Skip to main content

Soros-napok a Merlinben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nagy mulatságok és nagy ünneplések színhelye volt október 8-án és 11-én (is) este a Merlin Színház. A Soros-napok keretében csütörtökön a 2000 ”Sztóri-telling fesztiválja” zajlott, ahol is az önként vállalkozó, mesélő kedvű jeles értelmiségiek 10-10 perces időkeretben (amelyet azért nem vettek olyan szigorúan) mondhatták el kedvenc történeteiket. Előtte Vásárhelyi Miklóst köszöntötték barátai, tisztelői s minden jelenlevő – volt trakta, ingyen, le is legelte az éhenkórász pesti nép, „csontig” (mondaná Esterházy). Ott volt tous le monde et demi-monde, láttuk magát Sorost is (sőt, mesélt!), számos fővárosi lap szerkesztői szinten képviseltette magát, jeles írók, színészek, tv-személyiségek és politikusok tűntek fel a tömegben. (Tényleg tömeg volt.) Sikkesnél sikkesebb tornacipőkben és szakadt nadrágokban gyönyörködhettek a connaisseurök. A székesfővárosban még mindig a szakáll megy (csak férfiaknál!), a 30-on túli korosztály, amely a zömöt adta ezen az estén, nem bír leszokni a 60-as évek rekvizitumairól. Ugyanez mondható el a vasárnap esti szeánszról, a Holmi estjéről, ahol első ízben nyújtották át a Soros-életműdíjakat. (Bari Károlynak, Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek, Lakatos Istvánnak, Lázár Ervinnek, Mándy Ivánnak, Mészöly Miklósnak, Petri Györgynek, Rakovszky Zsuzsának és Várady Szabolcsnak.) És ha már benne voltak, még gyorsan átadták a Holmi kritikapályázatának a díjait is. Némi aggodalomra adhat okot, hogy mintha nem lett volna meg a politikai egyensúly a megjelentek körében, itt is (mint csütörtökön) összehasonlíthatatlanul több volt az ellenzékhez közismerten közel álló személy. Erre az anomáliára külön is felhívjuk a T. szervezők figyelmét.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon