Nyomtatóbarát változat
–eö– [Eörsi János]: „Egy népszerű álom”
Megkérdeztük Gaál Gyula szabad demokrata képviselőt, a költségvetési bizottság tagját, mi a véleménye Békesi Lászlóék tárgyalási javaslatáról. „Az MSZP – mondta Gaál Gyula – javaslatával egy népszerű álmot próbált megfogalmazni: milyen jó lenne, ha egyetértés lenne az országban, milyen jó lenne, ha itt mindenki egy irányban erőlködve kihúzná az ország szekerét a kátyúból. De ez gyakorlatilag járhatatlan út.”
Avégből, hogy belássuk, miért járhatatlan, Gaál Gyula a költségvetés-készítés két fázisára irányítja rá figyelmünket.
Beszélő: Mit válaszolt Szabó Iván?
Békesi László: Azt írta, hogy elvileg egyetért velünk, de a ’94-es költségvetési törvénytervezet alapvető megváltoztatására nem lát lehetőséget, csak olyan kisebb korrekciókra, amelyek a parlamenti vita keretében, módosító javaslatokkal elintézhetők. így viszont nincs értelme a tárgyalásnak.
Beszélő: Erre, gondolom, számítani lehetett. Miért szorgalmazták mégis az előzetes pártközi tárgyalásokat?
B. L.: Először is azért, mert nem szokásos költségvetésről van szó: a jelen kormány minden bizonnyal csak a jövő év egy részében vezeti az országot. Tehát a kormánykoalíciónak is, az ellenzéknek – a potenciális jövőbeni koalíciónak – is az lenne az érdeke, hogy olyan költségvetés szülessen, amely kibírja az 1994-es esztendőt, és legalább egy évre stabilitást ad a gazdálkodás szereplői és az intézmények számára. Másrészt egy ilyen egyeztetés során felülvizsgálhatnánk a költségvetést abból a szempontból, hogy hol vannak irreális előirányzatai, tartható-e a megtervezett deficit. (Érdemes lett volna bevonni a pártokat, a frakciókat abba is, hogy miben állapodik meg a kormány az IMF-fel.) Harmadrészt főként az ellenzéknek lenne érdeke, hogy a ’94-es költségvetésbe ne kerüljenek be olyan kötelezettségek, amelyek végrehajtása már nem a jelenlegi kormánykoalíciót terheli. A mostani költségvetési törvényjavaslatban ilyennek tekinthető a közszolgálati dolgozók bérrendezése (aminek, úgy tűnik, a kormány csak a felét akarja vállalni, a másik felét az önkormányzatokkal akarja meghiteleztetni), ilyen az önkormányzati célberuházások ’94-ről ’95-re halasztása, és ilyenek a kormányzati beruházások, amelyeket nem feltétlenül kell elkezdeni ’94-ben, mert nem biztos, hogy az új kormánykoalíció ugyanúgy fogja preferálni őket (a budavári palota építésétől kezdve minisztériumok építéséig, felújításáig). Idetartoznak azok a politikai célú kiadások is, amelyek jószerével csak a jelenlegi kormánykoalíció érdekeit szolgálják (kárpótlás, egyházak támogatása, Hungária Televízió). Fontos összegről egyelőre nem beszélhetek, de mintegy 50-60 milliárd forintnyi olyan kiadásról lehet szó, amelyről nem a '94-es költségvetésben kellene határozni, hanem érdemes volna elhalasztani a döntést. Ha a választásokat a jelenlegi kormánykoalíció nyeri meg, utána is elkötelezheti magát ezek mellett. Viszont ha nem nyeri meg, ne hozza kényszerhelyzetbe az új kormányt.
Beszélő: A közalkalmazotti bérekkel mit kellett volna csinálni?
B. L.: A ’94-es költségvetésben kellett volna biztosítani azok fedezetét – úgy, ahogy azt a törvény előírja – akár más célok terhére is, nem pedig halogatni ezt a tehervállalást, és áttolni a felét a ’94 utáni évekre. Ez önmagában 36 milliárdot jelent.
Beszelő: Ennek a summának az elköltését Ön nem halasztaná a későbbi esztendőkre, mégis beleszámította abba a mintegy 50-60 milliárdba, ami későbbi elkötelezettséget jelent. De vajon milyen tételek terhére költené el?
B. L.: Persze, hogy beleszámítottam, és az említett politikai tételek (kárpótlás, egyházi támogatások stb.) és a beruházási kiadások terhére meg is lehetne teremteni a közalkalmazotti bérek fedezetét. Hozzáteszem még: át kellene tekinteni az olyan hosszú távú determinációkat is, mint amilyen a költségvetés hiánya. Én se látok e pillanatban lehetőséget arra, hogy a tervezett 250 milliárdos deficitet lényegesen le lehetne faragni. Pedig jó lenne, mert a hiányt olyan állampapírok kibocsátásával fedezik, aminek a kamatköltségeit szintén a következő kormánynak kell viselnie.
Beszélő: Mindenesetre takarékos költségvetésre van szükség (ellentétben azzal, amit az MSZP nemrégiben nagy vitát kiváltott hirdetése sugall). A takarékosságot viszont valahogy „el is kell adni”.
B. L.: A javaslatunknak semmi köze nincs ahhoz a hirdetéshez. Aki komolyan gondolkodik arról, hogy kormányozni akar, az nem ígérhet mást, mint takarékos költségvetést.
Beszélő: Ebben segített volna az egyeztetés a pártok és a kormány között? Arra számítottak, hogy ha most valóban létrejöttek volna a tárgyalások, akkor egy hatalomváltás esetén a követendő gazdaságpolitikának kevesebb ellenlábasa lenne?
B. L.: Pontosan így van.
Beszélő: A Németh-kormány idejében is voltak előzetes egyeztetések a költségvetésről – érvelnek Önök. Csakhogy az a kormány átmeneti kormány volt, a mostani pedig választott, legitim kormány.
B. L.: A Németh-kormány csakugyan biztos volt abban, hogy át kell adnia a hatalmat, a mostani kormány viszont nem. De nem azt a különbséget kellene pertraktálni. Annyiban igenis fennáll az analógia, hogy a ’94-es választások utánra is biztosítani kell a gazdaság működőképességét, és ez iszonyatos terhet fog jelenteni az akkori kormány számára.
Beszélő: Miben látja az azonosságot, és miben a különbséget az akkori és a mostani gazdasági helyzet között?
B. L.: A recesszió ’90-ben is erőteljes volt, az egyensúlyi viszonyok meg rosszabbak voltak, de a mostaninál sokkal jobbak voltak a gazdaság átalakításának feltételei. Nem volt ekkora a gazdasági visszaesés, messze nem volt akkora a költségvetés hiánya nem volt annyi munkanélküli, nem éleződtek ki ennyire a szociális feszültségek. Azt gondolom tehát, hogy most sokkal rosszabbak a gazdaság alapfeltételei, mint ’90-ben, objektíve rosszabbak, bárki kormányozzon is a választások után. Ahhoz, hogy a csődmenedzselést, a válságban lévő ágazatok kilendítését meg lehessen csinálni, kell némi nyugalom. Ha a költségvetés állandó összeomlással fenyeget, akkor az új kormány ennek napi szorításában megint képtelen lesz az alapvető stratégiai célokra koncentrálni.
Beszélő: Eljátszva a gondolattal, hogy mégis sor kerülne az egyeztetésre a kormány és a pártok között: ez esetben az MSZP megszavazná a költségvetést?
B. L.: A kérdés teljesen akadémikus. Ezt a költségvetést az MSZP semmiképpen nem szavazza meg. De miért ne szavazna meg egy hosszú távú célokat szolgáló, jó költségvetést? Igaz, hogy egy ilyen költségvetés összeállítására ma már nincs esély.
Friss hozzászólások
6 év 8 hét
8 év 33 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 38 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 41 hét
8 év 41 hét
8 év 42 hét