Zolnay János

Nyomtatóbarát változat

Tizenhárom nappal a határidő lejárta után Horváth István, Dabas kisgazdaszínekben újraválasztott polgármestere rájött, hogy apró, de végzetes hibát követett el. A képviselő-testület állásfoglalását kérte, hogy maradhat-e a DETCOM Rt. telefontársaság igazgatótanácsának elnöke. Megkapta. A képviselők megkezdték a procedúrát az összeférhetetlenség kimondására – ahelyett, hogy felszólították volna a polgármestert, mondjon le valamelyik tisztségéről. A testület tagjai pontosabban ismerték a módosított önkormányzati törvényt, mint Horváth, és tudták, hogy ha egy önkormányzat résztulajdonosa az adott gazdasági társaságnak, akkor a képviselő-testületnek nincs mérlegelési joga: a polgármesteri tisztség és az igazgatótanácsi tagság összeférhetetlen.

„Úgy gondolom – próbálta menteni helyzetét Horváth –, hogy egyszerűbb, ha lemondok az igazgatótanács elnökségéről”. Hiába bizonygatta azonban, hogy jóllehet gondatlanul, de jóhiszeműen járt el, hiszen még a határidőn belül kérte a testület állásfoglalását. A képviselők meg akartak szabadulni tőle, és nem irgalmaztak. „Sajnálom, de be kell jelentenem, hogy a polgármester úr elkésett ezzel a bejelentéssel – csapott le Horváth ellenlábasa, Kőszegi Zoltán. – Ezt nem a képviselő-testületnek, hanem a DETCOM Rt.-nek kellett volna bejelentenie, a megválasztásától számított harminc napon belül.”

A városházáról távozó Horváth munkaügyi bírósághoz fordult, a. kisgazdapárti és MIÉP-es képviselők pedig azóta tiltakozásul bojkottálják az önkormányzat munkáját.

A várost Nagy Ferenc SZDSZ-es alpolgármester irányítja, aki a település érdekében öt éve – „átmenetileg” – minden képtelennek tűnő feladatot elvállal. 1990-ben ő lett Dabas utolsó tanácselnöke, s ezáltal egyik céltáblája a szélsebesen „áttért” dabasi elit hisztérikus „antikommunista” szitokáradatának. Később az önkormányzat független képviselőjeként elvállalta az oktatási bizottság vezetését – a bizottságot három év múlva a polgármester felszámolta. A Dabas-Sári önkormányzati iskola igazgatója maradt, még azt követően is, hogy az iskolát – a tanulók kétharmadával együtt – elfalazták az épület egyik szárnyába. Lecsendesítette a végsőkig elkeseredett szülőket, amikor gyerekeiket két tanteremből a folyosóra szorították.

Bázisdiktatúra

Az önkormányzati korszak „belpolitikai” folyamatait több tényező alakította. A három települést 1967-ben egyesítették, és az időközben alsófokú igazgatási központtá fejlesztett Dabas a kárvallott szélső települések – Gyón és Sári – beruházási igényeivel találta magát szemben. A forrásmegosztás körüli viták könnyen háromfelé szakíthatták volna a képviselő-testületet, de nem ez történt. A kisgazda – és amúgy gyóni – polgármester Horváth István a sári képviselőket is lekötelezte: meghirdette a két szélső település infrastrukturális felzárkóztatását, amelynek az volt az ára, hogy drasztikusan megkurtították város egészének oktatási és az egészségügyi költségvetését. A fejlesztésért cserébe – amely alig jelentett többet az utcák silány minőségű aszfaltozásánál – a polgármester számíthatott a képviselők többségének feltétlen lojalitására.

A város költségvetését három részre osztották, a három településrész képviselői széles felhatalmazással bíró részönkormányzatokat alakítottak. A képviselő-testületnek a sári és a gyóni részönkormányzat diktált – a dabasi részönkormányzat akarata viszont megtört a képviselő-testület ellenállásán. A középiskolákat – az oktatási bizottság tiltakozása ellenére – a Pest megyei önkormányzat kezelésébe adták; a dabasi iskola építésére felvett hitelt a középső településrész – és nem a város egészének – költségvetése terhére törlesztették.

A részönkormányzatok korlátlan és ellenőrizetlen hatalmat gyakoroltak. Ők bírálták el a szociális segélykérelmeket. A sári képviselők hajtották végre az általános iskola átadását a katolikus egyháznak – a szülők tiltakozása ellenére.

A sári részönkormányzat nem is merte ezután Sáriban tartani üléseit, a kétségbeesett szülők haragja elől a dabasi városházára menekült. Gyónón a Horváth fivérek – a polgármester és családja – rontott neki a helyi általános iskolának, ahol – megítélésük szerint – a Vörös Hadsereg utóvédjei – a tanári kar zöme – átpolitizálták az oktatást.

A sári iskolabotrány kipattanását követően végképp felszámolták az önkormányzati szakbizottságokat; a részönkormányzatok ekkor már élet-halál urai voltak a széleken. 1993 őszére az iskolák iránti kisgazda ellenszenv a végletekig fajult. Négy év alatt az önkormányzat alig pályázott központi forrásokra, mert az elaprózott költségvetés megnehezítette a szükséges saját forrás előteremtését. Sáriban kétszer akkora összeggel támogatták a 110 gyereket befogadó katolikus iskolát, mint a 225 gyereket tanító önkormányzati iskolát. Az épületen belül falat húztak a „katolikus” és a „világnézetileg semleges” gyerekek közé, és azt tavaly ősszel sem voltak hajlandóak eltávolítani, pedig ezáltal elestek a művelődési tárca 80 milliós céltámogatásától. (Az önkormányzat tavaly 480 millió forinttal gazdálkodott.) Gyónon úgy ítélték, hogy nincs szükség iskolai könyvtárra. A könyveket a gyóni faluházba szállították, majd a fölöslegesnek ítélt példányokat darabonként húsz forintért eladogatták.

Hajsza a szántóföldön

A tavaly decemberi választásokon Horváth csak Gyónon számíthatott biztos győzelemre. Sáriban erős és az iskolaháborúban megedződött szavazóbázist tudhatott maga mögött a DAFI, a (Fodor Gáborral rokonszenvező) egykori fideszesek köré szerveződött Dabas Fejlődéséért Integrálódók Egyesülete. A dabasiak többsége a szocialistákat támogatta.

Horváth leváltása azon múlt, hogy riválisainak sikerül-e összefogniuk. Nem sikerült. „Természetesen” csak az SZDSZ-es Nagy Ferenc lépett vissza, mindenki más saját szavazóiban „bízott”. A polgármester esélyes nevető harmadikként sem akart semmit a véletlenre bízni. A nyugdíjasok ötezer forintot kaptak, a többiek aláírás nélküli szórólapokat: „Harci díszbe öltözött az eltűntnek nyilvánított Kádár-huszárok hadoszlopa, hogy lerohanja Dabast. Állig felfegyverzett zsoldosaik ugrásra készen, zsákmányra éhesen várják a nagy visszatérést. A DAFI vezetője Kőszegi (Kohn) Zoltán a buzik királya, aki Fodor Gáborban meglelte a partnert. A kommunizmus alatt osontak be Sáriba, de itt nem szeretik a tarnopoli metéltet. Életét a Talmud elemzése és a Tőke tanulmányozása tölti ki…” stb.

Elszabadult a pokol. A sértettek feljelentették a Horváth testvéreket, rendőröket hívtak, majd a kampánycsend éjszakáján megpróbálták lefülelni őket. „Éjféltájban három kocsi elzárta előlünk az utat, majd üldözőbe vettek minket” – meséli Horváth Sándor, a polgármester testvére. „Menekülni kezdtek – erősíti meg Bennárik Ferenc DAFI-s képviselő – Kőszegi Zoliék követték őket.” „Kiértünk a szántóföldekre, jó félórát száguldoztunk. A magyar elég régen üldözött a saját földjén, hát én most átéltem ezt ismét” – emlékszik Horváth. – „Elértük apám telkét, MIÉP-es barátom kiszállt, és egy festékesdobozt vágott az üldöző autó szélvédőjére. Ez elég volt ahhoz, hogy kinyissuk a kaput, és behajtsunk.”„Egérutat nyertek” – mondja Bennárik.

Az újraválasztott polgármester és a szocialista-liberális többségű képviselőtestület együttműködése nem volt hosszú életű. A történtek után Horváth nem volt hajlandó Kőszegit alpogármesterré jelölni. A testület megszüntette a részönkormányzatokat, és visszaállította a szakbizottságokat. A mandátumok harmadával bíró FKGP–KDNP–MIÉP-koalíció nem fogadta el a számára felajánlott bizottsági elnöki helyet, így gyakorlatilag kiszorult a döntéshozatalból. „Én sem tudok ezzel egyetérteni – mondja Nagy Ferenc. – Legalább három bizottságot kellett volna kapniuk. Majdhogynem ugyanaz történik, mint Pest megyében, csak fordítva.” Nagy Ferenc higgadt, kompromisszumkész magatartása egyedülálló. A többiek hagyták, hogy Horváth besétáljon saját csapdájába, konzultáltak a BM megyei Közigazgatási Hivatalával, majd egy formai hibát kihasználva megbuktatták. Ha a bíróság nem helyezi vissza a polgármestert, új választások lesznek, ha visszahelyezi…?

Szubjektíve persze sok minden érthető, a város jó érzésű polgárai torkig voltak Horváth Istvánnal. A dabasi történet mégis ijesztő. „A törvény helyben én vagyok” – mondta volt a polgármester. A választásokat követően a DAFI is megüzente, hogy ha Horváth „nem lesz hajlandó kompromisszumokat kötni, akkor van még egy utolsó lehetősége…” A többségi képviselők új polgármester-választással, a kisgazdák új képviselőválasztással szeretnék „tisztázni” a helyzetet. Senki sem gondolja komolyan, hogy tartós lehet a plurális demokrácia.

• Belföld