Skip to main content

Guruló forint

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A pártállamra 1989-ben három csapást mértek a demokrácia erői. Mindháromnak az SZDSZ volt a kezdeményezője.

A Next 2000 ügye útját állta, hogy az állampárt magáncégekbe mentse át a vagyonát, és átláthatatlan pénzforrásokból finanszírozhassa választási kampányát.

A népszavazás lehetetlenné tette, hogy a népképviselet felett az állampárt örököse regnáljon.

A Dunagate-botrány keresztülhúzta a választások titkosszolgálati manipulálásának tervét.

A kelet-európai forradalmak mámorában ezek a győzelmek teljes értékű győzelmeknek látszottak. Pedig nem voltak azok.

A pártvagyon közvetlenül magánvagyonná konvertálása nem sikerült. De az állami vagyon újraelosztása a kormánypártok konvertitái között nagyon is sikeres.

Pozsgay királysága szertefoszlott, de a pártból és a KISZ-ből verbuvált Pozsgay-raj a tévékuratórium révén és más csatornákon át kulcspozíciókat foglalt el (s hódít ma vissza) a televízióban, és forintos helyeket szerzett meg számos kormányhivatalban.

Végvári lázadása nyomán megsemmisült az állambiztonsági szervezet egy csoportfőnöksége, de a többi, a régi gárdájával együtt, épen és sértetlenül került át az új kormány kezébe.

A rendszerváltoztatás kormánya élvezi a jogrend folytonosságát, és büszkén hivatkozik megvetett elődeire.

Nincs szüksége rendőrségi törvényre, megteszi a rendőrség szolgálati szabályzata is, amelyet még Horváth István írt alá. Nincs szüksége honvédelmi törvényre, a hatpárti megegyezés csak veszélyeztetné a szovjet mintára belügyi hadseregként irányított határőrség státusát.

Nincs szüksége médiatörvényre, hiszen akkor nem juttathatna vezető beosztásokba népnemzeti párttitkárokat és örök-éber műsorátvevőket a rádióban és a televízióban. Nincs szüksége rendszer- és szemléletváltásra sem, mert úgy kívánna bánni a közpénzekkel, ahogy a Németh-kormány tette.

Nemes célokra hivatkozott hétfőn a parlamentben Szabó Tamás, és szerény összegeket említett. Pedig nem milliók, hanem százmilliók, milliárdok gurulnak. Gurulnak kifelé a költségvetésből, be az alapítványokba. Ki az állami részvénytöbbségű bankokból, be a kormányközeli lapok kasszájába. Ki az állami jövedéket felhalmozó vállalatoktól, be a nemzetiszínű pártalapítványokba. Ki ellenőrzi, hány százmilliót költ egy-egy milliárdos cég a kultúra támogatására, ki vizsgálja, mennyi megy ebből jobbra, balra vagy középre? Ki vizsgálja, mi lett az Ybl Bankban bennragadt 22 milliárd forint költségvetési és önkormányzati pénzzel? Lehet, hogy a bankvezér másfél milliárdot külföldre csempészett – morfondírozott a vizsgálati osztályt vezető rendőrezredes. Eltűnődött-e azon, hogy ennyi pénz ötezresekben is teherautónyi; akkora összeget nem lehet külföldre csempészni, hacsak nem állami segédlettel. Ha ilyesmire gondolt az élénk fantáziájú ezredes, annak is meg kellett fordulnia a fejében, vajon a költségvetésből hűtlen kezeléssel kigurult pénz nem a választási kampány idején gurul-é majd haza…

Új Dunagate, új Next 2000?

Négy rendőrtiszt elkottyintja, hogy a rendőrség titkosszolgálati módszereket használ politikai célok érdekében, s nem használ fel titkosszolgálati információkat, ugyancsak politikai célok érdekében.

A miniszterelnöki sajtóiroda „kiszivárogtatja”, hogy mégiscsak létezik az a bizalmas kormányhatározat, amelyről az államtitkár egy nappal előbb mit sem tudott.

Repedezik az építmény.

A választások meg közelednek.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon