Skip to main content

[Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedves Beszélő, kedvenc lapom!

Révész Sándor Aczél Kádár Jánosról szóló visszaemlékezéseit – vagy annak bőséges számú töredékét? – tette közzé az 1999. októberi számban.

Nem itt kellett volna nyilvánosság elé lépnie ezzel a többféle értelemben is obskúrus szöveggel. Akárhol, csak itt nem. Ha mégis, akkor viszont nem lett volna szabad megkerülnie a lehetőséget, hogy ebben a lapban, lényegében a saját lapjában, mondatról mondatra vitába szállhat Aczél György vastagon hazug Kádár-apológiájával. Révész Sándort egyébként a magyar ezredvég egyik legszellemesebb politikai elemzőjének tartom. Nem hiszem, hogy amit tett, az valami bensejében rejtező kommunista árnyékszemélyiség műve lett volna.

De elvárom, hogy a következő számok valamelyikében, mégpedig minél hamarabb pótolja a mulasztását, és elemezze Aczél György Kádár-képét. Kíváncsi vagyok rá.

Kornis Mihály

Kedves Mityu!

Köszönöm a bókot, a kíváncsiságot és a megrendelést. Ha Isten is és a Kuratórium is úgy akarja, lesz majd egyszer egy kötet, ahol a Kádár-portréhoz hasonló tematikus csoportosításban együtt lesz mindaz, amit az Aczél utolsó éveiben keletkezett – hogy is nevezzem: – nyersanyagból a nyilvánosságnak bemutatni szabad és érdemes.

Majd én is megírom hozzá, amit gondolok róla, ha kedved lesz, Te is megírod, más is megírja. Bizonyára sokan sok bölcset és sok hülyeséget írunk majd róla. És ez így van rendjén: béke van és szabadság. Egyikünket sem illet és terhel az első éjszaka joga és kötelessége, nem szükséges, hogy Aczél mondandójához a mi szellemtestünkön keresztül vezessen az út. Nincs miért sürgetni, követelőzni, idegeskedni – illetve van miért, de másért. Ez lelet. Arra való, hogy mindenki megismerje, akit érdekel a korszak, amelyben felnőttünk. Akit nem érdekel, mit ír a korszak egyik főszereplője a másikról, és nem örül annak, hogy ezt megismerheti, azt nem érdekli a korszak, következésképpen engem sem érdekel, hogy mit gondol arról, ami nem érdekli őt.

Ennek a korszaknak a Te kedvenc lapod egy hároméves, fölöttébb terjedelmes sorozatot szentelt. Ez a korszak Kádár halálának évével végződik. Nincs annál természetesebb, mint hogy ebben a záró számban a korszak névadójáról igyekszünk valami újat és érdekeset mutatni a kedves olvasónak. Hol a fészkes fenében kellett volna ennek a leletnek megjelennie, ha nem itt és nem ekkor?!

Baráti Üdvözlettel,
Révész Sándor





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon