Skip to main content

A körhöz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Reflexiók

A körben járó egyenes, mint végnélküli Vég,
amelyen át szivárog el a legtöbb Semmiség,

úgy hagy nyomot, mint a beszéd utáni hang,
az ellebegő rezdülés, a megkondult harang

fém tömege észrevétlen rezeg a levegőbe,
a súrlódásból lép így át a termelődő hőbe

a mozgást követő lendület, az Akarat terébe
a Vágy a boldogság után, a test kötődése

az Anyaghoz, amely szavak csalétke,
a lépre menő gondolat, az etika reménye,

a kimondva kimondatlan Vég következtetés,
hogy Isten nem a Teremtés, hanem a Cselekvés

egyetlen végső alapja, s mint kör kerületét
jelöli ki helyét a Gondolat, amely e Lét:

Isten létét bizonyítja, vagyis a Létezést,
a cselekvések mozgását, a Retorikus Észt

megkötöző mitológiai hős etika előtti tettét,
ki Próteuszra les s lecsap, majd vonszolja testét,

s amerre lassan elhalad, egy vonalat hagy ott,
amelyhez hasonlít az én, ha bármi is vagyok.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon