Skip to main content

Tárcadíjpályázatunk eredményhirdetése

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Tárca


A Beszélő tárca- és tárcanovella-pályázatára mintegy 200 írás érkezett. Legnagyobb örömünkre nemcsak jól ismert, sokat publikáló írók, hanem (számunkra, eddig) ismeretlen, hivatásszerűen feltehetőleg nem írással foglalkozó szerzők is jelentkeztek érdekes, kitűnő művekkel. Meglepően csekély számban pályáztak grafomániások, őrültek, szélhámosok, de olykor találkoztunk inkább az olvasói levél műfajába sorolható írásokkal is.

Ilyenkor tematikai változatosságról illik beszélni, s valóban: a fantasztikus novellától a szójátékos naplóbejegyzésig számtalan tárcaváltozattal találkoztunk. Mégis: feltűnt, hogy sok szerzőnk a közelmúlt és a félmúlt politikai történéseire emlékezett vissza, de talán még többen írtak a szociális problémákról. A nyomor, a kiszolgáltatottság, a munkanélküliség így vezető témává lett a pályázatban – hogy ez a lapra, a szerzőkre, a műfajra, a körülöttünk lévő világra vagy mindezekre együtt jellemző-e, nehezen eldönthető.

Eredetileg egyetlen művet szerettünk volna jutalmazni. De jellemző, hogy három tárca, éppen a legkiválóbbak közül, a tárcaírás nehézségeiről szólt. Az írások olyan különbözőképpen közelítik meg ezt a nehezen körülírható műfajt – a klasszikus hagyományok megőrzésétől a legújabb prózai törekvésekig –, hogy méltánytalannak éreztük volna, hogy egy művet válasszunk ki a beérkezettek közül.

Megosztott díjat, harmincötezer-harmincötezer forintot kapott Marno János és Tandori Dezső.

Tízezer forintos különdíjban részesültek: Darvasi László, Szilágyi Andor és Tar Sándor.

Ezenkívül a következő szerzők munkáit fogadtuk el közlésre:

Ambrus Judit, Balla D. Károly, Balla László, Dalos György, Eörsi István, Garaczi László, Gere István, Majoros Sándor, Szentmarjai József.

Sajnos, nem közölhetünk mindent, ami jó. A „közölhetőség” a mi, mostani értelmezésünkben mindössze annyit jelent, hogy a Beszélő hagyományai, stílusa, szerkezete, terjedelme bizonyos műveknek kedvez, másoknak meg nem; amikor tehát összeállítottuk azon pályázóink listáját, akiknek művét elfogadjuk közlésre, fájó szívvel hagytunk ki olyanokat, akiknek nem lenne gondjuk tárcáik-tárcanovelláik elhelyezésével más fórumokon.

Minden beküldött pályamunkát megköszönve, a nálunk nem publikált írásokat visszajuttatjuk a szerzőknek.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon