Varga Mátyás

Nyomtatóbarát változat

hallásgyakorlatok #33

üresnek látszott, mégis csöpögött belőle valami. | amerre csak ment, végig a járdán.
|| eszik a sok gyógyszert, aztán majd nem tudnak meghalni. || aznap éjszaka még
kiment rágyújtani az erkélyre. nem öltözött fel, vitte a takarót is. | arra ébredtem,
hogy fázok. | de később megéreztem a füstöt. || a villamoskocsi ablakát nem lehetett
felhúzni. nem volt hozzá kurbli. folyt be az eső. | az utasok a két végéről nézték. ||
te se tehetsz róla. meg én se, hogy homokos lett. | csak nem tudjuk még, hogy kell
vele viselkedni. || még nyár van. | szól a zene. || felhúzta a lábát, és onnantól már
csak a hátát éreztem. || ha belemászik a csótány vagy valami más a kádba, addig
spriccelem forró vízzel, míg le nem megy a lefolyón. || azt hiszem, hogy én nem
tudnék a kardélre hányni. | biztosan nem. hiába próbálnám.

hallásgyakorlatok #37

mindenki gányol. | még a pszichológusok is csak próbálkoznak. || nem bírok jobb
lenni. valamit mindig elhibázok. || arany helyett miért pont a sárga? || csak az a baj,
hogy állandóan visszazárják. | pedig nincs mit ellopni. | biztos attól félnek, hogy ide
is befekszenek a hajléktalanok. || se úszni, se biciklizni. de nem nagyon derül ki. |
úgy intézem. || mindig ő vetkőzött le elsőnek. | bebújt az ágyba és várt, hogy
kapcsolhassa a villanyt. || én meg majd megnövesztem a hajam, aztán eladom
parókának. | ezt is lehet. | csak időbe telik. || ne siettesd, remeg a keze. || és ha
útközben majd látok valami érdekeset, a telefonnal lefilmezem. | este meg
felteszem a jutubra. | és onnantól már bárki megnézheti. || tériszonyom van. |
minden tértől. || az alsógatyát meg simán zsebre tettem. || te vagy az, marika? |
megnőttél. | alig ismerlek meg.

hallásgyakorlatok #38

az edvárd inkább valami állat akart lenni. | de nekem így is jó volt. || semmi se fájt
annyira, mint amikor láttam leírva. || az ipse meg azon volt elakadva, hogy
mondjam meg neki cigányul. | sehogyan se akarta megérteni, hogy nem tudom. |
hogy én így vagyok cigány. || akkor még magamhoz engedtem. | feküdt mellettem,
vette a levegőt. | és próbált érezni. || meg hogy feltétlenül csak a legfontosabbakat
vigyem magammal. | de honnan tudnám, mi a legfontosabb? || hetente kétszer én
kísértem el anyámat, hogy amikor leveszik a vérét, elvigyem a laborba. | beadtam,
aztán mentem dolgozni. || karácsony óta nem köszön. | fogalmam sincs, miért. | ha
találkozunk, elfordul. || én meg sajnálok bármit is kidobni. | reggel kiszedtem a
kukából, amit előző nap beletettem. | uralkodnak rajtam a tárgyak.

hallásgyakorlatok #39
ep-nek

mutatkozz be. | ő a nagyapád. | látod? || begörcsölt a lábam. fájt. | az eső meg, hiába
ömlött, sehogy se vitte le a két verebet a csatornába. | csak forgatta a rácson. || utoljára
zánkán néztem a csillagokat. | még az úttörőtáborban. | el is felejtettem. || mert
hamarosan negyven leszek. | aztán jön az öregség. || a szomszédban egész nap
bömböl a tévé. | vettem füldugót. | de nem tudtam, hogy ettől meg bejön a
szívdobogásom. || most akkor mennék. || és megszokásból még mindig vezeti a
lottószámokat. | megvannak neki a hatvanas évektől. | azóta keresi a rendszert. ||
szép nagy a lakás, de ezek folyton külföldön vannak. | valami program kapcsolgatja
a villanyokat. | ráadásul még be is van kamerázva az egész. || jó darabig néztem,
ahogy alszik. | aztán szépen betakartam. || a legvégén azt kérdezte tőle a riporter,
hogy mit csinál majd a pénzzel. | a fickó meg, hogy vesz harminc-negyven olajfát
valami szigeten. | mondom, ez hülye. | totál hülye. || elég annyi, hogy teljes
szélcsend.

hallásgyakorlatok #40

ha délelőtt lehozzák a beteg gyerekeket, nem bírom nézni. | rögtön hazamegyek. ||
lihegett, meg a seggemet tapogatta. és fúrta belém a fejét. | biztos, hogy félt. || de az
ételszag a lépcsőházban mégis eléggé ismerős volt. | főleg este, amikor főzték a
vacsorát. || gabika, te maradj itt. | figyeld a mozgást. | de ne gyere utánunk. | ha
sokat késünk, akkor se. | semmiképpen. | értve? || mit akar, amikor nincs is teste? |
mi akar ez a gyökér? || az árnyékom valóságos. | legalább. || miért meséljem el újra? |
nem hisz nekem, vagy mi? | soha többet nem akarok erről beszélni. | soha. ||
tavasszal meg befolyt a sár az ablakon a szuterénba. || csak pörögj, galambom.
pörögj. | de amikor te megállsz, én már nem leszek sehol. || ki vagy te
tulajdonképpen? || este megnézzük a híradót meg a filmet. | aztán az a nap is eltelik.
|| és jöttek a hangok minden irányból. | csak ki kellett bírni. || ott akarok lenni,
amikor műtét után az ádám felébred.

• Kultúra

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges