Kiss Ilona

Nyomtatóbarát változat

…rögtön el tudnám mondani, mi történt. Nem vesződnék olyan kérdésekkel, hogy ki tartóztatott le kit, kinek a parancsára, és letartóztatta-e egyáltalán. Nem érdekelne, ki találta ki a puccsot, Gorbacsov-e vagy Jelcin, s tudtak-e róla egyáltalán. De mert nem vagyok KGB-főnök, kénytelen vagyok gyanakodni: ha Jelcin volt a puccsisták legfőbb ellenfele, akkor miért szerepelhetett már az első este a szovjet tévéhíradóban? Egyáltalán: hogy engedhették meg neki, hogy visszatérjen Moszkvába Közép-Ázsiából, ahol épp Nazarbajevvel sütött ki valamit, s miért engedték, hogy élére álljon a puccsellenes tömegmozgalomnak, a tank tetejéről már nem is beszélve. Mi ez a váratlan lazaság a KGB-nél? S ha Jelcintől, a nép választottjától tartottak, miért nem féltek a szovjet elnöktől? Mi az, hogy kettészakad a hadsereg, a harckocsizók Jelcin mellett, a többi Gorbacsov oldalán? És mi az, hogy a puccsisták is, Gorbacsov is hirtelen megbetegszenek, pedig ez már nem az a bizonyos göthös nemzedék. Besszmertnih már várólistán van, de végül ő sem tér vissza szabadságáról, hanem még kúrálja magát. A maradék Gorbacsov után ered a Krímbe, ahelyett hogy a parancsnokságuk alá tartozó hadsereg mögött keresnének védelmet?

Érdekes módon, ezekre a nüanszokra nem tér ki Ruckoj orosz miniszterelnök-helyettes, amikor a szovjet tévé különkiadásában térdét csapkodva meséli a szaftosabbnál szaftosabb részleteket Gorbacsov „misztikus” kiszabadításáról, mintha kocsmai asztaltársaságot traktálna kalandjaival. Mintha ezt már hallottuk volna valahol… Mintha a Woland által Jaltába (!) varázsolt Sztopa Lihogyejev mesélne színesebbnél színesebb, ám annál hihetetlenebbé váló történetet arról, miért nem engedték fel zokniban vadászrepülőre. „Egy hollywoodi producer már meg is rendelte telefonon tőlem a forgatókönyvet” – újságolja büszkeségtől dagadó mellel Ruckoj miniszterelnök-helyettes, s már azt várjuk, hogy a főpróba időpontját jelentse be.

Tegyük félre a találgatásokat! A Népszabadság interjújában az Amerika-kutató intézet igazgatóhelyettese kilátásba helyezi, hogy Jelcin majd elmondja, ha akarja, mi hogy történt. Annyi bizonyos: valakik jól kifundálták ezt az egészet. Mert hogy a moszkvai tudósítóval ellentétben nem nagyon hiszem el sem Jelcinnek, sem Gorbacsovnak, hogy nem tudtak az ügyről. Kilenc hónapja másról sem ír a Pravda. Pedig ha valakik, ők aztán jól ismerik a nómenklatúra virágnyelvét. „Az augusztus: veszélyes hónap lesz” – súg a Pravda augusztus 15-i száma. Na persze, aki a sajtószabadság bűvöletében a független sajtó egyenes beszédét keresi, magára vessen. Nem érti az idők szavát. Kárpótlásként meghitten elemezheti a kis híján tragédiába fulladó gorbacsovi–jelcini stabilizációs operett futamait. És ezzel a nagy barátságba keveredett elnökpáros lélegzetvételnyi időhöz jut. Ez volt a tét? Túl nagy ár…

• Külföld