–eö– [Eörsi János]

Vissza a főcikkhez →

Megkérdeztük Gaál Gyula szabad demokrata képviselőt, a költségvetési bizottság tagját, mi a véleménye Békesi Lászlóék tárgyalási javaslatáról. „Az MSZP – mondta Gaál Gyula – javaslatával egy népszerű álmot próbált megfogalmazni: milyen jó lenne, ha egyetértés lenne az országban, milyen jó lenne, ha itt mindenki egy irányban erőlködve kihúzná az ország szekerét a kátyúból. De ez gyakorlatilag járhatatlan út.”

Avégből, hogy belássuk, miért járhatatlan, Gaál Gyula a költségvetés-készítés két fázisára irányítja rá figyelmünket. Először is készül egy gazdasági prognózis. A kormány, mint az elmúlt években mindannyiszor, most is derűlátóan ítéli meg a jövő év kilátásait, az ellenzék pedig borúlátóbban. Eddig utólag rendre az ellenzék prognózisai igazolódtak, ám ez nem jelenti azt, hogy előre, a jövő évre tekintve értelmesen lehetne vitatkozni előrejelzésekről. Ez már eleve meghiúsítaná a konszenzust a kormány és az ellenzéki pártok között.

A másik fázis, amikor már számokat írnak be a költségvetésbe. A számok mögött megannyi döntés (vagy döntéselmulasztás) húzódik meg. „Egy-egy tétel megváltoztatása nem pusztán a számok átírását jelenti – avat be bennünket az SZDSZ-es képviselő. – Ha például le akarunk faragni egymilliárdot egy minisztérium kiadásaiból, ezt nem elég papírra írni, hiszen ekkora megtakarítást csak olyan intézkedéssorozattal lehet elérni, amelyeknek eredményeként másképp határozzuk meg a minisztérium feladatait, vagy átalakítjuk az alá tartozó intézményrendszert.” Ilyen intézkedésekre viszont az év hátralévő részében már aligha volna idő.

Gazdasági szempontból kivitelezhetőbb lett volna az MSZP javaslata, ha Békesiék az év elején álltak volna elő vele, hiszen ekkor még idejében meg lehetett volna tenni a ’94-es költségvetést megalapozó intézkedéseket. De ez politikailag azt jelentette volna, hogy több mint egy évvel mandátumának lejárta előtt megkérdőjelezik a kormányzat jogát ahhoz, hogy ő csinálja a gazdaságpolitikát.

De vajon tényleg el vannak-e rejtve a ’94-es költségvetési törvénytervezetben olyan aknák, amelyek miatt a választások után esetleg máris módosítani kell a költségvetést? – kérdeztük. Gaál Gyula szerint semmivel sem rosszabb a jövő évre tervezett büdzsé, mint a korábbiak. „A kormány ugyanazokat a problémákat görgeti tovább, és ugyanazokat a konfliktusokat nem vállalja föl, mint eddig.” Az SZDSZ-es képviselő elismeri: a pénzügyminiszter ezúttal igyekezett kordában tartani a népszerűségre pályázó intézkedéseket, bár tart attól, hogy ez az álláspont a parlamenti vitában, a koalíciós képviselők nyomására föllazul, és a végén a költségvetés mégis választási költségvetéssé válik.

Némileg más témára terelve a szót, megkérdeztük Gaál Gyula véleményét a hivatalos gazdaságpolitika hangsúlyváltozásáról is. Tavasszal ugyanis (az IMF-fel kötött elvi egyezség után) a pénzügyminiszter még egyértelműen a gazdasági növekedést jelölte meg fő prioritásként, most viszont (a végleges IMF-szerződés nyélbe ütése után) a külső és belső pénzügyi egyensúly, az egészséges gazdasági növekedés megindítása és az inflációmérséklés szentháromsága emelkedett kormányrangra. A hangsúlyeltolódást a szabad demokrata képviselő azzal magyarázza, hogy most már a pénzügyminiszter is elfogadja, amit tavasszal még egyáltalán nem látott be: a belföldi államadósság idei növekedése olyan mértékű (várhatóan több mint 600 milliárd forint), hogy azt már nem lehet a belföldi megtakarításokkal finanszírozni, így elkerülhetetlen a külföldi adósságállomány növelése. Egyfelől örvendetes, hogy most már a kormány is felismeri a pénzügyi egyensúly terén fenyegető veszélyt, másfelől azonban az egyensúlyi zavarok miatt még nehezebb megtalálni azokat a forrásokat, amelyek a fellendülést biztosíthatják a magyar gazdaságban. „Épp ezért tartom bűnös dolognak – teszi hozzá Gaál Gyula –, hogy a kormány évek óta elmulasztja az államigazgatási kiadások, a költségvetési intézményrendszer és a finanszírozási technikák újragondolását.”

• Belföld