Skip to main content

Szlovákiai magyar pártok és mozgalmak

Vissza a főcikkhez →


Független Magyar Kezdeményezés (FMK), majd 1992 óta a Magyar Polgári Párt (MPP) – a második világháború utáni első szlovákiai magyar politikai erő egy nappal az emlékezetes prágai diáktüntetések után, 1989. november 18-án alakult. A kezdettől fogva szabadelvű, polgári párt 1990 és 1992 közt tagja volt a szlovák és csehszlovák kormánykoalíciónak, 1992-ben nem került be, parlamenten kívüli pártként tevékenykedett, 1994-től ismét parlamenti párt: egyetlen képviselője van a pártelnök A. Nagy László személyében.

Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) – a rendszerváltás utáni év elején jött létre, azóta is ellenzékben politizál, állandó parlamenti képviselettel. A szavazások során mindvégig támogatták a Carnogursky és Moravcík vezette kabineteket, és aktívan részt vettek Vladimír Meciar kétszeri megbuktatásában. Pártelnök: Bugár Béla.

Együttélés Politikai Mozgalom – 1990 tavaszán alakult, eredetileg ideológiamentes érdekvédő szövetségnek határozta meg magát, s valamennyi csehszlovákiai nemzeti és etnikai kisebbség (magyarok, németek, lengyelek, romák, zsidók, horvátok stb.) képviseletére pályázott. Többnyire szoros szövetségben lépett fel az MKDM-mel. Elnök: Duray Miklós. 1991-ben az Együttélésből kivált néhány személyiség létrehozta a Magyar Néppártot, melynek fő célja a másik három mozgalom egyesítése volt. Az MNP sohasem jutott parlamenti képviselethez, első közgyűlésük óta (1991) alig fejtettek ki észlelhető politikai tevékenységet, sokan létüket is megkérdőjelezik.

Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Prosperitásért (MNPMP) – az Együttélésből kiszakadt politikai személyiségek, valamint a Demokratikus Baloldal néhány volt parlamenti képviselője és tisztségviselője akarja létrehozni baloldali jellegű mozgalomként: jelen pillanatban a regisztrációhoz szükséges ezer támogató aláírás begyűjtésénél tartanak.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon