Skip to main content

Beszélő hetilap, 39. szám, Évfolyam 5, Szám 41

(kőszeg): Kuncze

(oi–jj) [Orosz István–Juhász József] - R. S. [Révész Sándor]: Anglia / Délszláv válság / Kriptoszemét / Fidesz úr és Narancs asszony / Kínvallás / Rükvercvizsga

Mészáros István László: Hisztérikus törvénygyártás

Zolnay János: Szakítópróba

Függetlenségi háború Csepelen

Eörsi János: Meghiúsult analógia

Interjú Békesi Lászlóval

–eö– [Eörsi János]: „Egy népszerű álom”

Angster László: „Két gyerekemet már eldugtam…”

Kilakoltatási tervek a IX. kerületben

Haraszti Miklós: Dalos György köszöntése

Tálas Péter: Mit ér a győzelem, ha bal?

Helga Hirsch: Az inga balra lendül

Kiss Ilona: Ki vezényel?

Kiss Ilona: „Gyorsan kellett cselekedni”

Telefoninterjú az orosz kormányfő első helyettesével

Gyurovszky S. László: Helykeresés

Yehuda Lahav: Csak – szó, szó, szó?

Orosz István: A dolgok neve

Ignotus Pál: Fogságban, 1949–1956, Cserépfalvi kiadó, 1993

Szebényi Cecília: „Az én íróságom nem tud más lenni, mint hosszútávfutás”

Parti Nagy Lajossal beszélget Szebényi Cecília

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon