Skip to main content

„Gyorsan kellett cselekedni”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Telefoninterjú az orosz kormányfő első helyettesével


Beszélő: Mi volt a végső érv a parlament feloszlatásához?

Vlagyimir Sumejko: A referendum óta teljesen világos, hogy az orosz államiság csak úgy menthető meg, ha új választásokat írunk ki. A parlament feloszlatásához az utolsó lökést az adta meg, hogy egy szeptemberi tanácskozáson, ahol az összes tanácsi szerv képviselői jelen voltak, Haszbulatov példátlanul éles kirohanást intézett Jelcin ellen.

Beszélő: Részeges alaknak titulálta…

V. S.: Olyan személyeskedő megjegyzéseket tett, amiből végképp világossá vált, hogy semmiféle kompromisszumra nincs lehetőség, s a végrehajtó hatalom ilyen körülmények közt nem tud dolgozni. Ahhoz, hogy az új Szövetségi Gyűlés egyik házát még ebben az évben meg lehessen választani, gyorsan kellett cselekedni: az elnök rendeletet adott ki a választásokról és a föderatív szervek megalakításáról.

Beszélő: Ön amilyen hirtelen távozott a hatalomból, olyan hirtelen tért vissza.

V. S.: Fél évvel ezelőtt Ruckoj volt alelnök korrupcióval vádolt meg a Legfelsőbb Tanács ülésén, majd Makarov főügyészhelyettes hivatalosan megerősítette a vádat. Miután a sajtóban nagy visszhangja támadt az ügynek, Sztyepankov főügyész indítványozta, hogy a Legfelsőbb Tanács fosszon meg képviselői mentelmi jogomtól, hogy vádat emelhessenek ellenem. Paradox jogi helyzet alakult ki: egyrészről bírósági eljárás folyt ellenem, másrészről tanúnak idéztek be más ügyekben, ahol a hatalommal való visszaélés gyanúja forgott fenn. A tanúskodást megtagadtam, mindazonáltal ezt a helyzetet nem lehetett sokáig húzni, mivel világos volt, hogy mindössze politikai kikészítésem és elmozdításom a cél. Ezért valóban én magam kértem az elnöktől, hogy időlegesen függesszen fel tisztségemből: nem tudtam ellátni egy időben hivatali kötelezettségemet, illetve politikai és személyiségi jogaim védelmét. Háromhetes „politikai szabadságon” voltam – ahogy az újságírók mondják.

Beszélő: A moszkvai lapok szerint ez azt jelentette: azért kellett „szabadságra” mennie, hogy előkészíthesse a parlament feloszlatását.

V. S.: Nincs erről szó: az ügyvédemmel együtt ügyem tisztázását végeztük. Az ellenem fölhozott vádak minden pontja elesett, maga Sztyepankov főügyész intézett levelet Jelcin elnökhöz, melyben rögzíti, hogy nincs törvényes alapja az elmozdításomnak. Így kerültem vissza a kormányba.

Beszélő: Ön marad az első miniszterelnök-helyettes?

V. S.: Jegor Gajdar a gazdasági ügyekért felel, én a politikai blokkért. Idetartozik a pártokkal, tömegszervezetekkel, vallási csoportokkal való kapcsolat, a kultúra, közoktatás, tudományos kutatás ügye.

Beszélő: Netán ön felel a feloszlatott parlamenti képviselők sorsáért is? Mi a szándékuk?

V. S.: Ma reggelre mindössze 150 képviselő maradt a Fehér Házban. Akik eddig elhagyták helyüket, azokat minden lehető módon segítjük, munkahelyhez juttatjuk, aki Moszkvában kap állást, megtarthatja lakását, mandátuma megszűntétől szükség esetén fél-egy évig folyósítják fizetését. A többiek paradox módon azoknak a foglyai, akik védelmezik őket a parlament épületében: felfegyverzett félkatonai alakulatok félfasiszta tagjai, többségük büntetett előéletű. Ma felhívást intézünk hozzájuk, hogy ha leteszik a fegyvert, és elvonulnak, garantáljuk, hogy semmi bántódásuk nem esik. Értelmetlen minden konfrontáció: gyakorlatilag az egész képviselő-testület megszűnt, mind a Nemzetiségi Tanács, mind a Köztársasági Tanács, mind a Népképviselői Kongresszus, az ott maradt 10 százaléknyi képviselő semmiről sem dönt, és nincs is joga, hogy bármiről is döntsön. De nem az a legfontosabb feladatom, hogy velük törődjem, hanem a választások politikai előkészítése: a tervek szerint holnap (szeptember 30-án) alakul meg az Országos Választási Bizottság.

Beszélő: A hírek szerint nem számíthatnak a régiók egyöntetű támogatására.

V. S.: Ketté kell választani a helyi tanácsok és a munkáskollektívák álláspontját. A tyumenyi körzetben például a nagy olajvállalatok többmilliós dolgozója egyértelműen támogatja Jelcin rendeletét, ehhez képest másodlagos az, hogy a képviseletüket ellátó húsz helyi tanácstag miképp foglal állást.

Beszélő: Melyik oldalon állnak a nagy ipari komplexumok érdekképviseleti szervei, például a Volszkij-párt, amelyik eddig Ruckojjal állt szövetségben?

V. S.: Azt nyilatkozták, hogy támogatják az elnöki ukáz új választások kiírására vonatkozó részét. A véleménykülönbség csak abban van, mennyire lehet széthúzni a parlamenti és az elnökválasztás időpontját. A nagyiparosok szövetsége szeretné minél közelebb hozni december 11–12-éhez, a dumaválasztáshoz az elnökválasztás időpontját is.

Beszélő: Képesek-e ennyi idő alatt a politikai szervezetek összeszedni magukat?

V. S.: Kénytelenek lesznek, mert egyébként képviselet nélkül maradnak. Az igazságügy-minisztériumban jelenleg 300 politikai párt van bejegyezve, ezek nagy többsége azonban létszámát tekintve teljesen jelentéktelen törpepárt. Van olyan, amelyiknek csak egyetlen tagja van. A legnagyobb még mindig a kommunista blokk, amelyiknek egymillió tagja maradt, háromszázezer fős a Demokrata Párt, a jellemző azonban a 60-70-es taglétszám.

Beszélő: A választások valódi résztvevői nem ők lesznek.

V. S.: Az elnöki rendelet alapján lehetőség nyílik ún. választási blokkok alakítására, s minden bizonnyal ezek játsszák majd a fő szerepet. A legjelentősebbek a Gajdar vezette Oroszországi Demokratikus Választás Blokkja, a centristák, a kommunisták, a Nemzeti Megmentés Frontja.

Beszélő: Indulhat akár Ruckoj és Haszbulatov is?

V. S.: Ruckoj és Haszbulatov szerintem ezentúl csak egyszerű állampolgár lesz.












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon