Skip to main content

„Kis alkotmány” – nagy győzelem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Lengyelország


A nem egyszer lengyel „Vaslady”-ként emlegetett 46 éves Hanna asszony ugyanis nemcsak sikeresen tartja össze hétpárti kabinetjét, de győztesen került ki a politikai csatákból is. Legalábbis eddig…

Győzelem a munkásság és az ideológia felett

A Suchocka-kabinetnek november végén sikerült végre megtörnie a nyáron kirobbant sztrájkmozgalom utolsó bástyáját: a mielcei WSK-gyárban is a kormány számára kedvező megállapodással ért véget a július 14-e óta folyó sztrájk. Mielce valószínűleg szimbolikus jelentőséget nyer majd, hiszen első ízben sikerült minden komolyabb engedmény nélkül térdre kényszeríteni azt a munkásságot, amely a rendszerváltás és a Szolidaritás egyik legfőbb motorja volt Lengyelországban – s ez jelentős mértékben Suchocka érdeme (ha egyáltalán érdem). Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Lech Walesa is támogatta a kabinetet a sztrájkolókkal szembeni következetesen keménykezű politikájában.

Hanna Suchocka kétségtelenül egyik legnagyobb erénye a politikai pragmatizmus. Sikereinek jelentős részét épp annak köszönheti, hogy igyekszik távol tartani kabinetjétől (illetve amennyire teheti a szejmtől is) az ideológiát, pontosabban az ideológiailag kényes kérdéseket. Nem véletlen tehát, hogy miközben az abortuszprobléma a belpolitikai élet egyik központi kérdése lett (ti. legyen-e népszavazás vagy sem), a kormánynak hivatalosan nincs véleménye az ügyről. A kabinetnek kedvez az is, hogy az Olszewski-kormány által kirobbantott ügynöklista-botrány sokakat ráébresztett arra, hogy az ideológiai ellentétek túlfeszítése a pártpolitikai villongásokon túlmutató politikai válsággal fenyegethet.

Luca széke

Talán épp a kaotikus válságtól való félelemnek köszönhető, hogy három év után sikerült végre elfogadtatni a parlamenttel az ún. kis alkotmányt, amelyet a jövő történelemkönyvei szintén a Suchocka-kabinet sikereként említhetnek majd. A Luca székéhez hasonlatos tempóban kidolgozott ideiglenes alaptörvény, amelyet (nota bene: ez is újdonság) a jelenlegi kabinettel igen jó kapcsolatot tartó Lech Walesa november 17-én látott el kézjegyével, az államfő és a kormány jogkörét bővítette, a még mindig meglehetősen szétaprózódott parkment rovására.

A „kis alkotmány” értelmében ugyanis a kormány három dolgot tehet:

1. ún. sürgősségi törvényjavaslatokat terjeszthet be, amelyek átfutási idejének egy része (szenátusi vitája és elnöki aláírása) 14 napra csökken, szemben a „nem sürgős törvények” 60 napos átfutásával;

2. javasolhatja azt, hogy a szejm elnöke ne rendeljen el szavazást olyan módosító indítványok ügyében, amelyeket korábban nem jelentettek be a szejmbizottságoknak (vagyis megkönnyíti azt, hogy a törvényjavaslatokat a kormány-előterjesztés eredeti formájában fogadja el a szejm);

3. a szejm egyszerű többségének felhatalmazásával törvényerejű rendeleteket adhat ki (az államfőnek azonban ezt nem kötelessége aláírni), s nem kell feltétlenül törvényjavaslatot benyújtania a szejmhez.

A „kis alkotmány” teljesen megváltoztatta a kormányalakítás eddigi szabályait is. A szejm helyett az államelnöknek ad döntő hatáskört a miniszterelnök és (annak javaslatára) a kormány kinevezését illetően, a szejm tehát ezentúl csak a kormány programjáról szavazhat. Jelentősen megnehezíti a kormány visszahívását is: az eddigi 15 helyett csak 46 képviselő tehet bizalmatlansági indítványt, amelyről azonban csak 7 nap elteltével szavazhat a szejm. Az alaptörvény szerint az államelnök rendeletei ezentúl csak a miniszterelnök (ill. valamely miniszterének) ellenjegyzése mellett lépnek érvénybe, viszont az elnökhöz tartozó tárcákra, azaz a külügyi, belügyi és a nemzetvédelmi miniszteri posztra csak az államelnök véleményének figyelembevétele mellett tehet javaslatot a kormányfő.

A parlamenten belül leginkább a szenátus jogkörét csorbította a „kis alkotmány”, hiszen a szenátusi vétó elvetéséhez ezentúl elegendő lesz a szejm egyszerű többsége is.

Abortusz és költségvetés

Aligha kell hangsúlyozni, hogy az alaptörvény – decemberi életbelépését követően – ugyancsak Hanna Suchocka kabinetjének pozícióit erősíti majd. A jogi bástyákra nagy szüksége is van a varsói kormánynak, hiszen a munkásság feletti győzelem és az ideológia száműzése csak időleges lehet. A hétpárti nagykoalíciónak ugyanis előbb vagy utóbb szembe kell néznie a kormánypártokat és a politika egyéb szereplőit erősen megosztó abortuszkérdéssel, s még inkább az olyan „nehézsúlyú” gazdasági kérdésekkel, mint a költségvetés deficitjének csökkentése (1993-ban a GDP 5,5 százalékára), a munkanélküliség növekedése (1993 elejére elérheti a 15 százalékot) vagy a 7 és 22 százalékos áfa, melynek bevezetését júliusra tervezi Hanna asszony kabinetje.




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon