Nyomtatóbarát változat
Nem tudlak megszólítani,
csak nézlek –
az őszre tél jön.
Álmomban madarak rebbennek fel a fákról,
és lecsapnak egy síma
víztükörre.
Mint pincemélyben egy halom téli körte,
halványan ég
a Nap,
s fölfut az álom kályhaezüstje
az alvó halastavak
fölé.
Végül minden
mozdulatlanná
lesz megint.
A fejem oly kényelmes.
Mennyi feltekert mérföld van a lábikrámban.
A gerincem íve oly szép, titokzatos.
Vajon készen állok-e már a pusztulásra?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Friss hozzászólások
7 év 49 hét
10 év 22 hét
10 év 25 hét
10 év 25 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 27 hét
10 év 29 hét
10 év 30 hét
10 év 30 hét