Skip to main content

Alulról fölfelé

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A TDDSZ kongresszusa


A tudományos dolgozók tudvalevőleg elsőként alakítottak demokratikus szakszervezetet épp négy éve, ’88 májusában. Az azóta bekövetkezett politikai változásokat Laki Mihály országos választmányi tag értékeli a TDDSZ igen informatív értesítőjének hasábjain. „Láthatóan fájdalmas és hosszan elnyúló folyamat a TDDSZ depolitizálódása” – írja. Holott fokozatosan eltűnik a szakszervezet ellenzéki szerepe, amely abból fakadt, hogy tagjait elsősorban az órendszerrel szembeni tiltakozás és kevésbé az érdekvédelem igénye tartotta össze. Ma már ez a szerep merő nosztalgia, az érdekvédelemre kell helyezni a súlyt, amihez persze ifjú profikra is szüksége volna a TDDSZ-nek. Ugyanakkor látni kell – folytatja Laki –, hogy a TDDSZ külső megítélés szerint „liberális és szocialista – tehát ellenzéki erők kézébe került”, az egykori MDF-es tagok többsége csendben elmaradt. Belül pedig megosztottság uralkodik abban a kérdésben, hogy a TDDSZ elsősorban a munkáltatóval szemben, vagy inkább az MSZOSZ-szel szemben politizáljon-e. A kormány szociális érdektelenségére, a szakszervezeti összefogás szükségességére helyezze-e a súlyt, vagy pedig arra, hogy még mindig nem következett be a szakszervezeti rendszerváltás. Mindkét álláspont mellett súlyos érvek szólnak, ám a vita – olvashatjuk a konklúziót – mindenképpen gyengíti a TDDSZ külső kapcsolatait.

A politikához való viszony kérdése ily módon azt is jelenti, hogy a TDDSZ, amely egyben Liga-tagszervezet is, szorosabbra kívánja-e fogni a Ligához fűző kötelékeket, vagy pedig ezt lazítva, más, a tudományos szférában és a felsőoktatásban működő szakszervezetekhez közeledik-e inkább. Ez összefügg az érdekvédelmi szerepfelfogással is: azzal, mennyiben lehet ma politikamentesnek tekinteni az érdekvédelmet. Kardos Julianna ügyvivő elmondta: az egykori riválisokkal, a TUDOSZ-szal (Tudományos Dolgozók Szakszervezete), valamint az FDSZ-szel (Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete), bár az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléshez tartoznak, még sincs komoly szakmai nézeteltérésük. A Liga és a velük szorosabb kapcsolatot kívánó TDDSZ-esek viszont a szakszervezeti választásokra függesztik vigyázó szemüket, és az ÉSZT-vel való megmérkőzésre készülnek.

A TDDSZ-esek többségének szervezeti felfogásbeli vitájuk is van a Ligával. A tavalyi gyöngyösi Liga-konferencián (Beszélő, ’91. május 25.) TDDSZ-esek ellenezték a Liga alapszabályának módosítását. A Liga vezetői országos politizálásra, nap mint nap meghozandó döntésekre adván fejüket, önállósultak a tagszervezetektől. A ritkán összehívható küldöttgyűlés választja meg őket, így kétségkívül kevésbé ellenőrizhetők működés közben. Ez nem fér össze a TDDSZ-béliek demokráciafelfogásával, amelynek ára persze a nehézkesebb működés. „Nincs még egy olyan demokratikus szakszervezet, mint a miénk – jelenti ki Kardos Julianna –, de ezt a fokú demokráciát is ki kell próbálni!” A TDDSZ-ben nemcsak hogy nem hozhat a központ az alapszervezeteire kötelező döntést (ez már az MSZOSZ-ben is így dívik), hanem egyáltalán semmi fontos dologról nem dönthetnek központilag, mindent az országos választmány elé kell vinni, vagy referendumra bocsátani, azaz kiadni az alapszervezeteknek véleményezésre. Az alapszervezetek közvetlenül delegálják az Országos Választmány tagjait, az OV pedig kiválasztja és bármikor visszahívhatja a TDDSZ ügyvivőit. Egyetlen hivatásos alkalmazott, Hadházy Ágnes ügyvivő intézi az ötezres TDDSZ-tagság mindennapos ügyeit.

A konfliktus másik része a vagyonvitával függ össze. Alighogy meghozták a XXVIII-as törvényt, Kerekes György, aki markáns híve a TDDSZ-ben a szakszervezetközi együttműködésnek, a Ligát is, a parlament beavatkozását is hibáztatta a vagyonvita miatt (Népszava, 1991. augusztus 1.). A TDDSZ rövidesen választmányilag határolta el magát ettől az állásponttól. De aggódnak a törvényi beavatkozás miatt, kétélű fegyvernek, veszélyes precedensnek tartják. „Emiatt a precedens miatt jöhet a Monopoly-csoport, és javasolhatja, hogy papírok formájában osszák szét a szakszervezeti vagyont” – érvel Kardos Julianna.

A küldöttgyűlés kimenetelét tekintve finomságok formájában jelentkeznek az álláspontbéli különbségek. Határozatilag elfogadta a TDDSZ, hogy támogatja a Liga szakszervezeti választásokra vonatkozó javaslatait, és abbéli törekvését, hogy már június 30-a előtt alkossák meg az erről szóló törvényt. Másrészről a küldöttség határozati rangra emelt egy korábban, az egykori vetélytárs TUDOSZ-szal és FDSZ-szel együtt megfogalmazott felhívást, amely óv a negatív kampánytól, arra szólít föl, hogy ki-ki csak a saját programjának népszerűsítésére törekedjen. „Mi a versengésben is az alapvető követelésekben egységre jutni képes mozgalomért emelünk szót” – szögezi le a nyilatkozat. A szakmában más szervezetekkel együttműködni kívánók vannak többségben. A határozati javaslatok 80-90 százalékos többséggel mentek át, az „ellenzék” pedig eredménytelenül próbált elérni egy, a Ligához hasonló mintájú alapszabály-módosítást.

A TDDSZ fontos érdekvédelmi tevékenysége, mint írtuk már, hogy megpróbál befolyást gyakorolni az érdekkörébe vágó törvények előkészítésére. Tavaly augusztusban, amidőn napvilágot láttak a kormány költségvetési irányelvei, tapasztalniuk kellett, hogy megint csak a maradékelv érvényesül a kutatásban és a felsőoktatásban. Az év végi költségvetési hajrában a TDDSZ közreműködésével nyújtottak be az egykori, illetve még mindig tagtárs képviselők módosító javaslatokat a kutatási alapok és az agrár-felsőoktatás jelentős többlettámogatására. E javaslatokat az utolsó pillanatban fúrta meg a pénzügyminiszter. Viszont még így is vívmánynak könyvelhetik el, például, hogy az MTA 30 millió forint költségvetési támogatást kapott fiatal kutatók pályára állításának támogatására (további 40 milliót ehhez az Akadémiának kell hozzátennie). A TDDSZ növelni szeretné az egyetemi hallgatók létszámát: inkább tanuljanak a fiatalok, mintsem hogy munkanélküli segélyen tartsák őket! A készülő felsőoktatási törvényjavaslat egyébként – mutatnak rá – magában rejti a bírókinevezési botrány vagy a Pohárnok-ügy megismétlődésének veszélyét. Andrásfalvy miniszter úr esetleg törvényesen fog a professzori kar véleménye ellenére rektorokat kinevezni…












Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon