Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

Mint arról hírt adtunk (Beszélő, 1993. szeptember 4.), Szlovákiában óriási belpolitikai vihart kavart az orosz–szlovák alapszerződés tervezetének ama cikkelye, mely jócskán korlátozta volna Szlovákia szuverenitását. Jelcin és Kovác ugyan e cikkely elhagyása után írta alá a szerződést, emellett azonban a nyilvánosság kizárásával, csendben megszületett az a szlovák–orosz katonai szerződés is, mely az alapszerződésen messze túlmenően aláveti Szlovákiát az orosz hatalmi érdekeknek. A szerződés negyedik pontjában Szlovákia arra kötelezi magát, hogy egyezteti mindenkori katonai doktrínáját Oroszországgal, a következő passzus pedig arról szól, hogy Pozsony Moszkva rendelkezésére bocsátja a hadseregében rendszeresítendő új fegyverek műszaki adatait.

Az orosz értelmezés

Mindezek után nehéz komolyan venni az orosz diplomácia egyes képviselőinek azon állítását, hogy Moszkvának nincs kifogása Pozsony esetleges NATO-tagsága ellen. Ezt támasztja alá Ambarcumov álláspontja is, aki elsők között hagyta el a Fehér Házat az orosz parlament feloszlatása után, s csatlakozott a Jelcin-csapathoz (vele készült interjúnkat múlt heti lapszámunkban közöltük). Ambarcumova a hivatalos megbeszéléseket követő sajtóértekezleten megjegyezte, hogy Oroszországnak jelentős érdekei vannak Közép-Európában, s nem veszi jó néven az úgymond amúgy is oroszellenes NATO-érdekszféra keleti határának kitolását. „Szerencsére – jegyezte meg Ambarcumov – Szlovákia számára van kiút, hiszen ez az ország az összeurópai biztonsági struktúrák megteremtésére törekszik, és nem szándékozik belépni ebbe a regionális katonai szervezetbe.”

A meglepett újságírók kérdésére válaszolva Ambarcumov idézte a szlovák–orosz alapszerződés ötödik cikkelyét, melyben Szlovákia valóban kijelenti, hogy biztonságának összhangban kell lennie az „összeurópai” rendszerrel, ami az orosz értelmezés szerint azonos a NATO-tagság elutasításával.

Román–szlovák egyeztetés

Az elmúlt hét során Michal Kovác államfő meghívására Szlovákiába érkezett Románia köztársasági elnöke, Ion Iliescu is, aki itt-tartózkodása alatt beszédet mondott a szlovák parlamentben, tárgyalt Vladimír Meciar miniszterelnökkel, és aláírta a szlovák–román alapszerződést. Románia első embere és szlovák kollégája nem hagytak kétséget afelől, hogy a két állam közt rendkívül szívélyes a kapcsolat, hogy szinte teljesen azonos problémákkal küszködnek, s hogy megbeszélésük fő célja az egyeztetés. Az egyik időszerű egyeztetendő pont a Szlovákiában, illetve Romániában élő magyar kisebbséggel kapcsolatos belpolitikai tevékenység, a másik pedig a Magyarországgal fönnálló diplomáciai kapcsolatok tartalma. A két fél úgy véli, hogy e két területen érdekeik azonosak, vagy legalábbis hasonlóak. Iliescu a szlovák parlamentben megjegyezte: „az utóbbi időben a világsajtóban sokat spekulálnak a határok lehetséges és többé-kevésbé békés módosításáról abban a körzetben, melybe Románia és Szlovákia tartozik.” A román köztársasági elnök szerint egyesek „a nemzetközi szerződésekkel jóváhagyott határok kétségbe vonása érdekében túlpolitizálják a nemzeti kisebbségek jogainak kérdését, hogy törekvéseiket legitimmé tegyék”. Iliescu szerint a nemzeti kisebbségek jogvédelmét nem kell annyira eltúlozni, „mint azt egyes európai országok teszik – mivel ezzel éppen az ellenkező hatást érik el”.

A megbeszéléseket követő sajtóértekezleten Iliescu nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy a kétoldalú politikai párbeszéd a jövőben folyamatos lesz, s hogy Bukarest és Pozsony minden fontos kérdésben egyeztetni fogja döntéseit: a kisebbségek helyzetével kapcsolatos egyeztetésre az alapszerződés 20. cikkelye egyenesen kötelezi a két országot. Michal Kovác szintén elégedettnek látszott: a látogatás nagyfokú bizalmat teremtett a két fél között, s Szlovákia feltétel nélkül támogatni fogja Románia e héten esedékes ET-tagfelvételi kérelmének pozitív elbírálását.

Kötelezettségek nélkül

A jelek szerint tehát az önálló Szlovákia két irányban próbálja biztosítani állami szuverenitását és gazdasági túlélését. Jelen kíván lenni a fejlett nyugat-európai államok által létrehozott nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményekben – de különösebb kötelezettségek nélkül –, a határok megváltoztathatatlanságának garanciáit és biztonsági érdekeit azonban a másik irányban keresi. Erről tanúskodik az a tény, hogy Szlovákia eddig két országgal kötött alapszerződést: Oroszországgal és Romániával, gyakorlati külpolitikai lépéseiben pedig egyértelműen Moszkva védelme alá helyezte magát. Nem véletlen, hogy Meciar első moszkvai útja után diadalittasan jelentette ki: Oroszország garantálja az önálló Szlovákia határainak sérthetetlenségét. Az akkori ellenzéki sajtó mulatott a kijelentésen, mára azonban bizonyossá vált, hogy a Csernomirgyinnel folytatott kétórás négyszemközti megbeszélés komoly következményekkel járt Szlovákia számára. A Meciar-kabinet úgy érzi, veszélyt jelent számára a feltételezett Budapest–Bonn-szövetség: ennek ellensúlyozására keres szövetségeseket. A jelenlegi posztkommunista pozsonyi vezetés számára politikai és nemzeti szempontból egyaránt Moszkva jelenti a legközelebbi partnert; Szlovákia szavakban és nyilatkozatokban NATO-orientált külpolitikát folytat, eközben azonban a kormány és az államfő sorra írják alá azokat a szerződéseket, melyek ellenkező irányú szándékot engednek sejtetni.

A szlovák–román kapcsolatokban többen is a két világháború közti kisantant felújítási tervét vélik felfedezni. Annyi bizonyos, hogy a két ország immár félreérthetetlenül leszögezte, hogy külpolitikai érdekeik teljesen azonosak, belpolitikai téren pedig azonosnak ítélték a magyar kisebbséghez fűződő viszonyukat is. Románia és Szlovákia közt széles körű államközi kapcsolatok alakultak ki, melyek kiterjedtek a hadügyminiszterek látogatásaira is. Mindebből nem kell feltétlenül arra következtetnünk, hogy Magyarország északi és keleti irányból hasonló elszigeteltségbe kerül, mint a két világháború között, ám arra számos jel utal, hogy Magyarországgal szemben kialakult egyfajta szlovák–román szövetség, a háttérben egyfajta jól nyomon követhető orosz geopolitikai érdekszférával. Ennek közvetlen és távoli kihatásait ma még nehéz felmérni, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a térség jövőjét az államközi érdekek logikája határozza majd meg.

(Pozsony)

• Külföld