Skip to main content

Kuncze

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kuncze Gábor kirobbanó sikert aratott a Médiahajón. Persze nagyon jó volt, tömör, csípős, elegáns és pontos, ez a legfontosabb. De a sikerét megemelte, hogy az újságírók annyira akarták, hogy tetszhessen már nekik valaki. Boldogan tapsoltak, hogy végre tapsolhatnak.

Így van ezzel a közvélemény is. Hiszen ezekből, a beváltatlan ígéreteikből, a kockázatmentes harácsolásukból (mert az igazi bankrabló legalább kockáztat), de legfőképpen az örökösen sértődött pökhendiségükből mindenkinek elege van. De azért azoknak a növekvő esélyei is csak jobb híján tetszenek a feléjük sodródóknak, hisz a társadalom emlékezete négy-öt évnyi idővel azért még megbirkózik. A Fidesz pedig most éppen kiment a divatból. A közvélemény ma olyan nyitott az SZDSZ sikerére, amilyen utoljára 1990 őszén volt.

Az SZDSZ megnyugvó erő, írta Kéri László. A megnyugvás, amelynek tudjuk, nagy ára volt, csendes, olykor szinte tudattalan kiegyezések eredője. Nem személyek, hanem elvek, stílusok kiegyezéséé. A szociálliberális néppárt, a háromosztatú társadalom, a megalvadt struktúrák – Tölgyessy, Tellér Gyula emlékezetes kifejezései elvesztvén csoportképző jellegüket – beleivódtak a szabad demokrata mainstream-mentalitásba.

Az SZDSZ belső küzdelmeinek voltak győztesei és vesztesei, de a győztesek és vesztesek eszméi, törekvései, ahogy ez a történelemben lenni szokott, egymásba olvadtak. A Tölgyessy-tábornak lehetnek az SZDSZ-ben sértődött hívei. Amit azonban Tölgyessy valójában képviselt, az az SZDSZ politikájában sértetlenül jelen van.

Kuncze Gábor az irányzatok szintézisének, a belső ellentétek utáni állapotnak az embere. Olyan politikus, aki személyiségével, alkatával is reprezentálhatja azt a minden oldalú nyitottságot, amelyet az SZDSZ programszerűen vall. Olyan politikus, aki magabiztosan tud alkudni jobbra is, meg balra is, mert nem érzi magát feszélyezettnek egyik irányban sem. Kuncze Gábort nem nehéz elképzelni akár Antall, akár Horn Gyula tárgyalópartnereként: nyilvánvaló, hogy egyiküknek sem kell semmit sem bizonyítania, egyikükkel kapcsolatban sem kell semmiféle prekoncepciót elhárítania. Ha szükség van rá, szellemesen és adatolva fogja bebizonyítani, hogy a világraszóló világkiállítás – léggömb, de aligha veszteget időt és energiát arra, hogy a múlt jelképeivel és retorikájával hadakozzon. Nincs ugyanis benne sem zsigeri ellenszenv, se félsz e jelképekkel szemben: pontosan tudja, hogy a múltat sem retorikával, sem jelképekkel nem lehet feltámasztani, a magyar társadalom túl van rajta.

Amióta eldőlt, hogy Kuncze Gábor az SZDSZ listavezetője, szinte érthetetlen, hogyan lehetett ez mostanáig kérdés. Hiszen olyan kézenfekvő, hogy csak ő lehet az. Kolumbusz tojása.

De csak ne becsüljük le se Kolumbuszt, se a körülötte töprengőket. Az ihlet pillanatát megelőző próbálgatást, a megoldás idegőrlő keresgélését nem lehet megtakarítani.

A telitalálatnak a keresgélés keserve ad bizonyosságot. Pontosan az, hogy nem értjük, miért is kellett annyit keresgélnünk.

Mindez azonban nem volna ilyen szép és fényes a hihetetlen lovagiasság nélkül, ahogyan Pető Iván átengedte az első helyet Kuncze Gábornak. Modort, azt tanulhatnának tőle a mai magyar politika állítólag von Haus aus úriemberei.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon