Kóthy Judit

Vissza a főcikkhez →

1997. december: elnöki kinevezésének tizennegyedik, a kereskedelmi televíziók elindulásának harmadik hónapjában Peták István kísérletet tesz arra, hogy a műholdra került MTV 2 nézettségének drámai zuhanását megállítsa. Megbízza Sipos Pált, Murányi Mihályt és Péterbencze Anikót egy válságkezelő műsorstruktúra kidolgozásával és 1998. január 5-i beindításával. Feladat: az MTV 1998-ra tervezett műsorkészítési költségeinek egyharmadából kihozható, de a nézőket megtartani képes program kidolgozása.

A felkérés nyomán készített műsorstruktúra egészére a sávos szerkezet, a stabilitás és a gazdaságosság jellemző. Féléves szünet után új életre kelt a Repeta (heti 5 x 90 perc, ötletgazda és felelős szerkesztő Sipos Pál). Ekkor születik a Kincsestár (heti 5 x 90 perc, ötletgazda és felelős szerkesztő Born Ádám) és a Mélyvíz (heti hétszer adászáró kb. 90 perc, ötletgazda és felelős szerkesztő Kóthy Judit). A napi program alappillérének szánt három műsor lényege: más-más célközönségnek szóló, nagy felületű, saját gyártású, alacsony fajlagos költségű, változatos tematikájú, egyetlen stúdióból lebonyolítható élő adások, amelyek állandó jelenléte visszaszoktatja és megtartja a nézőket.

Az elképzelés nem előzmények nélküli. 1989–90-ben hasonló elven működött a TV 2, amely többek között azért kellett kimúljon, mert mindazok érdekét sértette, akik kimaradtak belőle. Az akkor monopolhelyzetben lévő Magyar Televízió egészének ugyanis nem állt érdekében olcsón, kevés emberrel, korszerűen televíziózni. Azok, akik 1998-ban ismét ilyennel próbálkoztak, meg voltak győződve arról, hogy az eltelt idő megérlelte és bizonyította korábbi elgondolásaik szükségességét és helyességét. Azt remélték, a kilencvenes évtized végén már mindenki érti, amit a nyolcvanas évtized végén még nem, és belátja, hogy a duális médiarendszer létrejötte és az MTV katasztrofális anyagi helyzete végre racionális lépéseket követel.

A válságkezelő műsorstruktúra életbe léptetésének másnapján (1998. január 6.) az elnököt leváltják. A helyébe lépő ügyvezető elnök egyetért a koncepcióval, és a 7/1998. számú elnöki utasításban (1998. február 11.) szervezeti és gazdálkodási szempontból szétválasztja az MTV 1, MTV 2 és az MTV Aktuális Hírműsorok területét. Ugyanakkor érintetlenül marad minden, már létező szervezeti egység. Az MTV 2 programigazgatójává kinevezi Kővári Pétert, aki megtartja kulturális alelnöki funkcióját is.

Annak ellenére, hogy az új műsorstruktúrát szinte titokban vezeti be az MTV, és a csatornák szétválasztása következtében az MTV 1-en semmilyen propagandája nincs a kettes csatorna műsorainak, az adásokra felfigyelnek és „rászoknak” a nézők. Mindhárom sorozat pillanatok alatt megtalálja a közönségét, amely számszerűen nem vetekszik ugyan a földi sugárzású programok nézettségével, de jól érzékelhetően van.

Kővári Péter 1998. március 11-én megbízólevélben értesíti Kóthy Juditot, hogy „a program kiemelkedő elemét képező, az igényes nézők megszólítását célzó műsorsorozat” (Mélyvíz) élére szerkesztőbizottságot nevez ki, amelyben „szíveskedjen tagsági feladatokat ellátni”. Kóthy visszakérdez, de sem szóban, sem írásban nem kap választ arra, hogy kikből áll a szerkesztőbizottság, milyen hatáskörrel bír, és ezen belül mi lenne a dolga az eddigi felelős szerkesztőnek? A megbízólevelet nem írja alá, a „szerkesztőbizottság” egyszer-kétszer ülésezik a felelős szerkesztő tudta nélkül, majd feloszlik. Kővári Péter 1998. június 1-jétől „visszavonásig” megerősíti Kóthy Juditot a Mélyvíz felelős szerkesztői funkciójában.

A szerkesztőbizottság ötlete mögött nyilvánvaló az a szándék, hogy legitimálja a Kulturális Alelnökség munka nélkül maradt „megrendelő” szerkesztőségeinek létét. Amikor ez a felelős szerkesztő passzív ellenállásán megbukik, a programigazgató fokozatosan műsoridőt von el a Mélyvíztől. A feszesnek indult műsorstruktúra felpuhul, az esti sávokat is teletömik alibiműsorokkal, a Mélyvíz elveszti 22.30-as állandó kezdési időpontját. Az adások száma heti hétről hatra, majd (nyári műsorstruktúra címén) heti háromra csökken. 1998. szeptember 1-jétől heti öt, 1999. június 1-jétől heti négy az adások száma, de 1999. július–augusztusban már csak egy-két-három este jut a Mélyvíznek hetente.

1998. október első napjaiban a 21/1998. számú elnöki utasítás és a 11/1998. számú elnöki körlevél arra kötelezi a produkciók vezetőit, hogy állítsák össze az általuk foglalkoztatott külsősök névsorát, mert számukat 50 százalékkal csökkenteni kívánják. (Ekkor nyilatkozik a Felügyelő Bizottság elnöke a Világgazdaság című lapban arról, hogy az MTV Rt.-nél hétezer fő a külsősök száma, ami tűrhetetlen.)

A Mélyvíz munkatársairól nem készül lista, mert a felelős szerkesztő írásban visszautasítja azt az eljárást, hogy ismeretlen helyen, ismeretlen szempontok szerint „rostáljanak”. A produkció ha akarna sem tudna több embert foglalkoztatni, mint amennyire adásonként szükség van (1 szerkesztő, 1 műsorvezető, 1 rendező, 1 gyártásvezető stb.). A létszám estéről estére ugyanaz, de a tartalmi sokszínűség miatt speciális érdeklődésű és tudású műsorkészítők széles körére van szükség. Minden szűkítés a produkció színvonalának rovására megy, tehát nem kívánatos. (Itt kell megjegyezni, hogy a Mélyvíz mindvégig kb. 60 százalék belső és 40 százalék külső munkatársat foglalkoztatott, és a külsősök egy része is az MTV alkalmazottja volt, amíg rá nem beszélték, hogy közös megegyezéssel lépjen ki – a munkájára továbbra is számítanak.) Nem is beszélve arról, hogy az MTV akkor és azóta is 6-8 hónapos késedelemben van az elvégzett munkák kifizetésével, tehát erkölcsi alap sincs a külsős műsorkészítők névsorában kutakodni és szelektálni.

1999. január 1-jétől megszűnik az MTV 1 és az MTV 2 előző évi szétválasztása. Ezen a centralizációs törekvésen másodszor feneklik meg a „csatornában” való gondolkodás. Az MTV 2 keretében elindított és gyártott három produkciót (Repeta, Kincsestár, Mélyvíz) szétosztják a Művelődési, a Szórakoztató, illetve az Információs Főszerkesztőség között. Ez új helyzet mindhárom műsor számára, mert az őket bekebelező szervezeti egységek – vérmérséklettől függően többé vagy kevésbé – úgy tekintik, hogy műsoridőt és pénzt (költségkeretet) kaptak, aminek sorsáról ezentúl ők dönthetnek. A kezdettől rendkívül feszített költségvetésű és az MTV-s átlagot messze alulmúló feltételek között készített produkciókat még jobban a víz alá nyomják. Nem szüntetik meg azonnal, csak a kondíciókat rontják az elviselhetetlenségig – hátha a műsorkészítők abbahagyják maguktól.

A Repeta munkatársai ekkor teszik az 1 Ft-os felajánlást, a Kincsestár vendégei szívességből jönnek a műsorba, a Mélyvíz a vidéki vendégek útiköltségét sem tudja megtéríteni. Hiányoznak a legalapvetőbb eszközök (például nyersanyag az adások rögzítéséhez, elem a mikrofonokba, ülhető székek a stúdióba stb.). A generális problémák csapódnak le itt is, azzal a különbséggel, hogy a produkciók túlnyomó többsége sokkal jobb helyzetből indult, volt miből leadni.

A Mélyvíz három állandó munkatársa (Kóthy Judit felelős szerkesztő, Pécsi Vera kiemelt szerkesztő és Tóth Ferenc gyártásvezető) egy virtuálisan létező szerkesztőséget működtet 20 hónapon át, amelynek sem helyisége (a Nádor u. 36. II. 212. ugyanis a belső pályázat nyomán létrehozott, máig meg nem szüntetett 11. sz. produkciós iroda állomáshelye), sem számítógépe, sem telefaxa (otthonról behozott, saját tulajdonú eszközök), sem újságelőfizetése (1999 márciusáig), sem titkárnője nincs. Ugyanez az infrastruktúra szolgál az Álompolgár számára is.

A műsorok mégis elkészülnek, mert a „közszolgák” ambiciózusak, edzettek és szerények. Aki a kamera elé ül, igyekszik valami elfogadható ruhadarabot magára húzni, de sem a bére, sem a külsős hónapokig késlekedő honoráriuma nem engedi meg, hogy olyan elegáns legyen, mint amilyet a közszolgálati televízió közönsége elvárhat tőle. A stúdió műszaki munkatársai estéről estére küzdenek az elavult, adásbiztonságot veszélyeztető állapotú eszközökkel, a műsorkészítők pironkodnak a vendégek előtt a szakadt, kopott, kényelmetlen körülmények miatt, és megpróbálják egy működő, professzionális televízió látszatát kelteni.

1999. március 15-én megszületik a Felirat, amelyhez nagy számban csatlakoznak a Mélyvíz munkatársai is. „A közszolgálati televíziózás becsületéért” protestáló dokumentum nagy nyilvánosságot kap. Az MTV vezetői személyre szóló megfélemlítéssel reagálnak. Élen jár ebben az Információs Főszerkesztőség vezetője, Heltai Péter, aki a szervezetileg hozzá tartozó munkatársakat írásban feddi meg, Kóthy Juditot levélben elbocsátással fenyegeti.
(A Feliratra minden külső címzett érdemi választ ad, az MTV megszólított testületei azonban máig hallgatnak.)

Az 1999 szeptemberére ígért új műsorstruktúra mindmáig hadititok. Augusztusban előáll az a helyzet, hogy sem a műsorkészítők, sem a szervezeti egységek vezetői nem ismerhetik a következő havi műsortervet. Soha nem látott méreteket ölt a napról napra kiadott műsorváltozások száma. A rögtönzések következményeit senki nem gondolja végig, az érintett produkciókat egyáltalán nem, vagy csak az utolsó pillanatban értesítik. A jelenség nem kelt már különösebb figyelmet a közönség körében, hiszen hovatovább úgysem nézik az MTV programjait.

1999. augusztus 23-án Heltai Péter a főszerkesztőségi értekezleten bejelenti, hogy a Mélyvíz sorsáról az elnök nem kíván dönteni, ezt a főszerkesztő hatáskörébe utalta. Heltai néhány nap gondolkodási időt kér, majd augusztus 30-án közli Kóthy Judittal, hogy szeptember 20-tól ezen a műsorhelyen új műsort indít, mert úgy ítéli meg, hogy a Mélyvíz „elfáradt” és „nem elég értelmiségi”. (Utóbb előkerül egy augusztus 18-án már aláírt 1-es törzslap a szeptember 20-án induló Záróra című műsorról!?)

Szeptember 2-án Heltai Péter összehívja a Mélyvíz munkatársainak egy részét, és vázolja előttük a Zárórára vonatkozó elképzeléseit. Jelzi, hogy ez csak előzetes tájékoztatás, az új műsor nyitó értekezletére kb. 10 nap múlva kerül sor, addig szabadságra megy. Szeptember 3-án Kopper Judit leendő felelős szerkesztő megkérdezi Kóthy Juditot és Pécsi Verát, hogy „szeretnének-e dolgozni az új műsorban, amely Heltai Péter szigorú és közvetlen irányítása alatt készül”? A válasz: nem.

Sok minden történt még a 20 hónap alatt, de talán ezek azok a mozzanatok, amelyek jól érzékeltetik az intézmény részvénytársasággá alakulása óta eltelt 3 év (!) működési zavarait. Tény, hogy az Rt. első elnöke és tulajdonosi testülete semmilyen módon nem készítette fel az intézményt a versenyhelyzetre. Az elvesztegetett első esztendő után pedig már legitim vezetése sincs a Magyar Televíziónak. Az utóbbi 20 hónapban elnökök, álelnökök, alelnökök, fő- és aligazgatók jönnek-mennek. SZMSZ hiányában bizonytalanok a felelősségi és hatáskörök, nincsenek korrekt munkaszerződések és munkaköri leírások, kusza és improduktív a szervezet nagyobbik része. Totális fenyegetettségben tartják az alkalmazottakat, az új menedzsment tagjai máig sem avatták be elképzeléseikbe a munkatársakat (először és utoljára 1999. június 8-án belehallgathattak a belső csatornán közvetített sajtótájékoztatóba). Ez mind-mind a törvényen kívüli állapot következménye.

Nem fogadható el, hogy az ország egyik legjelentősebb tájékoztatási és kulturális intézményének munkatársai a napilapokban keresgéljék a rájuk vonatkozó információmorzsákat. Nem fogadható el, hogy alattvalói sorban tartsanak alkotó értelmiségieket, pótolhatatlan tudású műszaki szakembereket, akiktől felelős tájékoztatást és művészi munkát várnak. És nem fogadható el, hogy semmibe vegyék a közönséget, aki mindezt fizeti.

Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek azt a kijelentést, amely az 1999. június 8-i sajtótájékoztatón hangzott el. Egy újságíró megkérdezte: miből van a legnagyobb hiány a Magyar Televízióban? A csonka kuratórium által aznap elnökké választott fiatalember válasza: önbizalomból. Ami engem illet: téved.

Budapest, 1999. szeptember 16.

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” – a mai nap eseményeihez képest. Az elbocsátásokban kifejezésre juttatott politikai üzenet világos: közszolgálat az, amit a hatalom látni és hallani akar. Itt tényleg nincs helye az önbizalomnak.

Budapest, 1999. szeptember 17.

• Kultúra