Skip to main content

Bagatellárium – 1992

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Január

Az atomizált fegyveres erők egész évben lövöldöztek. Januárban egy vadőr egy gyanús kocsi kerekére célzott, és a sofőr szívébe talált. Az év további részében lőtt mezőőr és lőtt halőr.

Szokolay, a költő megvált mandátumától: „Súlyos bűnt követtem el, ezért a mandátumomat nem tarthatom meg. Végül is ez mindenképpen rendkívül súlyos cselekedet még akkor is, ha gondatlanságból vagy egy tárgy által valósult meg.” (Magyar Hírlap, január 21.) Az önmagán túlszavazó lírikus februárban bizalmas belügyi álláshoz jut, s mire virágba borulnak a gyümölcsfák, ráébred, hogy mégsem követett el semmit: „Nem találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy akár egyetlen alkalommal is a padszomszédom helyett szavaztam volna… amíg csak egyetlen embertársam is bízik az igazamban, addig én behódolni nem fogok. Nincs az a kurzus… amely előtt igaz meggyőződésem ellenére beismernék valamit, amit nem követtem el.” Olyan embertárs pedig mindig lesz, aki hisz abban, hogy egy láthatatlan tündér szavazott a távol lévő padszomszéd helyett. Ha más nem, a belügyminiszter.

Januárban a rádiónak és a televíziónak nem volt még alelnöke, de volt hat alelnökjelölt. Az év folyamán a hatból kettőt, Rózsa T.-t és Chrudinákot kirúgták, kettőnek, Bányai Gábornak és Peták Istvánnak megígérték, hogy jönnek értük a rendőrök, az egyikért a minap jöttek is. Király Edittől csak a mikrofont vették el, és a kedvesét rúgták ki, meg azt, aki a mikrofont elvette.

Rózsa T. alelnökjelölt szerette volna a rádióban elmondani, a Láttuk-hallottukban, hogy Chrudinák alelnökjelölt egy antiszemita KGB-ügynök. Ezt megakadályozta a Bölcs István, akit Rózsa T. januárban leplezett le néhány tucat kollégájával és főleg Mester Ákossal egy csomagban. Két hónappal később (lásd Népszabadság, március 11.) Rózsa T. nyilvánosan megkövette Mestert, akit ártatlanul vádolt. Még később azonban rájött, hogy a Mester („akinek legmagasabb iskolai végzettsége mindössze egy mezei marxizmus–leninizmus szakosító”; Új Magyarország, január 29.) mégsem ártatlan, hanem a rádiós „négyek bandájának” egynegyede (lásd Népszabadság, augusztus 11.).

A hónap tévénézője: „Gönczi Antal földesi néző azt kérdezi a miniszterelnök úrtól, honnan meríti az erőt a tisztes helytálláshoz.

A miniszterelnök úr szüleitől jó, türelmes természetet, jó idegrendszert örökölt, neveltetésében is a türelemre erősítették. Hála Istennek, mert ez is hozzátartozik a politikusi alkathoz.” (Új Magyarország, 1992. január 20.)

A hónap nyilatkozata: „Hogy az újfasiszta nézeteket valló Györkös úr beléphetne-e szervezetükbe? – erre a kérdésre dr. Szeredi (Ervin, a Pofosz jogi főtanácsadója – R. S.) igennel válaszolt. Elmondta, hogy Györkösnél jóval szélsőségesebb nézeteket valló Pofosz-tagok is vannak, „hiszen ők csupán egyetlen kizáró okot ismernek, az MSZMP-tagságot”. (Népszava, január 24.)

A hónap mesterműve: „Csallóköz, Ipolyság, a Torna-völgye falvaiban a Kossuth, a valamikori Kossuth rádió hullámhosszára állítva a keresőgömb. Ungban, Beregben, Temesben, Vajdaságban a budapesti rádió kondítja a delet. A harangszót egyelőre még nem helyezték át az URH sávra. De Krisztus igéit odaát, túl a trianoni határokon már hiába várják.” (Magyar Fórum, január 30.)

Szegény főszerkesztőt a trianoni határokon innen és túl senki nem világosította fel arról, hogy Krisztus igéit korábban sohasem közvetítették a Kossuth adón.

Február

Február 3-án a volt önkéntes rendőri gárda reprezentánsait búcsúztatták a BRFK-n. „Ez a testület az akkori célkitűzéseknek eleget téve nagyon hasznosan tevékenykedett” – hangsúlyozta Bodrácska János főkapitány. (Magyar Nemzet, február 4.) ’91 áprilisában az országos rendőrfőkapitány még az önkéntes rendőri állomány aktivizálására buzdította körlevélben a megyei főkapitányokat. (Népszabadság, 1991. április 16.)

Az MDF külügyi bizottsága az MTV kikapcsolásával az amerikai Scola tv-társasággal tárgyal a Tv-híradó átvételéről. Pálfy G. István: „Énszerintem a televízió-műsorok a televízió tulajdonát képezik, tehát senki másnak arra nincsen joga, hogy tárgyaljon akár pénzügyi, akár más jogdíjakat érintő dolgokban.” (168 óra, május 12.)

Kósa Csaba az MDF népnemzeti körének összejövetelén kikiáltja a Magyar Postát a nemzet és a rendszerváltás első számú közellenségének. (Magyar Hírlap, február 15.) Egy hónappal később elviszi a szívroham a Budapestvidéki Postaigazgatóság igazgatóját, aki ellen személyre szóló kampányt folytatott a Magyar Fórum és az Új Magyarország a Népszabadság előfizetésgyűjtési akciója miatt. Két hónappal később lemondatják a Magyar Posta vezérigazgatóját, akinek az eredeti megállapodás szerint a postatörvény megalkotásáig kellett volna a hivatalában maradnia. Ősszel „a Posta nyíltan éreztette, nincs politikai felhatalmazása arra, hogy alkudozzon a kormány ellenzékének egyenruhájába bújtatott magyar lapkiadókkal. Egyszer még Siklós Csaba miniszterre is hivatkoztak, hogy a KHVM-ben nem bánják, ha nem sikerül megfelelő bevételt elérni a kiadóktól, akkor lesz ok arra, hogy megszűnjék a lapterjesztés a Posta égisze alatt.” (Népszabadság, november 23.)

A hónap nyilatkozatai: Nahlik Gábor alelnökjelölt: „Régen mindig megnéztem a híradót és A Hetet, mert akkor még érdekesek voltak.” (HVG, február 29.)

Czégény Julianna, az ORFK illetékese a kerepestarcsai táborról: „Nem hiszem, hogy félni kellene attól, hogy a rendőrség áthágja a szabályokat, hiszen kivételesek azok az esetek, amikor tényleg túllépjük a törvény kereteit. De az szükséges.” (168 óra, február 4.)

Március

A Torgyán-ellenes csongrádi kisgazdák megyei nagyválasztmányán Hódmezővásárhelyen ügyrendi forradalom zajlott le: „A szavazásnál azonban kiderült, hogy időközben többen eltávoztak, s a határozatképességhez 5 szavazat hiányzik. Ezért úgy döntöttek, hogy a hiányzókat tartózkodóknak tekintik.” (Magyar Hírlap, március 23.)

„…a parlament a szavazópolgároknak a felét sem képviseli. Nyilvánvalóan semmi sem jogosítja fel arra Szélrózsát, hogy magát a parlamentből kimaradt (kiszorult) többség fórumának tekintse, de azt a jogát sem vitathatja el senki, hogy törekedjék azok képviseletére, akiknek a parlamentben nincs választott szószólójuk” – írta Fekete Gyula 1990 augusztusában (Szélrózsa, 1990. augusztus 17.). Azóta felvilágosult: „A választások pillanatától gyökeresen megfordult a helyzet: a nagy népi többséget azon túl igazoltan s vitathatatlanul a koalíció, a kormány pártjai képviselték, s a következő választásokig ők képviselik…” (Új Magyarország, március 17.)

Az Esti Hírlap szerkesztőségében jóval gyorsabban zajlott le a felvilágosodás folyamata. Március elsején heten voksoltak Franka Tibor főszerkesztői kinevezése mellett, és 28-an ellene, március 27-én pedig 28-an mellette, és heten ellene. A felvilágosodáshoz segítséget nyújtott az állami laptulajdonos nyilatkozata, miszerint a szavazás eredményétől függetlenül Franka lesz a főszerkesztő.

A hónap próféciája: „Az elnök leváltásához ugyanis, csakúgy, mint a kinevezéshez, a köztársasági elnök hozzájárulására is szükség lenne. Arra azonban hatályos jogszabályok szerint Antallnak joga van, hogy harminc napra felfüggessze állásából Hankiss Elemért. A döntésre a hírek szerint csupán néhány órát kell várni.” (Magyar Hírlap, 1992. március 9.)

A hónap nyilatkozatai: Sinkovits Imre, a március 15-i Szabadság téri események művészeti komponense: „Nem szívlelem a szélsőséges, nemzetieskedő, piros-fehér-zöld pántlikát lobogtató hordószónokokat, azonban a rádióban és a televízióban uralkodó nagyon is egyindíttatású, egyoldalú, manipulatív tevékenységet sem. Vannak persze kivételek: A Panoráma, A Hét nem befolyásolni, csupán tájékoztatni kíván.” (Esti Hírlap, március 17.)

Fónay Jenő az Össztűzben: „Például, ha most én bíró lennék, akkor önöket (ti. Juszt Lászlót és Betlen Jánost – R. S.) izgatásért három évre tudnám elítélni.”

Balogh János, az SZDSZ-ből az MDF-be távozott képviselő, a Soproni Szőnyeggyár Rt. újdonsült igazgatósági tagja: (Riporter:) „Elárulná, hogy milyen szakképzettséggel rendelkezik? (B. J.:) Épületgépész-technikus vagyok. De széles skálán dolgoztam. Voltam segédmunkás, a tanács műszaki előadója, kazánfűtő, kórházi anyagbeszerző. (Riporter:) Első hallásra egyik sem a részvénytársasági igazgatósági tagok megszokott szakmája. Ön szerint ez elég az igazgatósági tagsághoz? (B. J.:) Miért, ha a pártiskola elég volt…” (Magyar Hírlap, március 27.)

Horváth Balázs Villányban elmondott beszéde magnófelvételről: „A Kulin, aki egy áldott, egy remek, egy csodálatos, egy remek ember a Kulin Feri, kompromisszumkész, hát ő volt kénytelen azt mondani két héttel ezelőtt – mindenki olvashatta újságban, rádióban –, hogy nincs megállapodás, jön akkor a rendeleti út, és megy a rádió, tévé élére a kormánybiztos.” (Magyar Hírlap, március 3.)

Április

A hónap akciója: a Pofosz delegációja (Dénes János, Cseh Sándor és dr. Kováts Tibor) Washingtonba utazik, hogy kiszabadítsa börtönéből Lyndon Larouche-t, akit a saját szervezetén, az utazást finanszírozó Emberjogi Alapon kívül az Amnesty Internationalig bezárólag mindenki egyszerű sikkasztónak és adócsalónak tekint. A pofoszosok washingtoni sajtótájékoztatójukon „arról beszéltek, hogy Lyndon Larouche ügyét elsősorban nem jogi, hanem érzelmi-szolidaritási alapon közelítik meg”. (Népszabadság, április 1.)

A hónap prófétája: „Egy hónap múlva könnyebb lesz a televízió ügyeiről beszélni” – mondta Pálfy G. István… az MDF szervezte zalaegerszegi közönségtalálkozón. Pálfy G. szerint: „A tévének középen kell állnia, s aki erre képtelen, azt félre kell tenni.” (Magyar Hírlap, április 3.)

A hónap nyilatkozata: Olajos Csaba, a Magyar Vállalkozói Kamara elnöke: „Ami tehát a »vádat«, illetve a kormánypártiságunkat illeti: az államot az én államomnak tekintem. Szerintem minden vállalkozónak ezen az állásponton kell lennie, mert »ellenzéki« vállalkozónak lenni apolitikus, mondhatnám úgy is: hülye dolog. Hiszen az állam és a vállalkozó is a sikerben érdekelt, ami egymás ellen dolgozva nem megy.”

A hónap riportere: Stolmár G. Ilona, a riportalany: Antall József. (Riporter:) „…azt tapasztaltam országszerte, hogy a legegyszerűbb emberektől a képzettebbekig nagyon igényelnék, hogy ön többet szerepeljen a képernyőn, és személyesen mondja el a gondokat. Ez szinte egybehangzó vélemény volt. Tudom, hogy nagyon sok a munkája, de csak ezért, vagy szerénységből nem szerepel ön, mint ahogyan most sem akart az eredményekről beszélni? (A. J.:) Én úgy érzem, hogy nem sűrűn, de azért havonta általában valamivel kapcsolatban megszólalok a televízióban. (…) Talán lehet benne valami, többet kellene szerepelni, de hát akkor azt kifogásolnák sokan. (Riporter:) De hiszen így is kifogásolnak mindent. És nagyon sokan hivatkoznak Amerikára. Feltétlenül meg kell várnia miniszterelnök úrnak, hogy interjút készítsenek önnel? Nem lehetne az amerikai módszert alkalmazni, hogy amikor az elnöknek úgy tetszik, megszakítják a műsort, és fél órát, órát beszél egyenesen a választóihoz? Tudom, hogy a miniszterek a saját területükön kiválóak és naprakészek, volt szerencsém hallani, de – sajnálom – azt tapasztaltam, hogy az emberek az ön hitelességében bíznak, szavait igénylik. (A. J.:) Igyekszem megfogadni, köszönettel.” (Az interjút a Katolikus Magyarok Vasárnapja című, Amerikában megjelenő lap április 19–26. számából vette át a Magyar Fórum olimpiai melléklete.)

(A kedves olvasó bizonyára emlékszik rá, hogy a közelmúltban George Bush amerikai elnök hiába igényelt jó előre félórás élő adásidőt a három nagy országos tévéhálózattól, mindhárom visszautasította, mert nem tájékoztatta őket Stolmár G. Ilona az amerikai szokásokról.)

Május

A hónap akciója: május 22-én Budapest rendőrfőkapitány-helyettese az utolsó pillanatban érkezik a Rendőri Ezred élén a Keletibe, hogy elhurcolja a síneken ücsörgő sztrájkolókat, mielőtt még maguktól elmennének. Pintér Sándor országos rendőrfőnök augusztusban prejudikálja, Balsai István igazságügy-miniszter pedig októberben posztjudikálja, hogy az ücsörgők bűncselekményt követtek el, és az elhurcolásuk helyénvaló volt. A két megnyilatkozás között a független bíróság megállapította, hogy „a vasutasok maradéktalanul megtartották a sztrájktörvény paragrafusait munkáltatójukkal szemben, ezért nem büntethetők”. (Magyar Hírlap, október 26.)

A hónap másik akciója: ferencvárosi rendőrök hitük szerint gépkocsitolvajokat kergetnek, pedig csak egy ittas mazsola menekül előlük a saját kocsiján. A rendőrök lőnek ötöt, majd ütlegelnek is egy kicsit. A főügyészség illetékese már másnap biztosítja az újságírókat arról, hogy a szakértői vizsgálat szerint szabályos figyelmeztető lövés csapódott fel a kövezetről be az autóba, minden rendben, eljárásra nincs alap. A kerületi kapitányság tíz nap múlva lezárja a vizsgálatot: jogos a fegyverhasználat. Eltelik még három hónap, mire az ORFK kideríti, hogy nem mandinerből jött a golyó, hanem egyenesen belelőttek az autóba, és ez mégsem egészen helyénvaló dolog.

Az ügyrendi forradalom betört az Országházba: május 12-én egy szavazás alkalmával a kormánypárti képviselők intrafrakcionális kommunikációs zavar következtében megszavaztak egy ellenzéki indítványt, mire Szabad György olyan zavarra hivatkozva, amely már sokszor előfordult, de még soha nem adott okot a szavazás megismétlésére, most megismételtette a szavazást, s másodjára a kormánypártiak eltalálták a megfelelő gombot.

A hónap minisztere Andrásfalvy Bertalan, aki hatályon kívül helyezte Szent István törvénykönyvének a pogánykodó lelkek megfenyítésére vonatkozó passzusait, feltalálta a keresztény állammodellt, amelyre hazánknak jobb esélyei vannak, mint a Nyugatnak, majd saját használatra spiritualizálta az osztrák–magyar határt.

A hónap mesterműve: Fekete Gyula portréja Csurka Istvánról: „Bevallom engem épp a Nehézfiú szívósan gyakorolt önfegyelme s türelme lep meg leginkább. A hergeléseket, sértegetéseket, mocskolódásokat, a sajtóvérebek marásait – nyilván kellő önuralommal – flegmán, joviálisan elviselő – az én szememben az alkalmi visszaböffenéseit beszámítva is – már-már angyali »tolerancia«.” (Extra Vasárnap, május 31.)

A hónap nyilatkozata: Markó István, az MDF Békés megyei elnöke: „…a hét végi választás az összeomlóban lévő SZDSZ utolsó szalmaszála. Az MDF-nek pedig csupán egy erőpróba a sok közül. Ha Kádár Béla nem lesz képviselő – mondotta –, az nem azt jelenti, hogy legyőzettünk, kivéreztünk. Valójában nem a kormány, hanem Békéscsaba veszítene, hisz egy sikeres miniszter nyilvánvalóan sokkal többet tudna tenni a városért, mint egy »sima« képviselő. (Népszabadság, május 19.)

Június

Június 11-én a Magyar Hírlap bemutatta azt a Jeszenszky Gézát ábrázoló karikatúrát, amely a Ludas Matyi címoldalán jelent volna meg, ha fölülről ki nem cseréltetik. A karikatúra Magyar Hírlap-béli felbukkanásának másnapján a karikaturistát kirúgták a volt laptól.

A Tisztelt Ház ebben a hónapban pénzt osztogatott. A kormánypártokban többen, az ellenzékben kevesebben, de voltak olyanok, akik következetesen csak az öveiknek osztogattak, a másokéit pedig fosztogatták. A pénzosztás alkalmával szépen összevesztek egymással nemcsak a pártok, ami úgyszólván természetes, de a pártok fölött a katolikusok és a protestánsok is, a cigányszervezetekről már nem is szólva.

Június a próféták hónapja volt. Csurka megjövendölte, hogy Soros György gyorsan kivonja magát az országból, mert már rég tönkrement (uns gesagt), a Magyar Fórum tudományos alapokon prognosztizálta, hogy a kisbéri választás második fordulójában az első fordulóban 62 százalékot szerzett Keleti Györgyöt legyőzi az akkor 9 százalékot kapott Pongrácz Tibor (aki, ahogy a Magyar Fórumban nyilatkozta, gyermekkorában még a Kozma Picivel is elbánt).

Csurka egy politikai halálesetet is bejelentett a lapjában: „A felvidéki magyarság magabiztos mozdulattal vetette ki magából a régebben Független Magyar Kezdeményezésként futó, mára Polgári Párttá soványodott, az előző, a megbukott Carnogursky-kormányban is bent szédelgő, a hazai SZDSZ–Fidesz által támogatott áruló akarnokságot. Sajnálatos ugyanakkor, hogy ennek a talajtalan pártgilisztának idehaza nemcsak a megfelelő magyar üvegházi pártokban, hanem a külügyben is akadtak szószólói.” A felvidéki magyarság negyedének támogatását élvező pártgilisztával az év végéhez közeledvén ismét összeközösködött a többségi felvidéki magabiztosság…

A hónap nyilatkozata szintén tartalmaz profetikus elemeket: a riporter Eörsi Mátyás balázssértési peréről kérdezi a sértettet: (Riporter:) „Miniszter úr, nem emlékszem arra, hogy politikai ügyekben indított rágalmazási pereket az utóbbi két évben végigvittek volna, és nem megegyezéssel vagy visszavonással zárultak a konfrontációk. Remélem, ön nem lép vissza? (Horváth Balázs:) Nem! Nem lesz bocsánat, megegyezés, visszavonás. Egy művelt európai országban ilyen alaptalan kijelentést felelősségre vonás nélkül senki nem tehet.” (Új Magyarország, június 11.) Mit tesz Isten: tehet.

A hónap aranyköpése: Czakó Gábor: „A tömegkommunikációt uraló világban nyilvánvaló, hogy azé a nép, aki megműveli.” (Új Magyarország, június 25.)

A hónap kutyája: Váncsa István: „A sintér rendet akar, az eb szabadságot. A sintér sorskérdésekben és dróthurokban gondolkodik, és azt szeretné, ha az eb is ez utóbbiban gondolkodna, mégpedig szó szerint, a bohó eb viszont tesz a sorskérdésekre és a virágágyásra, sőt néha a járdaszegélyre is, ezt látva a sintér rögvest nemzeti nagylétünk nagy temetőjére asszociál, remény- és hitrombolást vél fölfedezni a kutyagumiban, gúnyt, cinizmust, közöny- és apátiakeltést, sőt kutyadiktatúrát. A haza függetlenségét csapták itten arcul – méláz a sintér az ebtermék fölött, és még acélosabban markolja a dróthurok nyelét.” (Népszabadság, június 20.)

Július

Megjelent az Új Hölgyfutár 1992. márciusi száma. Megjelent az már 1991 márciusában is, de akkor lefoglalták. Most kiderült, hogy nem kellett volna, de sebaj, egy avantgárd sajtótermék nincs időhöz kötve…

Kádár Bélát Csaba után a Gazdasági Versenyhivatal is megcsalta, miután alkotmányellenesnek és törvényellenesnek jelentette ki azt a rendelettervezetet, amely vámkedvezményt adott volna azoknak a haszonjárműveknek, amelyek pontosan olyanok, mint amilyeneket a Ford gyárt. Pedig a Kádár Béla éppolyan elokvenciával barmolta le azokat, akik a rendelettervezet törvényességében kételkedtek, mint magát Csabát.

Az egyházi ingatlanok kérdésében találtatott egy MDF-es máskéntgondolkodó. A máskéntgondolkodó az MDF egyik igazgatástudományi csúcskádere, Baka András, az Államigazgatási Főiskola főigazgatója, aki a főiskola veszprémi épületeinek a sorsán tűnődik: „A városban nincsenek hasonló méretű épületek, amelyek cserelehetőségként szóba jöhetnének. Veszprémben évente 1000-1500 embert képezünk. Talán nem ezekkel az épületekkel kellene a püspökség igényeit kielégíteni, hiszen a másik oldalon alig húsz kispap elhelyezéséről van szó.” (Magyar Hírlap, július 13.)

Izraelben választásokat tartottak. Az Új Magyarország külpolitikai kommentátora, Benedek István a következőképpen értékeli a választások eredményét: „…ha Izrael lemond világhatalmi megalomániájáról, akkor a szétszórtságban élő zsidóság visszanyerheti szellemi irányító szerepét, amire mindig és mindenütt hivatott volt, de amit elveszített azáltal, hogy befogadó nemzetei ellen fordult. Ez idézte elő, ez fokozza világszerte az antiszemitizmust, aminek semmi más nem tud gátat vetni, csak Izrael állam azzal, hogy visszaadja a diaszpórazsidóságnak a lokális nemzeti identitását. Samír letűnése a világszínpadról nem kevesebbet jelent, minthogy a szanaszét szóródott zsidóság ismét elsősorban hazájának hűséges állampolgára lesz, és csak másodsorban internacionalista vagy cionista.” (Új Magyarország, július 27.)

A hónap aranyköpéspárja: Pardi Anna: „Veszélyeztetett demokrácia az, ahol egy négyhektáros földterület inkább juthat egy ávós fiának, mint Sóskút önkormányzatának.” „Sóskút megoszlik. A nyugdíjasok a Sasad téesz, egy volt kollektív alakzat hívei, míg a fiatalabbak már igazukat keresik.” (Magyar Fórum, július 23.)

Augusztus

A hónap akciója: augusztus 7.: az egész országban megmozdul a rendőrség. A fővárosban közel száz rendőr megszakítja szokott munkáját. A közrend őrei a Szuper Pszt! című pletykalap betakarításával foglalkoznak. A lap iránti kereslet fölível, a Szuper Pszt! pedig még az akció utáni napokban is nehézség nélkül kapható a Belvárosban. Nem érdemes azonban megvenni, mert a külügyminiszterről szóló baromságokat, amely miatt a lapot betiltották, szóról szóra átvette az Új Magyarország, amely harmadannyiba kerül.

A hónap másik akciója: Pongrátz Gergely, az ’56-os Magyarok Világszövetsége nevében a Népszabadság augusztus 1-jei számában ultimátumot intéz Demszkyhez: ha szeptember 1-jéig nem tünteti el a politikailag pornográf szobrokat, akkor ők látnak hozzá. Konkrétan is megnevezik a sürgősen eltávolítandó kőellenségek sorában a Vigadó téri emlékoszlopot, amelyet már régen lebontottak…

