Skip to main content

Sztrájk(t)örvény

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Április közepén a kazincbarcikai Soft-Gran Kft.-nél a munkások második hónapja nem kapták meg a bérüket. Spontán munkabeszüntetésre került sor az egyik részlegnél, és ez átterjedt a hulladékfeldolgozó üzem „stratégiai” részlegeire. Az általános elkeseredésben a szakszervezeti titkár segítséget kért a Ligától, amelyet aztán alelnöke és jogásza képviselt Kazincbarcikán,

Őry Csaba alelnök: Az emberek nagyon eltökéltek voltak, de nem tudták, hogyan kell megszervezni a sztrájkot. A szerepünk annyi volt, hogy elmondtuk, hívjanak össze egy gyűlést, a gyűlésen vezessenek jegyzőkönyvet, és válasszanak egy tárgyalódelegációt, amelyet felhatalmazással ruháznak fel. Elmondtuk, hogy fel kell állítani a sztrájkbizottságot, és meg kell állapodniuk abban, hogy a munkaadókat és a munkavállalókat milyen felelősség terheli a vagyonvédelemben.

– Hogyan fogadta a munkáltató a sztrájkot?

Ő. Cs.: Igyekezett a felelősséget a svájci tulajdonosra hárítani, aki pedig megfoghatatlan messzeségben volt. A sztrájkbizottság első követelése az volt, hogy a tulajdonossal kíván tárgyalni, ez végül is sikerült, kivéve azt a tulajdonost, akit most a svájci szakszervezetek segítségével igyekszünk kinyomozni. Hatórás tárgyalás után újabb három órába tellett, amíg aláírtak egy egyoldalas jegyzőkönyvet. Láthatták a mi embereink is, hogy a szó elszáll, az írás megmarad: aki tudatában van a cselekedeteinek, meggondol minden ékezetet.

– Mi volt a fordulópont?

Ő. Cs.: Amikor kiderült, hogy a sztrájkbizottság megfontolt. Amikor elkezdtek nem összevissza beszélni. Ha a szakszervezet összezavarható vagy megosztott, és ezt érzékeli a másik fél, ki tudja használni. Ebben az esetben csakugyan a sztrájk volt az egyetlen eszköz, és néhány napon belül ki is fizették a béreket.

– Mi akadályozta a tárgyalásokat?

Ő. Cs.: Egy olyan tőkéssel, amelyik a gyors, rugalmas alakváltoztatásra rendezkedik be, nagyon nehéz megállapodásokat kötni. Május elején, amikor itt volt a lengyel Szolidaritás elnöke, javasolta, hogy beszéljünk arról, mit tehetünk azokkal a munkaadókkal szemben, akik nehezen azonosíthatók. Ő úgy mondta: „gyenge munkaadók.” Velük szemben korlátozott lehetősége van a szakszervezetnek: ha sztrájkolunk, saját magunkat tehetjük tönkre, mert ő úgy bújik ki, hogy átmegy a második, harmadik vállalkozásába.

– Mi a hiányossága a sztrájktörvénynek?

Ő. Cs.: A sztrájktörvény egyik kitétele, hogy senki nem kényszeríthető sztrájkra. Kazincbarcikán a kulcspozíciókban sztrájkoltunk, a termelést blokkoltuk, így akik akartak, dolgozhattak, de a munkájuk nem lehetett sikeres. Ez azonban homályos pont, fölhatalmazást adhat a munkaadónak, hogy sztrájktörőket alkalmazzon.




– Mikor jogellenes a sztrájk?

Dr. Halász Zsuzsa, a Liga jogásza: A törvény szabályozza, hogy miért és mikor lehet sztrájkolni (gazdasági vagy szociális érdekek védelme, szolidaritási sztrájk), előírja a kötelező egyeztető tárgyalásokat, valamint, hogy a sztrájk jogellenességének megállapítását az ebben érdekeltek kérhetik a munkaügyi bíróságtól. Ennyi az egész. Minden mást a sztrájkszabályzatban kell meghatározni. Vitás lehet például a törvénynek az a pontja, hogy a sztrájk jogellenes olyan ügyben, amelyben egyedi munkaügyi vita folytatható. Ugyanis az egyedi munkaügyi vita összefügghet a kollektív érdeksérelemmel.

– Hogyan kell megírni a sztrájkszabályzatot?

H. Zs.: Nincs rá utalás a törvényben. Ezért a kollegámmal együtt úgy gondoltuk, összeállítunk egy sztrájkszabályzatot, és azt ajánljuk, csatolják ezt a kollektív szerződéshez. Erre mondják azt a Munkaügyi Minisztériumban, hogy a munkatörvénykönyv – az egész munkajogi szabályzás, ideértve a kollektív szerződést is – a munkabéke elvén nyugszik, ez pedig eleve kizárja a sztrájkot.

– Mi hiányzik a kollektív szerződésből, amiben a sztrájk kapcsán kellene megállapodni?

H. Zs.: Például, hogy mi lesz a bérekkel; ellenkező megállapodás hiányában a sztrájkolók nem kapnak bért. Fontos kérdés, hogy a sztrájk szervezői milyen felelősséggel tartoznak a bekövetkezett rongálásokért. Azért kell sztrájkőrséget állítani, mert a munkáltató szervezhet „utcáról felvett” sztrájktörőket is.

– Törvényes a sztrájktörők alkalmazása?

H. Zs.: Igen, mert benne van a törvényben, hogy senkit nem lehet sztrájkra kényszeríteni.

– Tehát a sztrájkőrség illegálisan tevékenykedik?

H. Zs.: Ha valaki munkára jelentkezik, és nem engedik be, akkor igen. Kazincbarcikán is egy csoport kezdett el sztrájkolni, és a következő napon szállingóztak befelé az irodisták; nekünk ekkor azt kellett mondanunk, hogy engedjék be őket.

– Mi a szerepe tehát a sztrájkőrségnek?

H. Zs.: A sztrájkolok anyagi felelősséggel tartoznak az üzem felszereléséért. A sztrájkőrségnek kell magának szabályzatot alkotni. Például, hogy háromóránként két-két ember vigyáz, mindenkit igazoltat, nem enged mást be. Ne küldhessen be két markos legényt a munkáltató, hogy szétveresse az üzemet, és kifizettesse a kárt a sztrájkolókkal. Tehát a sztrájkőrség főleg az anyagi kárra vonatkozó rendelkezéseket tartatja be. Megpróbálhatja elkerülni azt is, hogy a sztrájktörőket behívják, de erre nincs jogszabály. A gyékényesi kavicsbányánál például a munkaadónak sikerült a jogellenességet megállapítani, és a dolgozókon követelte a termeléskiesést. Mégpedig úgy, hogy nem engedte ledolgozni a kiesett órákat.

– Ezt megteheti a munkáltató?

H. Zs.: Amit a jog nem tilt meg, azt szabad neki. A munkaadó úgy értékelte, hogy kárt okoztak a kavicsbányának, mert nem dolgoztak, és a bíróság jogellenesnek nyilvánította a sztrájkot. A termeléskiesés kérdését elengedhetetlen szabályozni.

– Ezt úgy lehetne áthidalni, hogy a sztrájkőrség csak akkor vállaljon felelősséget, ha a munkaadó nem küld idegeneket az üzem területére.

H. Zs.: Ez sem olyan egyszerű, mert a minimális szolgáltatást el kell látni, és ezt a sztrájkszabályzatban rögzíteni kell. Kazincbarcikán is sztrájkoltak, és tudták, hogy kevés pénze van a munkáltatónak. Bejött két kamion, és megegyeztek, hogy a sztrájk ellenére megpakolják, de többet nem. Ezt leírták a szabályzatban, és amikor a munkáltató kiküldött újabb két kamiont, azt már nem rakták meg.

A sztrájktörvény nagyon felületes. Igaz, nem adhat minden esetre alkalmazható, egységes szabályozást. De legalább meg kellene jelölnie azokat a pontokat, amelyekben a sztrájk alatt meg kell egyezni.























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon