Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

A demokrácia a Liga legfőbb ereje – mondta a kétnapi fáradság lezárásául Forgács Pál újraválasztott elnök. Nemcsak mert munkavállalók önkéntes, alulról szerveződő társulásáról van szó, és mert mindenki véleménye meghallgattatik. A Liga végső célkitűzése, ideálja is a kiszélesedő demokrácia, az, hogy – amint az elnöki zárszóban hallottuk – ne csak a parlament legyen demokratikus. E demokráciafelfogás mindenképpen különbözik a hagyományos szakszervezetek nem egy funkcionáriusának parlamenti és pártrendszerrel szembeni gyanakvásától és ellendrukkjától; ám hangsúlyozza, hogy a parlamentarizmus önmagában kevés, olyan társadalmi demokráciára van szükség, amely a munka világában is gyökeret ver, méltóságot és persze védelmet adva a munka rászoruló vállalóinak.

A központ és a szakszervezetek között

E mélységesen szociáldemokrata – s ennélfogva is szakszervezethez illő – hitvallás ellenére a Liga „pártsemleges”. Leszögezi ezt mindjárt az alapszabály első pontja, az alulról szerveződők kívánságát is, a Liga-vezetők egyidejűleg több pártra – illetőleg a hatpárti tárgyalásokra – építtető törekvését is tükrözve. Az már más lapra tartozik, hogy Böröcz Sándor kamionsofőr, akit most a Liga ügyvivőtestületébe választottak, szociáldemokrataként indult neki a demokráciának: a választások idejére fizetés nélküli szabadságot véve ki, az MSZDP-nek kampányolt, bevették e párt országos elnökségébe is. De aztán inkább otthagyta az elnökséget, visszatért a bábolnai állami gazdaságba, és megszervezte az egyik legerősebb vállalati Liga-egységet, kiszorítva a széteső régi szakszervezetet. Böröczék most legfontosabb feladatuknak az állami gazdaság tervezett átalakulásának ellenőrzését tekintik; lényeges emellett a Komárom megyei regionális központ megerősítése is, amelyet négy független szakszervezet alakított meg.

Igen aktívak rajta kívül a Konkoly István buszsofőr vezette kecskeméti, a Kórodi Sándor gépésztechnikus vezette mátészalkai regionális központ, a székesfehérvári és a gyöngyösi tömörülés, amelyet Szalai József programozó, illetve Hegedűs Gyula gépkezelő irányít (utóbbi a helyi MDF-ből indult), valamint a zalaegerszegi állomás, ahol pártállása szerint SZDSZ-es Horváth József benzinkutas működik. Utóbbi helyen városi szakszervezetet is megalakítottak, hogy így bátorítsák a független munkavállalói összefogást; a városi egységbe közvetlenül beléphetnek munkavállalók, hogy később önálló egységet alakíthassanak a régi szakszervezetek által uralt vagy egyáltalán sehogyan sem szervezett vállalatoknál. A Liga-mozgalom egyik legfőbb gondja ugyanis, hogy általában csak konkrét konfliktusok nyomán szerveződik – amikor már ég a ház –, és így az egy vállalat, egy szakszervezet modell vált jellemzővé. A pesti aktivisták (elsősorban a jogsegély és jószolgálati bizottság, a JOJOBA, jogász, szervező, szociológus és közgazdász munkatársai) az ország különféle sarkaiba száguldozva igyekeznek oltani a tüzet, és bábáskodnak egy-egy szakszervezet megszületésénél. Ezt a nehézséget akarják áthidalni a regionális központokkal, önálló működésre serkentve őket. Mostanra már 12 központot állítottak fel és rendeztek be az országban, s további 7 áll szervezés alatt.

A háromszintűvé tett Liga-szervezetben a regionális központokon kívül szakmai szövetségek is közbülső lépcsőt jelentenek a Gorkij fasor 45. és a szakszervezetek között. A közlekedésben, az egészségügyben, a bányászatban és a villamosenergia-iparban már alakultak ilyen szövetségek (és alakulni fognak az agrárvállalati, a vegyész és a szállodaipari egységek körében). A legerősebb szakmai szerveződések azonban még most is az eleve ilyen alapra helyezkedő – többnyire értelmiségi – független szakszervezetek (a Tudományos Dolgozók, valamint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, egészségügyi szakszervezetek – de idetartoznak a vasutasok is). Ebből ered óhatatlanul a másik gond, amely a Ligán belüli érdekérvényesítés és egyúttal a mozgalom fejlődése szempontjából megoldást kíván. A nagyobb létszámú értelmiségi szervezetek okkal elégedetlenkedhettek az eddigi működés miatt, amiért az egy tagszervezet, egy szavazat elve érvényesült. Másrészt viszont épp a szétszórt, de együttvéve kiterjedt, többnyire munkás szakszervezetek az „alulról szerveződés” eszméjének, erkölcsi tőkéjének hordozói, ők vállalják a kockázatot, az ő aktivistáiknak kell sokszor retorziókkal szembenézniük. Körtvélyesi László közgazdász például, akinek magányos harcáról lapunk is beszámolt (Beszélő, 1990. július 29.), most mint ügyvivőjelölt bemutatkozásképpen elújságolta a plénumnak, hogy végül is megtarthatta állását a kunszentmártoni áfészben, sőt azóta újabb két munkaügyi pert is megnyert. Aztán ott van Kálló László, a BKV aktivistája, aki ugyanezen alkalomból tömören mint „a radikális” mutatkozott be. „Csinálnunk kell, különben beledöglünk!” – fűzte hozzá magyarázatul. Végül nem választották be ezt a két harcost az ügyvivőségbe, bár kétségkívül akadnak beválasztott radikálisok is.

A statútum egyensúlya

Alapszabályilag igyekeztek összhangot találni a kevés számú jelentős és a sok kisebb szervezet érvényesülése között – magyarázza az ügyvivővé újjáválasztott Mezey Katalin, a kétszáz tagú írószakszervezet titkára. Ösztönözni kívánják, hogy a tagszervezetek szakmai vagy területi szövetségbe tömörüljenek, vagy legalább koalíciót alkossanak, amidőn érvényre akarják juttatni törekvéseiket a Ligán belül. Az eddig egyéniéi szavazatok alapján működő, havonta ülésező Liga-tanács mint legfőbb szerv helyét az évenként ülésező küldöttgyűlés veszi át (a szervezés így olcsóbb, egyszerűbb). Ebben létszámtól függetlenül minden tagszervezet részt vehet ugyan, de a küldöttek mandátumuk szerint szavazhatnak majd (egy tagszervezet állásfoglalása 1-től 9-ig terjedő szavazatot ér, a tagdíjfizetés alapján figyelembe vett létszámtól függően). Kéthavonként fog ülésezni a Liga választmánya, amelybe a területi központok egy-egy, a szakmai szövetségek két-két, az ötszáz főnél nagyobb szakszervezetek vagy koalíciók egy-egy embert delegálhatnak.

Újdonság még, hogy alelnökök is működnek a tizenegy fős ügyvivői testület mellett (amely testületnek – mint eddig is – kevesebb mint fele lehet profi, azaz a Liga fizetett alkalmazottja). Egyensúly ez is, mégpedig a demokratikus kollektív és a szintén demokratikus egyszemélyi felelős ügyvivés között. Az általános alelnök Horn Gábor gimnáziumi igazgató, a PDSZ ügyvivője lett, ügyvezető alelnöknek Őry Csaba profi Liga-vezető futott be, gazdasági alelnöknek a szakszervezeti vagyonfelosztási harcokban eddig is jártasságot szerzett Kőrössy Andrást, a Hilton Szálló független szakszervezete ügyvivőjét választották. Mindhárman ügyvivők voltak eddig. A legnagyobb vita egyébként a választott tisztségviselők (elnök, alelnökök, ügyvivők) ellenőrizhetősége körül robbant ki: a TDDSZ el szerette volna érni, hogy e tisztségviselőket ne a küldöttgyűlés, hanem a kéthavonta ülésező választmány válassza meg, mert akkor bármikor vissza is lehet hívni őket. A többségi álláspontot megokoló Őry Csaba szerint viszont az az egy év, amely közönként a legfőbb Liga-szervet összehívják, és a vezetőket újraválaszthatják, nem oly hosszú idő. A választmányban pedig – teszi hozzá – ott a lehetőség, hogy más módokon gyakoroljanak nyomást a Liga-vezetésre; ez és általában a Liga-politika alakításának igénye jelentheti azt a húzóerőt, amely a nagyszámú kis független szakszervezetet koalícióalkotásra serkenti.

A Liga-tanács állást foglalt országos szakszervezeti kérdésekben is. Tiltakoznak a nyárra tervezett energia-áremelések csekély szociális ellentételezése miatt. Elítélik a szakszervezeti szabadságjogok lépten-nyomon tapasztalható megsértését, szolidáris alapot hoznak létre az állásukat vesztett kollegák megsegítésére. A Liga szerint növelni kellene a fizetett alapszabadságot. Szorgalmazzák, hogy mielőbb megtartsák a szakszervezeti választásokat, az üzemitanács-választásokkal egybekötve.

• Belföld