Skip to main content

Beszélő folyóirat, 11. szám, Évfolyam 4, Szám 10

Schein Gábor: (Velencei kalap)

Szikinger István:

Csicskó Mária: Egyház a vasfüggöny másik oldalán

Dr. Franz König bíborossal Litván György és Csicskó Mária beszélget

Kisbali László - Mink András: „Csak mondod bele a pofájukba”

Petri Györggyel Kisbali László és Mink András beszélget Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verséről

Eörsi László: A Corvinisták és a Nemzetőrség

Ambrus-Lakatos Loránd: Puha átmenet

Megjegyzések Kornai János: Pénzügyi fegyelem és puha költségvetési korlát című írásához

Pap Mária: Bukott brókerek, védtelen befektetők

: [Mi mit tehet?]

Baráth Magdolna: „Valaki figyel”

Feljelentett pártvezérek

Varga László: „Forradalmi törvényesség”

Jogszolgáltatás 1945 után Magyarországon

Palasik Mária: „Üstökön ragadni a reakciót”

Az államrendőrség és a politikai rendőrség kezdetei

Mihancsik Zsófia: Mélyvíz, mélypont, záróra?

Kóthy Judittal beszélget Mihancsik Zsófia

Kóthy Judit: Emlékeztető

: „Jani lábhoz megy”

Betlen János beszélget Tarnói Gizellával – dokumentum

Dr. Avihu Ronén: Harc az életért

David Gur: Történelem – vagy kákán csomót keresni

Vámos György: Túlélni vagy átélni?

Karsai László: Válasz

(Koncz Lajos): Adalékok Kis János tanulmányához

Kornis Mihály - Révész Sándor: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon