Nyomtatóbarát változat
Nem tudlak megszólítani,
csak nézlek –
az őszre tél jön.
Álmomban madarak rebbennek fel a fákról,
és lecsapnak egy síma
víztükörre.
Mint pincemélyben egy halom téli körte,
halványan ég
a Nap,
s fölfut az álom kályhaezüstje
az alvó halastavak
fölé.
Végül minden
mozdulatlanná
lesz megint.
A fejem oly kényelmes.
Mennyi feltekert mérföld van a lábikrámban.
A gerincem íve oly szép, titokzatos.
Vajon készen állok-e már a pusztulásra?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Friss hozzászólások
7 év 12 hét
9 év 37 hét
9 év 41 hét
9 év 41 hét
9 év 42 hét
9 év 43 hét
9 év 43 hét
9 év 45 hét
9 év 45 hét
9 év 46 hét