A hónap leleplezése: Czakó Gábor: „Gondolja el a kedves olvasó, ha sikerül összehozni elég nagy hiányt, a kormány belebukik. Például hanyagolni kellene az adófizetést, amennyire csak lehetséges… Aztán nem behajtani a vámokat. Az előbbiből is összejön pár tízmilliárd, az utóbbiból akár száz is. Aztán meg lehetne bundázni a vámadminisztráció lelassítását. Mondjuk negyvenmilliárd erejéig. Ez már százötven-kétszázmilliárd között van. A folyamatot megfelelő vámparancsnokság és pénzügyminisztériumi helyettes államtitkárság szintjén el lehetne titkolni a kormány előtt. Addig, amíg a kinnlevőségek szépen halmozódnak, hogy mit ne mondjunk, begyűrűznek egyéb közpénzügyi folyamatokba és kész a jó kis krach. Beh gyönyörű, beh demokratikus gondolat, nemde?” (Új Magyarország, augusztus 10.) De mennyire: „Ez év elején kezdődött és több hónapig tartott a tavalyi számítógépre vitt adatok tömeges korrekciója. Ennek során derült ki – igaz, már hónapokkal ezelőtt –, hogy a tavaly behajtatlanul maradt vámtartozások eredetileg mintegy 140 milliárd forintra taksált összege valójában csak körülbelül 80 milliárd volt, amelyhez az idén már nem járult újabb elmaradás… az eredetileg 80 milliárdos kinnlevőségből 48 milliárdnyi valójában visszatérítendő áfa volt – ami végső soron nem az államé… A »költségvetési pánik« tehát vámoldalról összesen mintegy 32 milliárd forint miatt keletkezett, a szigorú intézkedések következtében azonban az állam vámkövetelése mára hozzávetőleg 13 milliárdra csökkent.” (HVG, augusztus 22.)

Ennek a hónapnak is Csurka István a prófétája: „Debreczeni kijelentéseinek további következményei is lesznek.” (Magyar Hírlap, augusztus 27.) Lettek.

A hónap mesterműve: állami egészségtankönyv középiskolásoknak „Az utódok szempontjából nézni kell azt is, hogy milyen a család, melyből leendő élettársunk származik. A párválasztás mai rendszere, ami a térbeli közelségtől és a nemi vonzerőtől függ, nem olyan elsöprően hajlékony, hogy kibírjon minden támadást. (…) Mivel az élet jogát Isten magának tartotta fenn, a sterilizáció, a magzatölés, ami tulajdonképpen tervszerű nemzetirtás, a legsúlyosabb vétek az élet ellen.” (Idézi: HVG, augusztus 8.)

A hónap nyilatkozata: Agárdy Gábor: (Riporter:) „Soha nem bánta meg, hogy nem szerződött a Katona József Színházhoz?” (A. G.:) „Nem, az a színészanyag, ami ott rendelkezésre állt, nem ütötte meg igazán a budapesti mértéket. (…) (Riporter:) Az eredményeik, a nemzetközi sikerek nem őket igazolták: A Nemzeti viszont nem nagyon ér el sikereket. (A. G.:) Nem veszik tudomásul a sikereinket, dolgozik a maffia. Szeretnék kézbe kaparintani a Nemzeti Színházat. Amíg mi élünk, nem fogják.” (Magyar Hírlap, augusztus 8.)

És végül egy szó azokról, akik mindhalálig gyámolítják az árvákat „KÖZLEMÉNY – A Jurta Színház, a Magyarok Nemzeti Szövetsége, a Magyar Nemzeti Párt és a Mártírok Igazságtevő Bizottsága értesülvén arról, hogy a Jurtában meghalt Csapó Gyulának nincs hozzátartozója, úgy döntött, hogy vállalja a temetés költségeit. Megadván a holtaknak kijáró végtiszteletet.” (Szent Korona, augusztus 18.)

Szeptember

A hónap eseménye: Szabad György a parlamentben félbeszakította Antall József előadását a kiszabott idő túllépése miatt.

Füzessy Tibor, a nemzetbiztonságért felelős miniszter egyetlen mondatával többet tett az ország külpolitikai érdekeinek előmozdításáért, mint amennyit a felelőtlen ellenzék többéves aknamunkájával azok hátramozdításáért: Magyarország kiábrándult nagy barátaiból, viszont megmaradtak neki a kis ellenségek. (Magyar Hírlap, szeptember 25.)

Ebben a hónapban tovább csökkent az ország élelmiszer-fogyasztása. Ennek elsődleges oka az éhségsztrájkok elharapódzása. Az egy húron pengetett sajtó a kormánypárti éhségsztrájkolókat tolta az előtérbe, és szinte teljesen megfeledkezett az első éhségsztrájkolóról, a Göncz, Soros és Torgyán (!) elleni támadások miatt tiltakozó Rózsa Mihályról, a Magyar Radikális Párt elnökéről.

Egy jelentős kormánypárti személyiség újszerű koncepcióval lépett elő a közszolgálati rádió működtetésére vonatkozólag. Nagy Feró: „Hát mit tud csinálni? Berúg, ez kurva nagy dolog, öt sörrel többet ivott, mint a másik. Ahelyett, hogy fogna egy gitárt, és azt énekelgetné: basszameg, basszameg. Hú, de jó kis nóta, én írtam, Feró, játszd le a műsorodban. Mi a ríme? Hát hogy basszameg. Oké, add ide, lejátszom. És ez fontos. Ettől baja nem lesz. De ha azt mondjuk, hogy ez egy szar, egy szemét?! Mit adjunk neki? Pénzünk nem lesz. Szakítsuk ki a rádióból a Petőfit úgy, ahogy van. Tessék nekem adni! Majd én beosztom az idejét. Szólunk az idősebbeknek, hogy csókolom, türelem, most van feladatunk. Öt évig hozzám ne merjenek szólni. Lehet, hogy arról fognak énekelni a gyerekek, hogy basszameg, de én nem tehetek róla, hogy az a gyerek arról akar énekelni.” (Népszabadság, szeptember 26.)

A hónap alkotmányjogásza: ifj. Fekete Gyula: „Az Alkotmánybíróság jelenlegi, felsőház jellegű szerepköre a parlamentáris demokrácia és a kormányzati hatalom teljes szétveréséhez vezethet, hiszen döntéseihez nem párosul semmilyen politikai, erkölcsi vagy anyagi felelősség… (alapos a gyanú, hogy – R. S.) az Alkotmánybíróság olyan ellenzéki feladatokat is ellát, amelyeket a parlamentáris demokrácia keretében az ellenzék – a lakossági szavazatok híján – ma nem képes ellátni.” (Magyar Fórum, szeptember 17.)

A hónap szociológusa: Balaskó Jenő: „Nézzük például a 168 órát! Minden héten felvonultatnak egy koldust, egy nyomorgó tanárt, alkoholista barlanglakókat. Mi szükség van erre? (Riporter:) Talán ez látszik az utcán. (B. J.:) Milyen utcán? Drága a benzin, de az utcán az autóktól, nem a koldusoktól nem lehet menni. Magyarországon gazdagság van, tömve vannak a kirakatok, aki itt dolgozni akar, az ma is szépen megél, és van is munka elég.” (HVG, szeptember 5.)

Október

Ebben a hónapban Deregén Gábor, a Pest Megyei Hírlap vezércikkírója volt a manipulációellenes végvári harcok hőse: „Most kérdés… hogy egy újabb előterjesztést aláír-e a köztársaság elnöke. Akit 23-án a Parlament előtt kifütyült több tízezer ember, ahogy egy tegnapi nyilatkozatában ő mondta: a nép.” (Pest Megyei Hírlap, október 29.) Abban a „tegnapi nyilatkozatban” „ő” a következőket mondta: „Ne beszéljünk arról, hogy ki a nép. Azok az emberek, akik ott ordítottak, ők is a nép részei. A néphez hozzátartoznak a legkülönbözőbb nézetű emberek, olyanok, akik nem értenek velem egyet, s olyanok is szeretnek, illetve szeretnek, de nem értenek velem egyet… Nem hiszem, hogy Magyarországon bárkinek joga volna kineveznie önmagát a népnek.” (Magyar Hírlap, október 28.)

A hónap régészeti lelete: Györgyi Kálmán legfőbb ügyész parlamenti beszéde 1991. március 5-én: „A háborús bűncselekmények tényállásai… nem alkalmazhatók az 1956-ban elkövetett cselekményekre.” (HVG, október 10.)

A hónap leleplezése: Vödrös Attila: „Ha egy színházigazgató (Kerényi Imréről van szó – R. S.) Csurka Istvánt az őrületbe akarja kergetni, és marginalizálni (félreállítani) kívánja követőit, akkor fölteszem a kérdést: nem e színházigazgató kosztümtárából való volt ama meghökkentő ruha, amelyben – ismét kérdem – tán a színház egyik statisztáját találta meg oly látványosan a nagy tömegben a szemfüles operatőr? (…) S nem azért maradt távol a Kossuth térről a »provokációt« megakadályozni esetleg kész SZDSZ, Fidesz és MSZP, mert mindezt ők így szerették volna, mert ezzel aztán folytathatják rossz hírünk keltését az eddig is jól bevált módszerek szerint?” (Pest Megyei Hírlap, október 26.)

Egy másik leleplezés: Seszták Ágnes: „Szeretném felhívni a Nyilvánosság Klub és a MÚOSZ etikai bizottságának figyelmét a Magyar Narancs című, általam ismeretlen célú és ideológiájú hetilap fasiszta és kirekesztő viselkedésére. Múlt heti lapjában (sic!) egy tanulmánynak becézett iromány közepén Romhányi László fényképét közölte. Az aláírás ennyi: Egy zsidófaló. Nem tudom, hol kellene közölni fideszes portrékat: magyarfaló aláírással. Talán a Szent Koronában.” (Pesti Hírlap, október 20.) Föltűnően tájékozott kolléganőnk fenti soraival szeretnénk emléket állítani a Szent Korona című lapnak, amely az idézett cikk keletkezésének időpontjában már nem létezett.

A hónap portréja: Kunszabó Ferenc Hankiss Elemérről: „Tíz éve még tiszta, derűs, nyitott arca volt – most sötét, lárvaszerű, valami keserű-kegyetlen jelleggel, semmibe hulló tekintettel, mikor Pálfy G. István leváltását bejelenti.” (Pesti Hírlap, október 3.)

A hónap költője: A Műszaki Egyetem Schönherz Zoltán Kollégiumának ismeretlen vagabundusa: „Kommunista Tévémaci, / népünk ellensége, / papucsos és véresszájú / uralmadnak vége!” Illetve: „Megmondta a Csurka Pista, / Tévémaci bolsevista!” (Népszabadság, október 12.)

November

Ebben a hónapban két történelmi jelentőségű eseményt ért meg a magyar határőrség. Az egyik: a határőrség szóvivője, Krisán Attila elnézést kért, ismétlem: elnézést kért Keszthelyi András filozófustól, amiért egy kollégája visszalökte őt magyar földről a határ túloldalán vicsorgó verőlegények csizmája alá. A másik: a hónap közepén utasították vissza az egymilliomodik hazánkba igyekvő külföldit tavaly október 4-e, a szigorító intézkedések bevezetése óta. Négyszáz nap – egymillió visszautasított. Harmincöt másodpercenként egy. Tízből kilenc román állampolgár.

Amikor kiderült, hogy a salgótarjáni gyilkosság egyik gyanúsítottja katonai kollégista, sokaknak eszébe jutott az a szegedi rendezvény, ahol egy ottani katonatanonc a nyílt színen előadta, hogy ő bőrfejű társaival együtt eltökélten készül a haza fegyveres védelmére a katonai kollégiumban. A Magyar Honvédség tanintézeti főnökének, Angyal ezredesnek alábbi szavaiból kitűnik, hogy a szegedi közönségnek káprázott a füle: „A sokat hivatkozott szegedi rendezvényhez csupán annyi közünk van, hogy négy növendékünk részt vett rajta, s egyiküket, feltehetőleg rövid haja miatt, skinheadnek nézték, és kiültették a fórum résztvevői elé a színpadra. A fiatalember egy idő után elvesztette a fejét, és butaságokat kezdett beszélni.”

A hónap akciója: Sarlós Zoltán 1991-ben felfedezett majd felettesei utasítására kivizsgált a BRFK magas rangú rendőrtisztjeit érintő visszaélés-sorozatot, ám Bodrácska János főkapitány hiába kérte a kompromittálódott rendőrtisztek leváltását, nem váltották le őket, hanem Sarlóst raktározta a Fővárosi Főügyészség illetékese szerint el a belügyminiszter a Rendészeti Kutatóintézetbe, törvénytelenül. Október 12-én az ügy dokumentumai megjelentek a Kacsában, a rendőrség pedig Sarlósnál is kutatgatott, és a szerkesztőségben is kutatgatott, mert azt a meghökkentő hipotézist állították föl, hogy Sarlós juttatta el a dokumentumokat a Kacsának. Novemberben lezárult a vizsgálat. Hogy egyszerűen fogalmazzunk: leleplezték a leleplezettek leplezését leleplező leleplezőt.

A hónap nyilatkozatai: Sinkovits Imre titokzatos intése egy közjogi méltósághoz a KDNP fórumán: „Ne feledje az az ember, akiből most mindenáron írót akarnak csinálni, hogy miért is ült 1956-ban.” (Magyar Hírlap, november 12.)

Király B. Izabella: (Riporter:) „Élvezi, amit .képviselőként csinál? (Király B.:) Nagyon. Minden gondolatomat igyekszem megfuttatni emberek között. Legyen az egy vasutaskalauz, aki leül a vonaton mellém, mert megkérdezem tőle, mit üzen a miniszterelnök úrnak, vagy bárki más… Nem hagyom magam csak a saját fejem után menni…” (HVG, november 14.)

Csoóri Sándor „Engem már régebben is elgondolkodtatott: Lúdas Matyi megígéri Döbröginek, hogy kegyetlenül megveri, de nem jelenti be sajtóértekezleten, hogy itt, ekkor, azért fogom megverni… Vagyis Illyés gondolatából kiindulva én azt tudtam volna ajánlani akár Csurka Istvánnak, akár másféle ilyen embereknek, hogy tessék, olvassák el újra a Lúdas Matyit, és ha valamit el akarnak érni, ezzel a logikával csinálják.” (Népszabadság, november 12.) Képzelje maga elé a kedves olvasó, amint a vékonydongájú Csurka Matyi a médiavadon sűrűjében püföli az elhájasodott Döbrögi Elemért…

December

Visszarobbant a magyar politikai életbe az 1990-es választásokon 0,06 százalékos eredménnyel végzett Szabadság Párt Torgyán-párti fele, és most a kisgazdákkal szövetségben készülnek arra, hogy 1994-ben ismét súlyos vereséget mérjenek a Magyar Függetlenségi Pártra. A Hóka testvérek visszatérésével ismét van olyan politikai erő a magyar közéletben, amely kidolgozott programmal rendelkezik a magyar életet eluralt asszimilálhatatlan fajok kezelésére.

December elsején a Mikó Imre Kör parlamenti sajtótájékoztatóján Zétényi Zsolt lefektette a határokon túli magyar kisebbségek védelmének elméleti alapjait „Azokat a kisebbségeket, amelyeket nagyon védenek, azok kiérdemlik az ellenszenv annál is nagyobb fokát, mint amit élveznek.” (Magyar Hírlap, december 2.)

A hónap akciója: egy lelkes nagykőrösi tanár mindenféle dokumentumokból ünnepi műsort állított össze október 23-ra. Az iskola háziünnepségén a házi képernyőn egy óvatlan pillanatban föltűnt Berecz János képe az 1986-os tévésorozatból. Az igazgatóhelyettes nyomban leállíttatta a műsort, és azonnali intézkedéseket tett az ifjonti elmékben keletkezhető esetleges zavarok szervezett elhárítása érdekében. Az igazgató szóbeli figyelmeztetésben részesítette a dokumentumanyag berecztelenítését elmulasztó kollégát, de ekkor jött a polgármester, és azt mondta, hogy addig az iskola egyetlen fillért sem lát az önkormányzat pénzéből, amíg nem lesz jó szigorú fegyelmi ítélet alkotva, és példa nem lesz statuálva. Most statuálják a példát.

Karácsony hava a példák statuálásának hava. Betlehemtől Nagykőrösig – a Szabadság téren át.












































































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon