–kl– [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

Rapülők

A rendszerváltás után a független szakszervezetek megalakulása és a régi szakszervezet jégzajlása összekapcsolódott az addig soha nem tapasztalt sajtódömpinggel, így a színre lépő és a saját hangjukat kereső szakszervezetek rákényszerültek arra, hogy a vállalati hírmondók hagyományait megújítsák, és útjára indítsák saját lapjaikat. A megszülető orgánumok címválasztása nem volt minden esetben invenciózus, a sok újság, lap, harsona, hírmondó között üde színfoltot jelent az FRSZ, a Független Rendőrszakszervezet tájékoztatója, a FRáSZ. A rendőrszakszervezet korlátozott sztrájkjoga eddig csak a múlt évi Mikulás-ünnepség bojkottját tette lehetővé, mivel úgy informálódtak, hogy az ünnepségre „név szerinti – külön levélben, postai úton kézbesített – meghívást kaptak az osztályvezetők és az annál magasabb beosztást betöltő vezetők gyermekei”. A Krampusz-diszkriminációt kifogásoló levelüket elküldték a rendezésben elöljáró hagyományos szakszervezet vezetőjének is, aki felháborodottan hozta tudomásukra, hogy a levél megírása után szó sem lehet a két szakszervezet szorosabb együttműködéséről, és azt, hogy levelükről értesíteni fogja a BM Rendészeti Szervek Kiképző Központját is. A legtalálóbb ám mégis a légi közlekedésben dolgozók független szakszervezeti újságjáé: Repülünk? Ferihegyi hírmondó. A hangvételében is szellemes, üde újság tavasszal keretes gyászhírben búcsúztatta el a vállalat éléről lemondatott vezérigazgatót. Stílusára jellemző az a rövid megállapítás, miszerint „Elzavarása hosszú időt vett igénybe, de úgy érezzük, megérte.” Információink szerint a lap egy ideje nem jelenik meg – talán nem mindenki repült, reménykedik a sorok írója –, viszont azóta a Malév hivatalos lapja, a Légiközlekedés szívesen vár minden vállalati problémáról szóló cikket, felvetést. Ez a szívesen vár kifejezés persze némi kötelezettséget is von maga után – derül ki az alább következő megtörtént eset kapcsán. A helyellenőrzési részleg vezetője olvasói levélben fordult egy országos napilaphoz, amelyben egyebek mellett hiányolta, hogy a legfelsőbb vezetés nem tájékoztatja a dolgozókat a lépéseiről, és alacsonyak a bérek. A hivatalos válaszlevélben lekatikázott alkalmazott részletes és kioktató választ kapott a Humán Központ vezetőjétől, aki a Légiközlekedés hasábjain minden dolgozó tudomására hozza:

„Mivel tudomásunk van róla, többen gondolkoznak azon, hogy kivigyék a problémákat, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ezt a munkáltató nem veszi jó néven, és rosszallásunkat intézkedésekben fogjuk kifejezni. Nyilván könnyen kitalálható, hogy milyen intézkedésekre számíthat az, aki ezután külső sajtóorgánumokhoz, szervezetekhez, szervekhez fordul, ezzel a lépésével a Malév megítélését hátrányosan befolyásolva. …szigorúan fel fogunk lépni mindazok ellen, akik ezeket a szabályokat megszegik.”

A magunk részéről el sem tudjuk képzelni, hogy ez a diszkrét utalás milyen intézkedést vonhat maga után. Azonban némi bizalomra ad okot egy, a fent említett vitára reflektáló jegyeladó lakonikus üzenete: „Kedves Kati! Büszke vagyok rá, hogy valaha a beosztottad lehettem. Aláírás.” Mindenesetre figyelmet érdemel ez a játékszabályokat világosan kijelölő fogalmazásmód, a kifejlődő vállalati kapitali erőteljes megjelenítése. Érezhetően formálódik egy új menedzsmentstílus, és ez a stílus végképp maga alá temeti a semmivel sem kedvezőbb tartalommal, de paternalista stílusban fogalmazó vezetői megnyilvánulások divatját.

Hüje az igazgató

És valószínűleg a szabadszájú szakszervezeti megnyilatkozások kurzusát is. Pedig néhány független szakszervezet ebben nem ismer lehetetlent. Bátorságuk talán a rendszerváltásban gyökerező balga hitből származtatható. Némely orgánum szinte lemondásra szólítja fel igazgatóját, mint például a Szabad Vasutas, a független vasutasok lapja. A „MÁV fejetlen lefejezése” című cikkben azt olvashatjuk; „A jelenlegi vezetés Csárádi úrral az élén képtelen kormányzati és parlamenti szinten menedzselni a vasutat. Ő ugyanis hűen testesíti meg a lefelé oroszlán, felfelé nyuszi vezetőt, de bízunk benne, hogy Csárádi úrnak olyan sokszínű köpönyege nincs, hogy a következő kormányzati hatalmat is ki tudja szolgálni a vasút kárára.” De ennek ellenkezője, a szakszervezeti tisztségviselők lemondatásának igénye is felmerült az utóbbi időben – a vállalatvezetők részéről. A fenti cikk is egy ilyen tartalmú nyilatkozat kapcsán született, de a példa nem áll magányosan. A Mahart vezetői országos napilapokban is megjelentetett fizetett hirdetésben próbálták leváltani a szakszervezeti vezetőket, finoman szólva mérsékelt sikerrel. (A jobb híján hírnévrontásért beperelt tisztségviselők ügyében az ítélet lapunk megjelenésének időpontjában várható!) A hirdetést lehozta a Magyar Hajózás című vállalati újság is. Ez nem okozhatott különösebb nehézséget, mivel e szám minden cikkében, szinte csak a vezérigazgató szerepel, ráadásul többször az illetékes minisztérium első emberével karöltve. A dolgozók véleményéről csak úgy értesülhetünk, ha elolvassuk azt a hosszú lére eresztett riportot, amelyben a szerkesztők megszólaltatták a dolgozói állománygyűlésen egyhangúan lehurrogott ex-szakszervezeti vezetőt. A kollektíva bizalmát élvező szakszervezeti tisztségviselők is megjelennek ugyan a lezajlott értekezletek dokumentációiban, de itt a kincstári kommentár tudatosítja a tájékozatlan olvasóban, hogy ők az értekezlet megzavarói, akiknek nincs helye a dolgozók problémáinak megvitatására rendezett fórumon. „A folyami hajósok gyűlése kis híján elmaradt. Ugyanis a kezdésnél meghívás nélkül megjelent a Független Szakszervezet elnöke és elnökhelyettese. Szó szót követett, és végül a társaság vezetői úgy döntöttek, bizonyítandó kompromisszumkézségüket, hogy mégis megtartják az értekezletet.”

Alkalmatlankodó

Az alkalmatlannak tartott igazgatók válaszintézkedéseikben nem mindig bizonyítják ennek az állításnak az ellenkezőjét. Például letiltják a szakszervezet számára a vállalati belső hírközlő eszközök használatát, legyen szó a MÁV vonalpostájáról vagy a tengerészek rádióösszeköttetéséről. Ezek az intézkedések a Munka Törvénykönyve szerint jogtalan lépések, mivel a szakszervezet a vállalaton belüli információs rendszereket jogosult használni. De ez csak a menedzsment kezdeti zavarát tükrözi, hiszen más paragrafusokra támaszkodva könnyebben lehetetlenné tudják tenni a szakszervezeti vezetőket. A munkatörvénykönyv 3. szakaszának 3. bekezdése alapján felelősségre vonható az, aki a vállalat jó hírét-nevét veszélyezteti. Hogy ezen ki mit ért, az csak a „vezérigazgatók fantáziáján és – az immár polgári – bíróság bölcsességén múlik.

A szabadszájúbban fogalmazó lapokkal szemben a vidéki újságok magukra hagyatottabbak. A Cukorgyári Akaratból, a Kaposcukor Rt. független szakszervezeti lapjából, mint a neve is jelzi, nem hiányzik az elszántság, de öt vezető tisztségviselőjük jogellenes elbocsátása után – bár a bíróság visszahelyezte valamennyiüket – a megfogalmazásaikban minden szóra ügyelniük kell, tekintve, hogy jóformán ők írják a lapot.

