Skip to main content

Nem engednek a 28-ból

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Buszossztrájk Kecskeméten


A kecskeméti központú vállalat járműfenntartási és teherforgalmi részlege már túlesett a privatizáción. A személyszállítási üzletágat is átszervezik: a tervek szerint október 1-jével alakult volna át egyszemélyes részvénytársasággá a cég, de a dolgok jelenlegi állása szerint erre csak november 1-jével kerülhet sor.

A Ligához csatlakozott Kunság Volán Munkavállalóinak Szakszervezete szeptember 21-én bejelentette, hogy egyeztető tárgyalást kíván az új kollektív szerződésről, s ha 7 napon belül nincs eredmény, figyelmeztető sztrájkot szervez. Előzőleg megszerezte a dolgozók támogatását: szétosztott egy kérdőívet és nyilatkozatmintát, amelyre ki-ki ráírhatta bérkövetelését, a számára elfogadható túlmunkamennyiséget, és azt is, hogy az érdekérvényesítés milyen formájában venne részt a követelések eléréséért.

A vállalat vezetése időhúzó taktikát folytatott, és csak szeptember 28-án, a 7. napon volt érkezése a szakszervezet képviselőivel tárgyalni. A szakszervezet követelte többek között, hogy a vállalati minimálbért 13 000 forintra emeljék; a vállalat minden dolgozója után fizessen biztosítási díjat (ami vállalati érdek is); továbbá kössenek megállapodást a szociális juttatások mértékéről és a béremelésről. A vezetés nem zárkózott el azelől, hogy néhány követelést elfogadjon, bérkérdésben viszont hajlíthatatlannak bizonyult. Ugyanaznap a kecskeméti Liga szervezet ügyvivő-testületi ülést tartott, és döntött az október 2-án, 7 órakor kezdődő kétórás figyelmeztető sztrájk megszervezéséről. Ha viszont a megegyezés 7 óráig létrejön – így az ügyvivők –, akkor lefújják az akciót.

A buszgarázsban feszült helyzet állt elő hajnalban, hiszen a vállalat és a szakszervezet közti tárgyalás még reggel 6 órakor is folyt. Arról volt szó éppen, hogy mi tekinthető elégséges szolgáltatásnak, amit a sztrájk alatt is el kell látni.

A bérügyben a tárgyalások elakadtak. A szakszervezet hiába ajánlotta fel, hogy további 1 százalékot enged a 43-ról 35 százalékra már levitt béremelési javaslatából. A vállalat képviselői ragaszkodtak a 28-hoz, mondván, hogy ezen felül (az Érdekegyeztető Tanácson megállapított idei bérszabályozás szerint) „büntetőkamatot” kell fizetniük. De azért is tartottak ki a 28 mellett, mert nem volt fölhatalmazásuk az alkura; nem volt jelen a vállalat igazgatója, aki egyébként is csupán megbízotti státusban volt, még nem jött meg a kinevezése.

A dolgozókat irritálja, hogy a vállalatközpontban 62,4 százalékos béremelésére került sor, ott bezzeg nem számít a „büntetőkamat”. És amíg a bérkérdésben nem jutnak előre, a szakszervezet nem hajlandó megállapodni abban, hogy meddig legyen érvényben az új kollektív szerződés; hiszen ha a szakszervezet nem tud kedvező béreket kiharcolni, akkor a dolgozóknak jobb a rövid érvényességi idő. Az autóbuszvezetők költségtérítési rendszere kérdésében se jutott nyugvópontra a vita. A szakszervezet nem kapott választ arra, hogy fennmarad-e ez az immár öt éve gazdaságosan működő rendszer (eszerint a buszvezetők havi átalányt kapnak a rájuk bízott busz javítására, és így a gondos sofőrök havonta több mint tízezer forintot kereshetnek).

Tehát megtartották a figyelmeztető sztrájkot, amelyhez a dolgozók 98 százaléka csatlakozott, köztük a régi szakszervezet tagjai is. Kecskeméten 108, Kiskunfélegyházán és Kalocsán 2-2 helyi és 73 helyközi járat maradt ki. Néhányan tovább dolgoztak, például menetjegyeket és bérletet a sztrájk alatt is lehetett vásárolni. Csak három lakossági panasz érkezett be a vállalathoz, de ennél jóval több ízben kaptak biztatást a lakosságtól a buszvezetők.

„Egységesen léptek fel a dolgozók – mondja Konkoly István, a független szakszervezet elnöke –, mindamellett megnőtt a spontán sztrájk kialakulásának veszélye. A meggondolt, fegyelmezett érdekvédelmi akciók hívei vagyunk, mint amilyen ez a sztrájk is volt.”

Véletlenül még a sztrájk napján megkapta kinevezését az igazgató, aki aztán (október 5-én) megígérte a tárgyalások folytatását. A hírek szerint már nem is 28, hanem 27 százalékos bérfejlesztést szeretne. E hét hétfőn folytatódnak a tárgyalások; eredménytelenség esetén a szakszervezet újabb figyelmeztető sztrájkot szervez, és megpróbálja megszerezni a társvállalatoknál dolgozók támogatását is.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon