Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Március 20-án csöngött a telefon a szerkesztőségben. A felháborodott Bársony András, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt a vonal túlsó végén, aki elfogultsággal vádolt bennünket, és megkérdezte, hogy hajlandók vagyunk-e kommentár nélkül közölni az ő hozzátenni valóit.

Az el nem küldött levél

Szívesen, akár azonnal – válaszoltuk – bár az újabb cikket a másnap lezárandó lapszámból már nem vesszük ki. De hát az amúgy sem kommentár. Akkor inkább megvárja ezt is – válaszolta Bársony András –, és a kettőre együtt reagál. Azóta sem érkezett tőle semmi. (Tudjuk persze, volt egyéb elfoglaltsága; mint az Európa Parlament magyar delegátusa közben Strasbourgban is tartózkodott.)

Szívkórház

Vizy Andrásnak, a Petőfi rádió riporterének nyomdokain haladva kaptunk viszont egy faxot a Globex vezérigazgató-helyettesétől, dr. Vellai Györgyitől. „A XII. ker. Dániel u. 62. sz. ingatlannal kapcsolatos megkeresésére tájékoztatjuk Önt, hogy a Globex Holding Rt. 1995. február 15-én adásvételi szerződést írt alá, mely szerint a fenti ingatlant per, teher és igénymentesen megvásárolta. Az ingatlan birtokba vételére nem került sor, mivel az eladó számunkra azt átadni nem tudta. Emiatt a Globex Holding 1995. március 20-án visszamenőleges hatállyal érvénytelennek nyilvánította a szerződést. Cégünk jó hírnevének megőrzése alapvető érdekünk, ezért tisztázatlan körülményekkel rendelkező ingatlanokkal eddig sem és ezután sem foglalkozunk” – áll a faxüzenetben. Vellai Györgyi szóban még hozzátette, hogy a Globex egy Ameco nevű kft. kezdeményezésére érdeklődött kb. három hónapja a volt nyomdászüdülő iránt. Az Ameco tudomásuk szerint szívkórházat akart volna ott létesíteni. Vellai Györgyitől nevet és telefonszámot kaptunk, s így megtudhattuk, hogy az Ameco Kft. osztrák tulajdonú gazdasági társaság. Szívműtétekhez szükséges műszerekkel és diagnosztikai berendezésekkel látja el a magyar egészségügyi intézményeket, s évek óta tárgyal a tb-vel, valamint a Népjóléti Minisztériummal egy privát szívkórházról. Ebben a fordulóban a Globexszel közös társaság alapítására gondoltak, amelybe az építésben gyakorlott Globex az ingatlannal, az Ameco a felszereléssel lépett volna be. Arról, hogy az EPE Kft. is benne lenne a képben, az Ameco mit sem tudott, őket csak a másik, kanadai illetőségű bérlő létezéséről és lemondó nyilatkozatáról tájékoztatták. (A figyelmes olvasó emlékezhet rá, hogy az első bérleti szerződést a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetével valóban Hirosik István Mercury Kft.-je kötötte 1992-ben, az EPE, sőt nem is ő, hanem tulajdonosa, a Vérkoleszterinszint Alapítvány, először a Mercury albérlőjeként jelent meg, majd még 1992 októberében alakultak át bérlőtársakká, s 1993 áprilisában lépett az alapítvány helyébe az EPE Kft. Szerződés tehát van bőven, köztük olyan is, amelyikben bérlő gyanánt egyedül a Mercury szerepel. Igaz, hogy már nem hatályos, de ez nem látszik rajta, s tetszetősen egészíti ki a Mercury nyilatkozata, miszerint tudomásul veszi a bérlet felmondását, és kivonul a birtokról. Különösebb veszteség nélkül teheti, mivel egy fityinget se fektetett be, a bérleti díj fizetését is ráhagyta az EPE-re. Már csak a változatlanul gyógyító terveit szövögető EPE Kft.-t kell kifüstölni fizikailag a Dániel útról, és létezését is kiretusálni az okiratgyűjteményből célirányos válogatással. Így három lépésben előállítható a teher- és igénymentesség. Ha a kárvallott EPE Kft. esetleg utólag pert indít, azzal már kevés vizet zavar. Meglobogtathatja a maga iratcsomóját – mondjuk – mához két évre.) Az Ameco egyébként a Magyarországon létesítendő szívkórházra irányuló terveit fenntartja. Érdeklődve várjuk, hogy vajon befogadja-e a tb mostanában, amikor éppen le akarják építeni a meglévő kórházi kapacitást az év végéig 5 milliárd Ft-nyi nagyságrendben?

Volt-e második telefonhívás?

Időzzünk el végezetül kissé ágasbogas történetünk rendőrségi szálánál. Ott hagytuk el, hogy március 10-én délután, mikor a nyomdászszakszervezet jogi képviselője 23 Tasnádi-fiú társaságában megjelent a Dániel úti ingatlan kapujában, az EPE Kft. alkalmi őrének telefonjára odasietett a XII. kerületi kapitányság két járőrkocsija. A rádiós Vizy András mikrofonja rögzítette, amint konstatálták, hogy itt egyelőre semmi erőszak nem történt, de azt tanácsolták a jelenlévőknek, hogy ne is legyen, s ne erőszakkal, hanem a bíróságon döntsék el vagyonjogi vitájukat. Ezzel távoztak. Később a tulajdonosi oldal képviselői nekiláttak kivésni a zárat, s az őr riasztása nyomán szintén odaérkezett EPE-ügyvezető, Keresztes Péter újra telefonált a XII. kerületi kapitányságra, méghozzá – beszámolója szerint – a központi ügyelet 07-es számán keresztül, és a XII. kerület ügyeletes tisztjével beszélt. A rendőrök azonban nem jöttek még egyszer. Vizy András bele is mondta a mikrofonjába, a vasárnapi Táskarádióban el is hangzott: „Több mint egy órája, hogy értesítették a rendőröket, és még mindig nem jöttek. 18 óra múlt 5 perccel.”

Nos, a rendőri szervek szerint nem volt második hívás. Ezt mondta a Beszélőnek a XII. kerületi kapitány, ezt mondta Pörge Lajos alezredes, a BRFK panaszkivizsgáló csoportjának vezetője, és ezt írta Pintér Sándor altábornagy, országos rendőrfőkapitány. Őket így tájékoztatták. Viszont – Pörge alezredes hétfő (április 3.) délutáni közlése szerint – eddig még nem értek rá meghallgatni a 07-re érkező hívásokat rögzítő szalagot. Ebben csak az az érdekes, hogy kérdésünkre azt is megtudtuk tőle, e szalagokat 30 napig őrzik. Tiszta szerencse, hogy a Beszélő olyan tolakodó buzgósággal telefonálgatott. Ugyanis az EPE Kft. BRFK-ra címzett panasza március 16-án kelt, Pörge alezredes válasza, mely szerint a panaszt illetékességből a XII. kerületi kapitánynak továbbította, ahonnan a panasztevő érdemi választ várhat; március 28-án. Még egy-két levélváltás – szigorúan az illendő határidőkön belül – és az ominózus magnószalagot letörlik. Ezúttal is kíváncsian várunk: megtalálja-e a BRFK Keresztes Péter telefonhívásának nyomát.

• Gazdaság és társadalom