Szakszervezeti szurka-piszka

Amikor a nagy pártok is „csak szópárbajt vívnak”, és a szakszervezeti tömörülések is „csak a koncon marakodnak”, akkor nem csodálkozhatunk azon, ha az egymás elleni támadásoktól hangosak e kis lapok hasábjai is. Viszont a saját problémáikat ismerő közösségek szemében nehezebb egy artikulátlan „ki a jobb?” kiáltással célt érni. Ezért sok kiadványt azok a levélváltások duzzasztanak föl, amelyek végeláthatatlan igazgatói, szakszervezetek közötti huzavonákat dokumentálnak, tiltakozásokat tájékoztatásuk rendszeres elmaradása miatt, a telefonhasználati bér vagy helyiségbér kivetése ellen, nyilatkozatokat a megelőző nyilatkozatok el- és visszaferdítgetései apropóján. Szakszervezeti rovatokat a „ki ül a tárgyalóasztalhoz”, a „ki állt fel onnan először”, és a „kinek az érdeme a megszületett eredmény” tisztségviselőkolléga-pukkasztója. Tanulságos együtt látni mindezt az azonos szakmában utazó Mozdonyvezetők Lapjában, Szabad Vasutasban vagy a Hírmondóban.

De tévedés lenne azt hinni, hogy praktikus információkkal nem szolgálnak ezek az orgánumok. Igaz, az előttem fekvő kéttucatnyi újság közül csak egyben találtam főzési tanácsokat, viszont okos mellékleteket annál többet, amelyek felvilágosítják a dolgozókat arról, hogy milyenek a fizetési kategóriák, mennyi a túlórapénz, mi a teendő átszervezés, elbocsátás, végkielégítés esetén – és arról, mi a teendő, hogy ez ne következzen be. Híradás a szakszervezeti kedvezményes- és segélyakciókról, a Balinkai Csillében – stílszerűen – szénakcióról.

Mert jelen van a szolidaritás eszméje is a szakszervezeti lapokban, a szakmákon átnyúló közös munkavállalói érdekek tisztelete. A szakszervezeti elnökök, titkárok exkluzív interjúi mellett palira vett kovácsjánosok arcképei, vagy beszámoló munkahelyi tragédiákról, például a Forró Drótban, a villamosenergia-ipari dolgozók időszaki tájékoztatójában.

Találhatunk olyan újságot is, ilyen a független pedagógusok Rációja, amelyet neves közéleti személyiségek is megtisztelnek írásaikkal, nemrég Balassa Pétertől olvashattunk egy kis írást. De a lap erényei közé tartozik a jól dokumentált vélemények ütköztetése is.

Az indíttatásról

Akadnak olyan kis krónikák, amelyek inkább csak újságkivágásokból állnak: ilyen a nagykanizsai Délzalai Vízmű független szakszervezetének lapja, a Csatorna. Más újságok néhány példányos fénymásolt kiadásban szerénykednek, de vannak stencilezettek is, mint például a Vasi Volán Szókimondója. De legtöbbjük nyomdai formátumú, és felvonultatja az újságírás műfajait. Nem hiányzik a humor sem belőlük, a legeredetibb, bölcs öniróniát tükröző tagtoborzó szlogen, amit valaha is hallottam, így hangzik:

Ha belépsz, a bajban nem leszel egyedül!
- Mi is bajban vagyunk.

E lelkes, amatőr újságok némelyikéből nem hiányzik a filozofikus mélység sem. Így aki azt gondolná, hogy túlságosan gyakorlatias lenne egyik-másik szakszervezeti véleménytükör, vagy túlságosan szabadszájú, annak figyelmébe ajánlom az ÁDÉSZ-harsonában, az alumíniumipari dolgozók érdekvédelmi szervezetének tájékoztatójában olvasható John Stuart Mill-idézetet. „Sohasem lehetünk biztosak abban, hogy az a vélemény, amelyet elnyomni próbálunk, helytelen; és még ha biztosak lennénk is ebben, akkor is káros. …Mert ha a vélemény helyes, megfosztják őket az alkalomtól, hogy igazságra váltsanak egy tévedést, ha pedig helytelen, nélkülözni kénytelenek egy majdnem akkora nyereséget, hogy tudniillik élesebben és elevenebben észleljék az igazságot azáltal, hogy megütközik egy tévedéssel.”

• Válassz szakszervezetet!