Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2010. február–március, Évfolyam 15, Szám 2

Vers

Borbély Szilárd: Egy kardal a sorsról

Folyamatos jelen

Beszélő: „Van kereslet liberális párt iránt”

Kis Jánossal Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Pétervári Zsolt: Az elveszett évtized

Vári György: Hogyan lettem képviselőjelölt?

Révész Sándor: Nincs jobb, mint a legjobb

Kultúra

Borbély Szilárd: A határövezet viszonyai

Bodor Ádám világa

Centauri: Rondó

II. rész

Babiczky Tibor: Cigányballada

Nyerges Gábor Ádám: Rég bezárt

Deczki Sarolta: Forgolódó mintázatok

Angyalosi Gergely: A minta fordul egyet

Visszabeszélő

Szakolczai Attila: Piroska és farkasai

Eörsi László: Koncepciós mítoszrombolás II.

Kőbányai János: Bocsánatkérés? Kösz…

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon