A másik következmény kevésbé kellemdús, hiszen a majdani tb-képviselőknek vállukra kell venniük a nyugdíj-, illetve az egészségbiztosítás krónikus gondjait. (A nyugdíjbiztosítási önkormányzat nagyobb részét alkotja majd a 32 munkavállalói képviselő, az egészségbiztosítási testületben viszont a 30 megválasztott szakszervezeti küldött nem jut túlsúlyhoz a munkáltatók és más körök delegáltjaihoz képest.)
A két önkormányzathoz külön-külön listán állíthatnak jelöltet a szakszervezeti tömbök. A szavazólap, amelyet a választópolgár kézhez kap, hasonló lesz a ’90 tavaszi pártlistákhoz: egy-egy oszlopban láthatjuk majd a listát állító szakszervezeti szövetség nevét és nevének rövidítését, ez alatt pedig egy üres karikát, amelybe két egymást metsző vonalat rajzolva szavazhatunk szívünk szakszervezetére, és aki alapos mérlegelő, azt útbaigazíthatja a döntési karikák alatt elhelyezkedő szakszervezeti jelvények és még lejjebb a jelöltek névsora.
A törvénytervezet szerint az a szakszervezeti szövetség állíthat listát, amelynek tagszervezetei legalább 3 nemzetgazdasági ágban, legalább 10 ágazatban, legalább 5 megyében és legalább 100 munkáltatónál működnek. Egy szakszervezet csak egy országos szövetség tagjaként szerepelhet. Az országos szövetséghez nem tartozó szakszervezetek vagy a kisebb konföderációk szövetséget alkotva indulhatnak, ha együtt már megfelelnek a listaállítás követelményeinek.
A választást valamelyik március 18. és április 2. közé eső pénteki munkanapra tűzi ki a köztársasági elnök. Általános és egyenlő lesz a választójog, közvetlen és titkos a szavazás. (Így persze a magánzók, sőt a formálódó nemzeti tőkésosztály tagjai is választhatnak.) Szavazni lakó- és munkahelyeken egyaránt lehet. A leadott szavazatok száma nem befolyásolja a tb-választás érvényességét.
A választás céljaira már elkülönítettek a társadalombiztosításból 500 millió forintot. Nemrég még bizonytalan volt, vajon a szakszervezeti választások ezen felüli költségeit nem a szakszervezeti vagyonból kell-e fizetni majd. De az ÉT-megállapodás végleg eloszlatta ezeket a kétségeket is – a kormány visszavonja korábbi törvénytervezetét –, és a most benyújtott javaslat szerint teljes mértékben a magyar állam állja a választási számlát.