Skip to main content

Egy : egy

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szókratész aligha lett volna elégedett a katonai főügyész „salamoni” döntésével, miszerint Pallagi Ferencet és Horváth Józsefet, a BM alkotmánysértő tisztségviselőit és Végvári Józsefet, az alkotmánysértést leleplező rendőrtisztet egyaránt megrovásban részesítette. A görög bölcselőnek ugyanis az volt a véleménye, hogy aki felforgató kérdéseivel megzavarja az állam öntelt vezetőit, nem büntetést, hanem a polgártársainak tett szolgálat fejében jutalmat érdemel. Kámán főügyész-helyettes ellenben jó tanítóként intőt adott mindenkinek, aki a rosszalkodásban részt vett. Még megérjük, hogy a végén némely főkolompost kukoricára térdepeltetnek. Valójában a főügyész nem volt se szigorú, se igazságos. Enyhe döntése ugyanis korántsem egyenlő mértékben sújtja a két felet. Pallagit és Horváthot a BM nyomban az eljárás megkezdése után nyugállományba helyezte. Az ő miniszterhelyettesi illetve főosztályvezetői nyugdíjukat a megrovás már aligha érinti. Végvárit ellenben fegyelmileg felfüggesztették, holott ő is nyugdíjjogosult. Az ügyészi döntés és nyomában a fegyelmi büntetés feltehetően a nyugdíj összegére is kihat.

A főügyész csupán elöljárói intézkedés elmulasztásában találta bűnösnek a főtisztviselőket. Pedig a sajtóbeszámolóból is kiderült, hogy a miniszterhelyettes december 22-én elrendelte: az állambiztonsági iratok megsemmisítésénél a korábbi gyakorlattal – és az általános iratkezelési szabályokkal – ellentétben nem kell jegyzőkönyvet felvenni. Többek között Bajcsi István elbeszéléséből tudjuk, hogy a miniszterhelyettes utasítása (Beszélő, 7. szám) legalizálta a már korábban megkezdett nagyarányú iratmegsemmisítést. Ez az utasítás enyhén szólva kimeríti a közokirat megsemmisítésének vétségét (BTK 272. §) vagy a hivatali visszaélés bűntettét. (BTK 225. §) Elszánt ügyész az, aki e cselekmények megítélését nem bízza bíróságra…

1985-ben a katonai bíróság a katonai ügyészség vádindítványa alapján kémkedésért két és fél évi börtönre ítélte Révész Miklóst, mert Bécsben vállalta, hogy részt vesz a Szabad Európa Rádió kérdőíves felmérésében arról, milyen műsorokat kedvelnek a magyarok. A bíróság nem tekintette enyhítő körülménynek, hogy a vádlott egyetlen magyar turistával sem készített interjút, hanem a kérdőíveket hasból töltötte ki. „A hamis információ is információ” – mondta a katonai ügyész.

Ha az ügyészség ünnepélyesen bocsánatot kér Révész Miklóstól, Isten látja lelkemet, nem bánom, ha futni hagyja Pallagit és Horváthot.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon