–kl– [Kozák László]

Nyomtatóbarát változat

Miért ez az engedékenység?

Az MSZOSZ másfél évvel ezelőtt még a Liga 30 000 tagját ismerte el, és a volt SZOT-vagyont akkori árakon felértékelve számolta ki a fejkvótát. Készpénzben vagy ingatlanban 1500 forintot lett volna hajlandó fizetni tagonként. Mivel ezt a Liga komolytalan ajánlatnak minősítette, folytatódott az állóháború. De a XXVIII-as és XLVII-es törvény gyakorlatilag megbénította az MSZOSZ-t, mert a vagyonnal kapcsolatos döntéseit nem tudta érvényesíteni. A VIKSZ igazgatótanácsának egyhangú döntése kellett például egy ingatlan elidegenítéséhez. Hosszú és terméketlen tárgyalások után az MSZOSZ úgy ítélte meg, hogy amennyiben az ágazati vagyont nem éri érdeksérelem, a SZOT volt vagyonából áldoz a megegyezés érdekében. De ragaszkodott hozzá, hogy maradjon egy oktatási központja (Balatonfüred), és továbbra is az ő tulajdonában legyen a Dózsa György úti székház, valamint a vidéki szervezetei használhassák a helyi székházakat. Ehhez járult, hogy jelentős likviditási gondokkal küzdvén több ingatlanról lemondott, aminek fejében a konföderációk hozzájárultak, hogy a Népszava csődjénél egyenrangú partnerként kezeljék 100-150 milliós hiteligényüket a többi hitelezőével. Az MSZOSZ tartott tőle, hogy a Liga-Munkástanács taglétszámánál nagyobb mértékben tud a parlamentben lobbyzni, hiszen a parlament két szakszervezeti törvényt is az ő (mármint az MSZOSZ) tiltakozása ellenében fogadott el. Akárcsak más konföderációk esetében, fölmérhetetlen volt, milyen támogatottság áll mögöttük. Győzött a kisebbik rossz, ugyanis az elfogadhatatlan választási törvénytervezet végrehajtása a teljes megsemmisülés veszélyét hordozta. A 6 évre elhúzott választás nem jelentett volna megoldást, hiszen a vagyon 2/3-ára terhelési és elidegenítési tilalmat ad, valamint a VIKSZ-nek kellett volna állnia az első választás költségeit – amit még megbecsülni sem lehet.

A Ligának és a Munkástanácsoknak azt jelenti ez a megállapodás, hogy nem kell perelni riválisukat, megszűnik a bizonytalanság. A megállapodás legalizálja a tényleges helyzetet, hiszen már most „birtokon belül” vannak a Tárogató úton és a Városligeti fasorban. Megoldja a vidéki székházak tulajdonjogát, ami infrastruktúrát és gazdaságos működtetés esetén anyagi alapot jelenthet számukra a harmadik kosárban meghatározott kisebb ingatlanokkal együtt.

A Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezetnek is megkönnyíti a munkáját, mert a volt SZOT-vagyonnal kapcsolatos ügyek lekerülnek a napirendről. Az ágazati vagyon terén a szerződés megszüntette az ellenérdekeltséget, az üzemi tanácsok megválasztása után a használati jog megoszlik. Az elidegenítés csak akkor történhet meg, ha az ágazatok végre elszámolnak, amiben így érdekeltek lesznek. (Nagy Sándor szerint ez a volt SZOT-vagyonnak 2,5 szerese, körülbelül 12-14 milliárd – de erről jelenleg nincs írás.)

Tiszta vizet a pohárba!

A szakszervezetek javasolják, hogy a társadalombiztosítási önkormányzati választásokat vegyék bele a törvénybe. A választásokat még ebben az évben tartsák meg. Az országos konföderációkra leadott szavazatok alapján delegálják tb-képviselőiket a szakszervezetek. Az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalára vonatkozóan kompromisszumos megoldás született. Nincs limit, de a társadalombiztosítási és az üzemi tanácsi választások eredménye után „újra kell gondolni”, ami annyit jelenthet, hogy a munkavállalói oldal képviselői a támogatott konföderációk köréből fognak kikerülni. Továbbá az MSZOSZ vállalta, hogy Frohburg-ügyben tiszta vizet önt a pohárba.

A torták szétosztása

A 4,203 milliárdos volt SZOT-vagyon felosztása:

A nagyobb értékű ingatlanok körében az MSZOSZ-é a Dózsa György úti székház, a balatonfüredi oktatási intézet; a Liga-Munkástanácsoké a Városligeti fasori épület és a Tárogató úti épületkomplexum; az ÉSZT–SZEF–Autonómoké a Benczúr szálló, a Bajza utcai épület és a salgótarjáni oktatási intézet; míg a Szolidaritás és a VIKSZ-ben képviselt egyéb szakszervezetek tudhatják magukénak a Római parti házat és a boglárlellei üdülőt.

A 15 megyei székház tulajdonjoga – melyek értéke 1,225 Mrd forint – a következő százalékarányban oszlik meg: MSZOSZ 40, Liga-Munkástanács 35, SZEF–ÉSZT–Autonómok 20, egyéb 5 százalék.

Ami a többi ingatlant illeti, az MSZOSZ megtartotta öröklakásait, a maradék értéken 40-40-20 arányban osztozkodnak az érdekelt csoportok.

Összesítésben az MSZOSZ-é marad 1,8 Mrd, a Liga-Munkástanácsoké lesz 1,4 Mrd, a SZEF–ÉSZT–Autonómoké 0,9 Mrd, míg a Szolidaritás és a többi szakszervezet 0,14 Mrd-ot kap.

Továbbá megállapodás született, hogy ilyen arányban osztozkodnak a konföderációk az állami tulajdonú és szakszervezeti kezelésű ingatlanok használati jogán, és ha sikerül ezeket az ingatlanokat megkapniuk, a tulajdonjogán is.

Az üzemitanács-választásokat a javaslat szerint kétszer kell majd lebonyolítani. Ebben az évben az ágazati vagyon használati joga kerül megosztásra, míg két év múlva a tulajdonjoga. Így a főleg ágazati alapon szerveződő konföderációk (SZÉF, ÉSZT, Autonómok és az MSZOSZ is) tulajdonosok maradhatnak. A vagyon felére elidegenítési és terhelési tilalom lép érvénybe, de 1/3-a el is adható a VIKSZ ellenjegyzésével, amely szervezet a hozzájárulását viszont csak a vagyon 1/3 részétől a feléig terjedő sávban mérlegelheti. Elidegenítéskor viszont a vételár a használati jogot szerzett szervezeteket is megilleti, akik a vagyon 1/3-áig megterhelhetik az ingatlanokat.

Ha a kormány nem ragaszkodik a senkinek sem tetsző javaslatához, a magyar szakszervezeti mozgalom a tényleges érdekvédelmi munkára egységesítheti erőit. És az ÉT munkavállalói oldala – amely eddig a vagyonkérdésben őrölte fel erejének nagy részét – várhatóan keményebb tárgyalópartner lesz.

• Válassz szakszervezetet!