Skip to main content

Cigányballada

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Dzsennit mindenki ismeri. Ott ül egy kövön.
„Hej, sátrat szedett és elment tőlem az öröm.”
„Nincsen helyem a házban, nincsen az udvaron,
kertünk felveri a dudva, házunk csupa rom.”

„Az erőt én nem ismerem, csak sziszegő
hangokat, inas kezet.”  „Dzsenni, jöjj elő!”
Zene kavarog. Színes ingek. Könnyű nyárelő.
„A küszöbünk csupa vér.” A padlón agyvelő.

         „Átkozott az apa, hétszerte az anya,
         Ki egyetlenegy lányát a bálba bocsássa.”
         „Este elbocsássa, reggelig nem lássa,
         reggel hét órakor halva viszik haza.”

Villogó kék fények. A hangok. Fehér ruhák.
„Mintha az ég sikoltva ránk dobta volna magát.”
Egy törött ajtópánt. Üvegszilánkok a földön.
Leszakadt karóra. Lehull a nap. A hold följön.

Szeme helyén kráterek. Furcsa bánattal tele,
mint az ismeretlen ember halottasmenete.
„Nem csukódik többé a holtak szeme le.”
Egy lány rohan az erdőn. Egy árny rohan vele.

         „Átkozott az apa, hétszerte az anya,
         Ki egyetlenegy lányát a bálba bocsássa.”
         „Este elbocsássa, reggelig nem lássa,
         reggel hét órakor halva viszik haza.”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon