Skip to main content

Nem tudom

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Kávét reggel az ébredéshez néhány könnyű szót
Emlékszel felolvastad nekem a pesti mirabeau-t
Szóval apollinaire versét a kapitány utcai lakásban
Az ágyon melled tenyeremen nem tudom a vállam
Ültünk férfi és nő a hűvös áprilisi napon
Négy éve történt nem szeretkeztünk miért nem tudom
Mint franciául sem a költő verseit olvastad eredetiben
A batthyány téri franciaintézet előtt maradjunk ennyiben
Vagy még az ágyon négy éve nem tudom voltaképp
Miért estél teherbe hagytál el tőlem féltél félreért
A szemközti házon elhelyezett ablak ami belátott
A szobámba meztelenül álltál tükröm előtt átfont
Két kar az enyém hónapok óta hogy nem látlak
Se a nyakad a melled nyakad körül a piros sálat.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2008. október, Évfolyam 13, Szám 10


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon