–kl– [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

Az Egyetem ’90-ben 24 millió forintot kapott a gidránlóprogram megvalósítására. A pénz az egyedülálló lehetőségeket figyelembe vevő tenyészprogramra járt, ugyanakkor a gidránménes istállóját jelentős ráfordítással átalakították, és bérbe adták – turisztikai hasznosításra. A munkák ködéből 35 millió forintos veszteség körvonalai bontakoztak ki, és a dolgozókat megcsapta az elbocsátások szele. A Ligához csatlakozott TDDSZ kaposvári szervezete taggyűlést tartott a lehetséges teendőkről. Céljuk az volt, hogy a fizikai dolgozók, oktatók, kutatók érdekeit szem előtt tartva tárgyaljanak gazdálkodási kérdésekről – megelőzendő az elbocsátásokat.

Tenyésztés heréltekkel

A Kurír szeptember 20-án cikket közölt Németh Lajos vállalkozóról, aki a gidránménes marócpusztai istállójából átalakított Kemence csárdát vette bérbe, és sérelmesnek találta, hogy az idegenforgalmi szezon végén az egyetem ismét visszaalakította istállóvá a csárdát. El akarják lehetetleníteni – állította –, mert nem osztozott a hasznon az üzemigazgatóval. „Tőlem egymillió forintot kért zsebbe Hercog Emil, az egyetem üzemigazgatója. Kiszámolta, mennyit fogok keresni, s azt mondta, az üzletet ő szerezte.”

Szeptember 27-én az egyetem dolgozói petíciót írtak a dékánnak. Ebben felsorolják kérdéseiket a hasznosításokkal kapcsolatban. Miért volt szükség Marócpusztára, mennyit költöttek rá, miért adták ki turisztikai hasznosításra? – kérdezték. A levelet 83-an írták alá, és kíváncsian várták, hogy „a cikk nyomán kíván-e a rágalmakért pert indítani az üzemigazgató”. A soron következő dékáni tanácsülés szégyenletesnek minősítette az aláírásgyűjtést, de nem válaszolt. Mégis, a dékán kénytelen volt – a szakszervezet kérdése nyomán – vizsgálatot elrendelni. A gyakorlati tevékenység vizsgálatára létrehozott bizottság a következőket állapította meg: „A marócpusztai gidránménes karhoz telepítésekor fontos szempont volt, hogy az országban egyedüli adottsággal rendelkeznek abból a szempontból, hogy a ménesben született és felnevelt csikók kipróbálására a Lovas Akadémia maximális lehetőséget biztosít. …A jelenlegi állapot messze nem tükrözi a kiinduláskori elképzeléseket, mert a gidránménesből származó csikók a legkülönbözőbb csatornákon kerülnek értékesítésre, és a Lovas Akadémia más gazdaságoktól vásárolja a hallgatók oktatásához, illetve a sportoláshoz felhasznált lovakat. A cél, hogy a gidránménes szaporulata kipróbálásra kerüljön, nem valósult meg. A lovasiskola 68 lovából mindössze 11 gidránló, amiből 6 herélt, tenyésztési szempontból a későbbiek során nem használható.”

Öt anyának 1 báránya

A vizsgálat megállapításait a dékán megküldte a szakszervezetnek vitaanyagként – de vitát nem rendeztek. Ellenben kiderült, hogy az üzemigazgató zseniális tettet hajtott végre, mert „tartalékot teremtett a kar számára…". Ugyanis, ha a problémák sűrűsödnek, a csárdát bármikor el lehet adni, anélkül hogy az alaptevékenység csorbát szenvedne.

Az alaptevékenység nagyobb csorbát nehezen szenvedhet. A gazdálkodás mutatói a tehenészetben: a tejtermelés az elvárható évi 6000–6500 liter helyett 2800 liter tehenenként, a bőszénfai telepen 2500 liter. Mezőgazdasági szakértők szerint a tehenek tejhozama megfelel néhány jól megtermett kecskéének. Juhtenyésztésben az elvárható országos szaporulat évi 1 fölötti, de tekintetbe véve az egyetem importállományát, 1,5–2,2-szeres szaporulat lenne az ideális. Jelenleg 0,22 százalékos a bárányszaporulat, ami azt jelenti, hogy öt anyának egyetlen báránya marad élve évente. Az alacsony szintű termelési eredmények más ágazatokat is nagymértékben terhelnek, így feltételezhető, hogy a gyakorlati oktatásra szánt költség a ráfizetéses ágazatok hiányainak pótlására szolgál, és nem a gyakorlati oktatást finanszírozza.

A veszteség eltüntetése

Az októberi 20–30 milliós hiány ellenére december elején felerősödtek azok a hangok, amelyek a TDDSZ előrejelzéseit túlzottan borúsnak találták. Az üzemigazgató „egyéb várható bevételekre” számított. Ezek papíron létező bevételek, mégis szükségesek, hogy a nyereségre hivatkozva milliós jutalmakat osszon szét a vezetőség egymás közt. Hogyan lehet 20 nap alatt ekkora veszteséget eltüntetni? Csak költségátcsoportosításokat kell végrehajtani, lenullázni az egyes részlegeknél keletkező nyereséget. Egyes területeken az általános költség rovatba írt összeg a négyszeresére emelkedik. Például a 4D termelés-fejlesztési részleg tervezett általános költsége 365 ezer Ft volt, ám december 31-ére 1 millió 352 ezer forintra nőtt, pontosan a nyereség mértékével azonosan.

Decemberben a szakszervezet követelte, hogy ne elbocsátásokkal oldják meg a problémákat, hanem a gazdálkodás javításával. A vezetés mégis az előbbit választotta.

Jutalomosztáskor, december 14-én, a dékáni tanácsülésen eluralkodott a „nincsenek megoldhatatlan problémák”-elv, és sikerült a többmilliós jutalmazási javaslatot megszavaztatni – a lecsökkentett létszámú dékáni testülettel. A szakszervezet képviselője hiába érvelt, hogy ne ossza szét a tanács a pénzt a vezetők között, mert ez az összeg elég lenne az elbocsátani szándékozott dolgozók munkabérére. Csak akkor kerüljön sor létszámleépítésre, ha gazdasági elemzések vannak ezek indokoltságáról és kikerülhetetlenségéról. Négy nappal később ilyen hangok szűrődtek ki a tanácsteremből: „a problémák változatlanok, csupán a jutalmak pillanatnyi kifizetését lehet megoldani.” Ezalatt a veszteséges gazdálkodásra hivatkozva 87 embert elbocsátottak.

Az új év nevezetes volt abból a szempontból, hogy a fizikai dolgozók már harmadik éve nem kaptak béremelést. Tavasszal nem lépett föl következetesen a szakszervezet, várta, hogy eredményt hozzon a Földművelésügyi Minisztérium vizsgálata. Ami elindult, de úgy látszik – túl erős az agrárlobby –, leállították. A szakszervezet belső tiltakozásai nem értek célt. Júniusban Vörös Gábor ügyvivő újabb levelet juttatott el a dékánságra, és ezt ki is plakátolta: „A dolgozók olyan bérért dolgoznak, hogy családjaik eltartása nem biztosított, miközben a vezetők több tízezer forintos fizetésemeléseket osztanak ki egymás között… a mai napig nincsenek információk a leltárhiányról sem” – írja. Természetesen választ ezúttal sem kapott. Ezért a múlt héten a TDDSZ a bírósághoz fordult információk megtagadása és a szakszervezeti jogok megsértése miatt.

Az esetről készült egy cikk a megyei lap számára. Megjelenése hetek óta húzódik. A lap tulajdonosa jelenleg a rektor vendége…

• Válassz szakszervezetet!