Skip to main content

A munkaerő is költség, nemcsak a gázolaj!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


100% kellene

A Folyamszabályozási és Kavicskotró Rt.-nél már hónapokkal ezelőtt elhangzottak béremelési ígéretek, de a szép szavakat nem követték a tettek. Ezt legutóbb a csődeljárás bejelentésével indokolta a cég vezetése, ám a csődöt mind a mai napig nem hirdették ki. A vezérigazgató a jelek szerint jól lavírozik, eredményesen kezeli a cég adósságait, de a bérek tekintetében hajthatatlan. Ezért a Ligához tartozó Foka Szakszervezet szeptember 30-ra hajósmunkásgyűlést hívott össze. Az összegyűltek ellenszavazat nélkül a törvényes sztrájk megtartása mellett döntöttek, ha nem sikerül megállapodni a következőkben: azonnal, 100%-kal emeljék az alapbért; vezessenek be egy, az alapbér 20%-át kitevő teljesítménybérezést; a kettős beosztásban dolgozók pótlólagos bére a helyettesített munkatárs bérének 30%-a legyen.

Október 1-jén egyeztető tárgyalást tartott a sztrájkbizottság és az elnök-vezérigazgató. Utóbbi kijelentette, hogy ha a sztrájkbizottság képviselői költségcsökkentő tényezőket találnak a gazdálkodás adatai között, ezek terhére hajlandó bért emelni. Ezt a sztrájkbizottság méltánytalannak tartotta mondván, hogy a munkások nem feltétlenül gazdasági szakemberek. Kénytelen volt a munkásgyűlés felhatalmazásával élve bejelenteni a kétórás figyelmeztető sztrájkot.

Október 5-én mindenki leállt. A hajókon dolgozók is rávezették a napi jelentésükre, hogy sztrájk van, így vállalva az arra az időre járó bérük elmaradását. Sztrájktörőkről nem tud a szakszervezet. A sztrájk után a tisztségviselők megkeresték a Ligaközpontot és a hozzájuk csatlakozott Magyarországi Közlekedési Szakszervezetek szövetségét.

Akciójuk eredménytelen volt. Egy hét múlva bejelentették hát, hogy október 20-án 5 óra 30 perctől háromnapos sztrájkot tartanak, egyben felkérték a vezetőséget: állapodjanak meg azokról a szolgáltatásokról, amelyet a sztrájk alatt is el kell látniuk.

„Rágalmazás történt!”

A vezérigazgatónak csak egy péntek éjszakai időpont volt megfelelő, ami nem volt épp kellemes a heti turnusokban dolgozó hajósoknak. Mégis úgy tűnt, érdemes volt a hajnalig tartó tárgyalást végigülniük. Elhangzott, hogy egy hónap próbaidőre nem alapbéremelést, hanem valamilyen formában bérkiegészítést kaphatnak a hajósok. A bérkiegészítés mértékéről nem esett szó, és homályban maradt az is, mit vár el érte cserébe a vezérigazgató. Esetleg a hajók pontos terhelését kellett volna ezért a pénzért feltüntetni, így pontosabban lehetett volna ellenőrizni a szállított rakomány mennyiségét. Mindenesetre a sztrájkbizottság képviselői a sztrájk előtti napon megtartott egyeztető tárgyaláson felajánlották a közreműködésüket egy olyan gazdálkodási csomagterv kidolgozásában, amely lényeges megtakarításokat hozhatott volna az rt.-nek. A munkások képviselői a gázolaj felhasználását racionalizálták volna, üzemszervezési javaslataik voltak, de a javaslatok megbeszélését keresztülhúzta a Magyar Nemzet egy újságcikke.

„Bejelentem, hogy megszakítom a tárgyalásokat, és büntetőeljárást kezdeményezek. Rágalmazás történt!”  jelentette ki az elnök-vezérigazgató, és a maga részéről befejezettnek tekintette és otthagyta az egyeztető tárgyalást. A „felháborító” cikk írója feltehetően tévedésen alapuló adatokat is közölt. Például a privatizáció után nem 300, hanem csak 200 hajós maradt a cégnél. Az irodaház felújítását, amely költséges az rt.-nek, nem a jelenlegi, hanem az előző igazgató döntötte el. A cikk állítja azt is, hogy a konkurens kft.-t a Foka vette meg, holott valójában a Foka tulajdonosa, a svájci Holderbank volt a vevő  és kevesen tudják, miért. Mindezek a tévedések azonban nem befolyásolták azokat a valós adatokat, amelyek arról szóltak, hogy a hajósok éhbérért dolgoznak.

Óránként 6,50

A cikk leírja, hogy egy nyugdíj előtt álló hajóskapitány is fillérekkel keres többet 20 000 forintnál. A matrózok fizetése pedig a bérminimum környékén tanyázik. Nem is szólva arról, hogy telente a hajósoknak kötelező őrszolgálatot ellátniuk, és valószínűleg kevesen töltenék idejüket otthonuktól távol péntek estétől hétfő reggelig folyamatosan 6 forint 50 filléres órabérért. Igaz, ezért „csak” ügyeleti őrszolgálatot kell ellátni, ami magában foglalja az akkumulátorok rendszeres töltését, a vízállás szerinti manőverezést, a hajózási szabályok szerinti ellenőrzést, a világítást, a vagyonvédelmet a potom 15 vagy 50 milliós értékű ladikokon.

A sztrájkbizottság tagjai közül Fórián Sándor géphajókormányos elmondja, hogy a múlt hónapban 470 órát dolgozott a cégnek, a túlmunkát és a kötelező őrszolgálat ellátását is beszámítva. Átlagos fizetése 41 forintos órabérnek felel meg. Komora Rafael gépész 110 túlórát vállalt a hónapban, így fizetését föltornászta a bruttó 28 000 forintos álomhatárig.

Senki nem veszi figyelembe a hajósok nehéz munkáját. A sztrájk előtti tárgyaláson, a főnök kirohanása után a munkaadó ott maradó képviselői mély megértésükről biztosították a munkavállalókat, de közölték, hogy csak azt lehet elosztani, amit meg is termeltek. Megismételték a vezérigazgató korábbi érvét, hogy csak akkor lesz béremelés, ha a sztrájkbizottság megspórolható költségeket mutat ki. Majd amikor a sztrájkbizottság előrukkolt takarékossági terveivel, tárgyalópartnerei visszavonultak: nincs nekik döntési joguk. Felhatalmazásuk csak arra szól, hogy megegyezzenek a sztrájk alatti elégséges szolgáltatás mértékéről. Egyébként a sztrájk rosszul van időzítve  jelentették ki a kisfőnökök , hiszen a vízállás rendkívül alacsony, és így valószínűleg amúgy is leállítják a munkát.

Lapzártánk után leálltak a munkások. Hajnalban Nagy Péter, a FFH ügyvivője még elmondta: „A munkaerő is költségtényező, nemcsak a gázolaj! A vezetőink kijelentik, hogy kapitalizmus van. Csakhogy a kapitalizmus nemcsak farkastörvényeket jelent, hanem hosszú távú vállalkozói gondolkodást is. Ennek jeleit nemigen tapasztalhattuk az egyeztető tárgyalások során. Szerettünk volna megállapodni, a sztrájkra csak az elkeseredés vitt bennünket…”


























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon