Eörsi János

Nyomtatóbarát változat

Január 28-án, az MSZP Siófokon megrendezett frakcióhétvégéjén lemondott Békesi László pénzügyminiszter. Szemtanúk szerint váratlan volt, hogy már most idáig fajultak a dolgok. Állítólag a kormányfő „csak” hajlítópróbának vetette alá miniszterét a HungarHotels-üggyel, majd amidőn egy külön privatizációs miniszter kinevezése mellett kardoskodott. Békesi hibája tehát, hogy nem hajlott.

Többen is egybehangzóan úgy emlékeznek, hogy Siófokon fagyos légkör fogadta Békesi lemondási ajánlatát. A rá következő „vita” során már csak udvariasságból mondták egyesek, hogy maradjon. Ebédszünet: senki nem megy oda Békesi asztalához, s utólag is csak egyetlen képviselőtársnő hívja föl telefonon. Másfél évvel ezelőtt a miniszterelnök-jelöltségre is esélye volt (az akkori verzió szerint: Horn pártelnöksége mellett), mostanra viszont teljesen elszigetelődött a pártján belül. Suchmann Tamás marcali képviselő és banktisztviselő szerint a frakció azért került szembe vele, mert veszélyesnek ítélte meg a gazdaság „centralizálását”, – márpedig ő ezt akarta; Békesi nagyon okos, de csak „végletekben tud gondolkodni”, „hiányzik belőle a tolerancia”, „nem becsüli meg a gazdaság mikrofolyamataiban rejlő dinamizálási lehetőségeket”. És a képviselők téli szabadságukon meggyőződhettek róla: mily kevés is történt a gazdaságban a kormányzás nyolc hónapja alatt. Suchmann egyike volt az ősszel azoknak a képviselőknek, akik a frakcióban a privatizációs törvénytervezet kormány elé terjesztése ellen szavaztak; utána hallgatásba burkolódzott, mivel úgy látta, a pénzügyminiszter kategorikusan ellenáll az ő költségvetés-módosító elképzeléseinek. Máté László MSZP-alelnök nem kívánt nyilatkozni lapunknak, mondván, már eleget nyilatkozott. Annyit azért elmondott, hogy Békesit „stílusa”, „kemény, lekezelő modora” buktatta meg; „bár biztos nem töltötte volna ki a ciklust, várhatott volna még néhány hónapig”. Máté szerint is szükség van a kemény megszorításokra, de sokféle módja van annak, hogy nemet mondjunk, és főként: az ez évben esedékes keménykedést nem pótköltségvetéssel – konfrontációval –, hanem kormányzati hatáskörben végrehajtható „kiigazításokkal” kell megcsinálni.

Békesi elszigetelődése meg a képviselők türelmetlensége segíthette Hornt az előrenyomulás útján. Horn a szakítás fő okáról – kell-e külön privatizációs miniszter vagy sem – ekként emlékezett meg hétfői parlamenti beszédében: „Egyetlen gazdaságpolitikai centrum van: a kormány!” Napkirályi fordulattal – „A gazdaságpolitikai centrum én vagyok!” – leplezi, hogy a kormány nem egységes. Másfelől azonban, ahogy Horn megemlítette, „bizonyos súlyponti átcsoportosításokra van szükség”, tehát eszerint a kormány, vagyis Horn teljesen egy húron pendülve módosítja az irányvonalat. Régóta ismerjük, mi lappang az efféle egység mögött: a haverok „érdekegyeztetése”, a lobbyk bulizásai, a reformhezitálás. Igaz, az SZDSZ nehezen illik bele ebbe az egységes képbe; Horn a parlamentben meg is dorgált két SZDSZ-es minisztert, elítélve „bármiféle kultúrharc folytatását”, illetve tarthatatlannak minősítve a közbiztonság állapotát.

Az egységes kontra kétséges irányítás vita a rendszerváltás óta kíséri végig a privatizációügyet. A vita lényege: kell-e privatizációs stratégia olyan értelemben, hogy a magánkézbe adást más céloknak (a nemzeti középosztály „kifejlesztésének”, a kárpótlásnak, a munkahelyteremtésnek stb.) vetjük alá, vagy azért privatizálunk, mert a magánkéz, még ha nem közös kéz is, de még mindig jobban teszi a dolgát, mint az állami kéz. Utóbbi esetben a „stratégia” csupán a privatizálás menetrendjét és legföljebb még a monopolhelyzetek kiküszöbölésének mikéntjét irányozza elő. A szocialisták és a hozzájuk közel álló szakszervezetek szerint „a privatizáció nem öncél”, és nem szabad hagyni, hogy az öncél magamagától burjánozzék. A piszkos vízzel együtt azonban a gyerek is könnyen kirepülhet a kádból. És mialatt ezt írjuk, terjeszti befelé az ideiglenesen egyelőre posztján maradó Békesi a privatizációs törvénytervezetet, amely mostani állapotában még az egycentrumos nézetet tükrözi. Hétfőn a koalíciós egyeztetőtanácson az SZDSZ papíron érvényt szerzett annak a jogának, hogy a privatizációs törvényt is csak az egyetértésével lehet módosítani. Az Objektív kérdésére, miszerint ez azt jelenti-e, hogy Horn eláll a privatizációs miniszter kinevezésétől, Pető azt válaszolta: nem azt jelenti. Csak azt, hogy Horn eszméje, amely mellesleg Békesi lemondását váltotta ki, csak szóban hangzott el, tehát „nem hivatalos”.

Mint két éve, Kupa Mihály menesztésekor, most is a nemzetközi megítélés lépett elő a legerősebb párt és a kormányfő legfőbb ellenőrévé. Még akkor is, ha Horn most sokat elpuskázott a magyar tekintélyből. Az Independentnek lesújtó a véleménye a siófoki fejleményekről. A hetekben lezajlott, illetve zajló clevelandi értekezleten és davosi Világgazdasági Fórumon – biztos forrásaink szerint – fagyosan, a magyarországi befektetések lukrativitása iránt erősen kétkedve fogadták a magyar küldöttséget. Hiába, ez a nemzetközi imperializmus!

• Belföld