Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. október, Évfolyam 13, Szám 10

Vers

Dunajcsik Mátyás: Winterreise

Navigációs kísérletek Kicsiny Balázs nyomán, I.

Kistotál

Magyar László András: Árak

Beszélő-beszélgetés

Mink András - Révész Sándor: „Mintha Belgrádban vagy Kijevben lennénk…”

Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ Országos Tanácsának új elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Vendégkönyv

Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla

Játéktér

Befejezetlen múlt

Kiss Ilona: 1956: fehérterror, lázadás vagy forradalom?

Szovjet és orosz viták a magyar forradalomról

Révész Béla: Pártállami intimszféra

Roma-dosszié

Eparu Krisztián: Gáborcigányok

Kultúra

Györe Gabriella: Öncenzúra és panteizmus

Nádasdy Ádám, Christopher Whyte és Gerevich András beszélgetése

Vörös István: Versek

Babiczky Tibor: Kyrie

Ayhan Gökhan: Nem tudom

Egressy Zoltán: Permet

Varga Mátyás: Miből van alternatív?

Demény Péter: A hajbókoló tükör

Erdély, az iróniátlan operett hazája

Dékei Kriszta: A szabadság szele

Kiáramlás és delej a Centrális Galériában

Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról

II. Rész

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon