Skip to main content

Tb-választási törvényjavaslat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A másik következmény kevésbé kellemdús, hiszen a majdani tb-képviselőknek vállukra kell venniük a nyugdíj-, illetve az egészségbiztosítás krónikus gondjait. (A nyugdíjbiztosítási önkormányzat nagyobb részét alkotja majd a 32 munkavállalói képviselő, az egészségbiztosítási testületben viszont a 30 megválasztott szakszervezeti küldött nem jut túlsúlyhoz a munkáltatók és más körök delegáltjaihoz képest.)

A két önkormányzathoz külön-külön listán állíthatnak jelöltet a szakszervezeti tömbök. A szavazólap, amelyet a választópolgár kézhez kap, hasonló lesz a ’90 tavaszi pártlistákhoz: egy-egy oszlopban láthatjuk majd a listát állító szakszervezeti szövetség nevét és nevének rövidítését, ez alatt pedig egy üres karikát, amelybe két egymást metsző vonalat rajzolva szavazhatunk szívünk szakszervezetére, és aki alapos mérlegelő, azt útbaigazíthatja a döntési karikák alatt elhelyezkedő szakszervezeti jelvények és még lejjebb a jelöltek névsora.

A törvénytervezet szerint az a szakszervezeti szövetség állíthat listát, amelynek tagszervezetei legalább 3 nemzetgazdasági ágban, legalább 10 ágazatban, legalább 5 megyében és legalább 100 munkáltatónál működnek. Egy szakszervezet csak egy országos szövetség tagjaként szerepelhet. Az országos szövetséghez nem tartozó szakszervezetek vagy a kisebb konföderációk szövetséget alkotva indulhatnak, ha együtt már megfelelnek a listaállítás követelményeinek.

A választást valamelyik március 18. és április 2. közé eső pénteki munkanapra tűzi ki a köztársasági elnök. Általános és egyenlő lesz a választójog, közvetlen és titkos a szavazás. (Így persze a magánzók, sőt a formálódó nemzeti tőkésosztály tagjai is választhatnak.) Szavazni lakó- és munkahelyeken egyaránt lehet. A leadott szavazatok száma nem befolyásolja a tb-választás érvényességét.

A választás céljaira már elkülönítettek a társadalombiztosításból 500 millió forintot. Nemrég még bizonytalan volt, vajon a szakszervezeti választások ezen felüli költségeit nem a szakszervezeti vagyonból kell-e fizetni majd. De az ÉT-megállapodás végleg eloszlatta ezeket a kétségeket is – a kormány visszavonja korábbi törvénytervezetét –, és a most benyújtott javaslat szerint teljes mértékben a magyar állam állja a választási számlát.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon