Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. január, Évfolyam 14, Szám 1

Vers

Borbély Szilárd: A körhöz

Reflexiók

Kistotál

Centauri: Hovatovább

Beszélő-beszélgetés

Mink András - Neményi László: „Budapest városszövete rendkívül sérülékeny”

Tamási Miklóssal és Zolnay Jánossal Mink András és Neményi László beszélgetett

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Hattyúdal(?)

A magyar liberalizmus politikai képviseletének helyzetéről

Vendégkönyv

Csata István: Érintő

Vári György: Összefonódás

Miért érdemes mégis olvasni a kuruc.infót?

Befejezetlen múlt

Szerdahelyi Zoltán: A letépett vörös zászló

Hajnóczy Péter író és Vászolyi Erik nyelvész bírósági ügye, e ballépés negatív következményei és előrevivő folyományai

Roma-dosszié

Kovács Éva: Fekete testek, fehér testek

A „cigány” képe az 1850-es évektől a XX. század első feléig

Kultúra

Ambrus Judit - Borbély Szilárd - Varga Mátyás: Levelek Borbély Szilárdhoz és Varga Mátyáshoz

Borbély Szilárd, Varga Mátyás és Ambrus Judit levélváltása

Varga Mátyás: Hallásgyakorlatok

Vajda Mihály: Jézus második halála…

Borbély Szilárd Egy gyilkosság mellékszálai című kötetéről

Mártonffy Marcell: Gyászmunka és emlékezetterápia

Borbély Szilárd Egy gyilkosság mellékszálai című kötetéről

Margócsy István: Rítus és művészet

Varga Mátyás Nyitott rítusok. Kortársunk-e a művészet? című kötetéről

Márton László: Füle a hallásra

Varga Mátyás költészetéről

Neményi Erzsébet: Parasztlakodalom

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon