Skip to main content

Beszélő hetilap, 42. szám, Évfolyam 4, Szám 41

(Dr. Horváth Judit): Kedves Solt Ottilia!

: Beszélő főnix

Szabó Miklós: Jobboldal és szélsőjobboldal tegnap és most

Mink András: Öregedő demokraták

Révész Sándor: Hét-vezérek

R. S. [Révész Sándor]: A belsővé érlelt internacionalizmus

– kibeszélke kezdőknek –

–eö– [Eörsi János]: Pro Pátria

Pető Iván: Az SZDSZ a lakástörvényről

Zolnay János: Ezt add ki!

A gúzsba kötött helyiséggazdálkodás

Fleischer Tamás: A hamis C

Hogyan tárgyaljunk a vízlépcsőről?

Dr. Cserne István: Magyar drog

: Létminimum most

: „Gyuri tempóját elviselni valószínűleg még a mennyországban sem lehet”

: „Krassó Gyuri klasszikus fekhelye”

: Dokumentum

Laki Mihály: „Nincsen olyan felvilágosult tudás…”

Közgazdászok a rendszerváltásról

kl [Kozák László]: Szabad a taxi

–kl– [Kozák László]: Nem engednek a 28-ból

Buszossztrájk Kecskeméten

Vajna János: Brandt végső távozása

Juhász József: Bosznia szerb–horvát kiegyezés előtt?

Gönczöl Katalin: Los Angeles tanulságai az amerikai választások előtt

: Soros-napok a Merlinben

: Tárcadíjpályázatunk eredményhirdetése

Tandori Dezső: Személyláda

Bori Erzsébet: „Az embernek van feje”

Bikácsy Gergely: Verne Gyula saruja

Szabó Júlia: Kassák kalapban, ingben, sebkötésben

[Kisbali László]: „A nemzeti jogok legnagyobb ellensége a nacionalizmus…”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon