az épület többek között egy 35 ezer kötetes könyvtárat is eltart.

Az alkalmazottak nem fogadták kitörő örömmel az új tulajdonos érkezését, többségükben MSZOSZ-tagok, bár a kedves könyvtáros hölggyel közösen kiderítjük, hogy ő a SZEF-hez tartozik, A délutáni sajtótájékoztatón Pétervári András sietett kijelenteni, mindnyájukat átveszi a Liga, és részükre minden olyan juttatást biztosít december 31-ig – a 13. havi fizetést is beleértve –, amelyeket az előző tulajdonos adott. Hogy ezután mi lesz, arról ma még ugyanúgy semmit sem lehet mondani, mint a házban helyt kapott MSZOSZ ágazati szakszervezetek bérleti jogviszonyáról. Az utóbbiról ugyanis a VIKSZ-ben a konföderációk magas szinten döntenek. Vagy minden szakszervezet ingyen használhatja majd az alapvető működéshez szükséges irodát, vagy piaci árakat kell fizetniük a helyiségekért, vagy pedig kedvezményes négyzetméterárat számítanak fel egymásnak a konföderációk. A problémát az okozza, hogy a piaci viszonyok tönkretehetik a szervezeteket, viszont az ingyenes használat bonyolultabban kompenzálható egy másik székházbeli használati joggal, ráadásul ami ingyen van, arról kiderülhet: összességében túl sokba kerül majd a szakszervezeteknek. Gazdaságilag is nehéz fenntartani a székházban működő egységeket – a Liga vagyonkezelő kft.-t hozott létre a működtetésre –, és sokaknak nem könnyű megélni azt sem, hogy ötéves szakszervezeti harc után a Munkástanácsok vagy a Liga annak idején „kívülről jött” legénysége vagyonkezelővé, tulajdonossá és munkáltatóvá változott.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon