Skip to main content

Hallásgyakorlatok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

hallásgyakorlatok #24

szótlan vagy. haza mennél? || éjszaka alig
alszom. | csak nappal. egy-egy órát. || ha még
azt a zöldet is el akarod érni, át kell mászni a
korláton. | közben jönnek az autók. || újra
vérzik az aranyerem. | állni is rossz. minden.
|| ha nem beszélek, titokzatos maradok. | ez
kell nekik. || mi atyánk, ki vagy a
mennyekben. | ki vagy a mennyekben? | és
én? ésén? | rólam mit mondtak? || amikor
utoljára mentem dolgozni, este eljött a fiam.
várt a kijáratnál. | előtte soha. || te szeretsz
minket. | élvezed a poénjainkat. || a
virágcserépben talált földet. | abból csinált
sarat. bekente magát amennyire bírta. | aztán
kiült a hidegbe, hogy érezze, milyen lehet
valinak az első este a temetőben. || ilyet még
sose mondtam. | miért hitted el? hogy bírtad
elhinni? || anyám szerint gyerekkoromban
nem sírtam szinte soha. | csak szorítottam
a számat. annyira, hogy fehér lett.

hallásgyakorlatok #25

az erkélyről mindent jól látott. | jöttek
a meccsről. robi már nem volt velük. ||
előfordul, hogy reggel tévedésből két adag
kávét is főzök. | egy darabig azt hittem, jelent
valamit. | de semmit. || a farkas és a bárány
valami régi orosz rajzfilm. | amikor iskolások
voltunk, akkor ment a tévében. | olyasmi
mint a mézga család, csak az magyar. || ha
nagyon elegem van, felerősítem a zenét.
hogy amennyire csak lehet, jöjjön közel a
hang. | de épp a bőröm marad ki. átmegy
rajta. || akkor letolta a gatyáját. | és nézte
magát. lehajtott fejjel. || nem bírtam elviselni
a szagát. álltunk a buszon. mindenki kikerült.
egyszer csak feltört belőlem a hányás. ||
hogy senkivel se találkozzak a folyosón. és
legyen üres a lift is, istenem.

hallásgyakorlatok #26

fodrász, gondoltam, sok embert ismer. | de
amikor az anyja azt kérdezte, janó, te most
hogy kerülsz ide, már tudtam, hogy kár volt.
|| mögém állt. és ha behúztam a hasam,
óvatosan becsúsztatta tenyerét a farmeromba.
| amikor ujja hegyével már elérte az apróbb
szőrszálakat, megállt. | én ezt szerettem a
legjobban. || kétnaponta veszek tejet a
macskának, de nem nagyon eszi. | csak ül
mellette, én meg beszélek hozzá. mondom
neki, hogy jó. az meg csak néz valahová. ||
mert mi is zsidók vagyunk? | nane. | én nem
vagyok semmi. || apám akkor bekapcsolta a
rádiót. az esti krónika ment. | kétszer is
elmondták a várható időjárást: az elején
röviden, a végén meg részletesen. || otthon
bulizunk, vagy elmegyünk valami helyre? |
de előtte még. || mellém állt a mozgólépcsőn.
és nézett. | hiába fordultam el, csak nézett. ||
bejöttek a menhelyre és kiválogatták a szép
gyerekeket. | mindenki szépet akart magának.
ez volt a baj.

hallásgyakorlatok #28

az újabb házakon már nincs is kémény. | ha
háború lesz, ezekben mind megfagynak. ||
edzés után megvárt. | az ajtó mellé ült. onnan
nézte, ahogy öltözöm. || de az este az más. |
esténként elindulok befelé. hogy legyen élet:
minél több ember. kirakatok. | mert különben
szomorú leszek. depressziós. || mondtam
neki, valaki leköpte a négert a buszon. | de
csak nézett. látszott, hogy nem érti. || és mitől
függ, hogy elengednek-e? | mondd, hogy
semmi bajod nem lehet. | mondd meg, hogy.
|| az új gyógyszertől bedagadt a torkom. alig
kaptam levegőt. | és akkor éjjel
halálfélelmem is lett. || egyél még kisfiam.
sovány vagy. alig eszel. | az a lány elvette az
eszedet. || csak a nyarat várom, amikor nincs
iskola. amikor nincs semmi, csak a pihenés. ||
az orvos szóba se állt velem. azt mondta,
hozzátartozó jöjjön vagy rokon. | ebben a
korban még mindenkinek van.

hallásgyakorlatok #29

akkora a mája, hogy egészen kidudorodik. |
már elvonóra se veszik be. | de nem fáj
semmije. iszik ugyanúgy tovább. || az meg
csak hajtogatta a telefonba, hogy szerezzek
nekik csajokat. de nem tudtam, ki is. | nagy
volt a zaj, ahonnan beszélt. || amikor
elolvastam belesápadtam. | aztán megnéztem
a tükörben, milyen vagyok sápadtan. || az
óvszer, ha kinyitod, adja magát. | utána kicsit
bonyolultabb. || a vécében lemostam a sárt a
hajamról. és próbáltam mielőtt bemegyek
megtörölni papírzsebkendővel. || nálunk már
reggel hattól van konditerem az alagsorban. |
mindig hallani, ahogy a kissrác papucsban
hozza a kulcsot. | huzatot csinál, aztán
elmegy. || képzeld, az én nagynéném meg
apáca. | anyám szerint sokat imádkozik, attól
marad selymes a bőre. || és ilyen nagy
hajóval szeretnék egyszer végigmenni a
dunán. mondjuk bukarestig. | aztán bele a
tengerbe.

hallásgyakorlatok #30

akkor lett gyanús, amikor próbált lebeszélni.
hogy ne akarjak bemenni, mert az egész
város múzeum. || hogy én is az vagyok, meg
ő is. || rózsát vettem, de nem volt illata.
| ezeknek már nincs. mondta a nő. | lehet,
hogy nem is rózsák. csak úgy néznek ki. ||
várt rám, de kiderült, hogy beteg. || a
dédapámról például semmit se tudok. ć még a
nevét se. || az öcsém leborotválta a fejét.
mondta, hogy ő szkínhed. | hülye vagy?
kérdeztem. | kicsit azért féltem, hogy megüt.
|| fényképezte a lányokat. | először ruhában,
aztán egyre pucérabban. | és magyarázta
nekik, hogy minél többet mutatnak, annál
hamarabb lesz belőlük modell. | mert akkor
már mind modell akart lenni. || a képeket
megjegyzem, az arcokat nem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon