Skip to main content

Utolsó esély

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A szakszervezetek megegyezése a vagyonról


Miért ez az engedékenység?

Az MSZOSZ másfél évvel ezelőtt még a Liga 30 000 tagját ismerte el, és a volt SZOT-vagyont akkori árakon felértékelve számolta ki a fejkvótát. Készpénzben vagy ingatlanban 1500 forintot lett volna hajlandó fizetni tagonként. Mivel ezt a Liga komolytalan ajánlatnak minősítette, folytatódott az állóháború. De a XXVIII-as és XLVII-es törvény gyakorlatilag megbénította az MSZOSZ-t, mert a vagyonnal kapcsolatos döntéseit nem tudta érvényesíteni. A VIKSZ igazgatótanácsának egyhangú döntése kellett például egy ingatlan elidegenítéséhez. Hosszú és terméketlen tárgyalások után az MSZOSZ úgy ítélte meg, hogy amennyiben az ágazati vagyont nem éri érdeksérelem, a SZOT volt vagyonából áldoz a megegyezés érdekében. De ragaszkodott hozzá, hogy maradjon egy oktatási központja (Balatonfüred), és továbbra is az ő tulajdonában legyen a Dózsa György úti székház, valamint a vidéki szervezetei használhassák a helyi székházakat. Ehhez járult, hogy jelentős likviditási gondokkal küzdvén több ingatlanról lemondott, aminek fejében a konföderációk hozzájárultak, hogy a Népszava csődjénél egyenrangú partnerként kezeljék 100-150 milliós hiteligényüket a többi hitelezőével. Az MSZOSZ tartott tőle, hogy a Liga-Munkástanács taglétszámánál nagyobb mértékben tud a parlamentben lobbyzni, hiszen a parlament két szakszervezeti törvényt is az ő (mármint az MSZOSZ) tiltakozása ellenében fogadott el. Akárcsak más konföderációk esetében, fölmérhetetlen volt, milyen támogatottság áll mögöttük. Győzött a kisebbik rossz, ugyanis az elfogadhatatlan választási törvénytervezet végrehajtása a teljes megsemmisülés veszélyét hordozta. A 6 évre elhúzott választás nem jelentett volna megoldást, hiszen a vagyon 2/3-ára terhelési és elidegenítési tilalmat ad, valamint a VIKSZ-nek kellett volna állnia az első választás költségeit – amit még megbecsülni sem lehet.

A Ligának és a Munkástanácsoknak azt jelenti ez a megállapodás, hogy nem kell perelni riválisukat, megszűnik a bizonytalanság. A megállapodás legalizálja a tényleges helyzetet, hiszen már most „birtokon belül” vannak a Tárogató úton és a Városligeti fasorban. Megoldja a vidéki székházak tulajdonjogát, ami infrastruktúrát és gazdaságos működtetés esetén anyagi alapot jelenthet számukra a harmadik kosárban meghatározott kisebb ingatlanokkal együtt.

A Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezetnek is megkönnyíti a munkáját, mert a volt SZOT-vagyonnal kapcsolatos ügyek lekerülnek a napirendről. Az ágazati vagyon terén a szerződés megszüntette az ellenérdekeltséget, az üzemi tanácsok megválasztása után a használati jog megoszlik. Az elidegenítés csak akkor történhet meg, ha az ágazatok végre elszámolnak, amiben így érdekeltek lesznek. (Nagy Sándor szerint ez a volt SZOT-vagyonnak 2,5 szerese, körülbelül 12-14 milliárd – de erről jelenleg nincs írás.)

Tiszta vizet a pohárba!

A szakszervezetek javasolják, hogy a társadalombiztosítási önkormányzati választásokat vegyék bele a törvénybe. A választásokat még ebben az évben tartsák meg. Az országos konföderációkra leadott szavazatok alapján delegálják tb-képviselőiket a szakszervezetek. Az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalára vonatkozóan kompromisszumos megoldás született. Nincs limit, de a társadalombiztosítási és az üzemi tanácsi választások eredménye után „újra kell gondolni”, ami annyit jelenthet, hogy a munkavállalói oldal képviselői a támogatott konföderációk köréből fognak kikerülni. Továbbá az MSZOSZ vállalta, hogy Frohburg-ügyben tiszta vizet önt a pohárba.

A torták szétosztása

A 4,203 milliárdos volt SZOT-vagyon felosztása:

A nagyobb értékű ingatlanok körében az MSZOSZ-é a Dózsa György úti székház, a balatonfüredi oktatási intézet; a Liga-Munkástanácsoké a Városligeti fasori épület és a Tárogató úti épületkomplexum; az ÉSZT–SZEF–Autonómoké a Benczúr szálló, a Bajza utcai épület és a salgótarjáni oktatási intézet; míg a Szolidaritás és a VIKSZ-ben képviselt egyéb szakszervezetek tudhatják magukénak a Római parti házat és a boglárlellei üdülőt.

A 15 megyei székház tulajdonjoga – melyek értéke 1,225 Mrd forint – a következő százalékarányban oszlik meg: MSZOSZ 40, Liga-Munkástanács 35, SZEF–ÉSZT–Autonómok 20, egyéb 5 százalék.

Ami a többi ingatlant illeti, az MSZOSZ megtartotta öröklakásait, a maradék értéken 40-40-20 arányban osztozkodnak az érdekelt csoportok.

Összesítésben az MSZOSZ-é marad 1,8 Mrd, a Liga-Munkástanácsoké lesz 1,4 Mrd, a SZEF–ÉSZT–Autonómoké 0,9 Mrd, míg a Szolidaritás és a többi szakszervezet 0,14 Mrd-ot kap.

Továbbá megállapodás született, hogy ilyen arányban osztozkodnak a konföderációk az állami tulajdonú és szakszervezeti kezelésű ingatlanok használati jogán, és ha sikerül ezeket az ingatlanokat megkapniuk, a tulajdonjogán is.

Az üzemitanács-választásokat a javaslat szerint kétszer kell majd lebonyolítani. Ebben az évben az ágazati vagyon használati joga kerül megosztásra, míg két év múlva a tulajdonjoga. Így a főleg ágazati alapon szerveződő konföderációk (SZÉF, ÉSZT, Autonómok és az MSZOSZ is) tulajdonosok maradhatnak. A vagyon felére elidegenítési és terhelési tilalom lép érvénybe, de 1/3-a el is adható a VIKSZ ellenjegyzésével, amely szervezet a hozzájárulását viszont csak a vagyon 1/3 részétől a feléig terjedő sávban mérlegelheti. Elidegenítéskor viszont a vételár a használati jogot szerzett szervezeteket is megilleti, akik a vagyon 1/3-áig megterhelhetik az ingatlanokat.

Ha a kormány nem ragaszkodik a senkinek sem tetsző javaslatához, a magyar szakszervezeti mozgalom a tényleges érdekvédelmi munkára egységesítheti erőit. És az ÉT munkavállalói oldala – amely eddig a vagyonkérdésben őrölte fel erejének nagy részét – várhatóan keményebb tárgyalópartner lesz.






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon