Skip to main content

Beszélő hetilap, 50. szám, Évfolyam 4, Szám 49

(Hranek Ferenc): Tisztelt Főszerkesztő Úr!

N. L. [Neményi László]: Meghalni Szomáliáért?

nwa [Nagy W. András]: Gyalogblokád / Időkényszer, térzubbony / Távol Moszkvától

F. Havas Gábor: Mindent elölről kell kezdeni?

Világkiállítási esélyek

Vit László: Motorizált Duna-korzó

Eörsi János: Nadrágszíjmeghúzás szolidaritásügyben

plá/ton: Pofoszkodás

–lt [Solt Ottilia]: Ha dönt a nép

Révész Sándor: Ecetkezelés

Egy önkényes főbérlő története

: Folyamatosan hozzám akart jönni…

Máté Dániel: Lehetőségek csak elméletben!

(kőszeg): Fontolgatta

Szabó Lívia: Tájkép a végeken

Neményi László: A kirekesztők egy könyvbe zárva

Vitalij Moszkalenko: Éjszaka

(Riport a föld alól)

Kisbali László: Igen a nemre

Dalos György: Haider és az ő „harca”

Yehuda Lahav: Európa asszonya

Beszélgetés Zuzana Szatmaryovával

: A szerkesztőbizottság felhívása

Tálas Péter: „Kis alkotmány” – nagy győzelem

Solt Ottilia: Ilyen helyzetben költségvetést csinálni nem is nagyon lehet

Interjú Békesi Lászlóval

–kl– [Kozák László]: A Munka Törvénykönyve nálunk és más nemzeteknél

Beszélgetés Prugberger Tamással

–kl– [Kozák László]: A BDSZ nem Kft.

Árajánlat

–iJ– [Eörsi János]: Tb-választási törvényjavaslat

Mink András: Pártok és erőterek

Balassa Péter: Kierkegaard – Bergman – Pilinszky

Bikácsy Gergely: A könyv boldogsága

Hajdu István: Manhattani feles II.

Majoros Sándor: Senkiháziak

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon