Skip to main content

Beszélő hetilap, 14. szám, Évfolyam 7, Szám 14

Iványi Gábor: …a tejnek italáról

efhá [F. Havas Gábor]: Súlyos, súlyosabb, legsúlyosabb

Révész Sándor: Gyorsnyelvelő tanfolyam

Azonnali kérdések órája

R. S. [Révész Sándor]: Sok párbaj semmiért

Eörsi János: A szociális csomag

eö–lt [Eörsi János–Solt Ottilia]: Lakás(le)építés

A március 12-i kormánycsomag lakásépítési fejezete

Zádori Zsolt: Ápol s eltakar

Bajóti útikalauz

Zolnay János: Bújt az üldözött

A dabasi polgármesterválság

B. G. [Bódis Gábor] - H. L. [Holka László]: Euroatlanti felhőátvonulások / Kéksapkások mindörökké

Vajda György: Újra ellentétek?

: „…belökjük az ajtót, és betesszük a lábunkat”

: Szlovákiai magyar pártok és mozgalmak

Martos Gábor: Menő fejek

Békés Erzsébet: Gyümölcskocsonya-recept

Sajó András: Vak Sámson írjon-e alkotmányt?

Solt Ottilia: Egy telefonhívás, szívkórház, meg egy el nem küldött levél

Dániel úti fejlemények

Krausz Jenő: Vagyonvédő szolgáltatás a volt testvérnél

Mink András: A történeti pamflet

Szabó Miklós: Múmiák öröksége. Új Mandátum Kiadó, Budapest 1995.

Révész Sándor: A tények televénye

Bazsányi Sándor: Szenvedélyek igaz rajza

Bikácsy Gergely: Hatalmasan agyalágyult világ

Parti Nagy Lajos: Wolfrám

Garaczi László: Tollas izom

Csontos Erika: Palinta

Szentivánéji álom – Csányi János és társulatának előadása

[Kisbali László]: Káromkodás-adó

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon