A pártállamra 1989-ben három csapást mértek a demokrácia erői. Mindháromnak az SZDSZ volt a kezdeményezője.
A Next 2000 ügye útját állta, hogy az állampárt magáncégekbe mentse át a vagyonát, és átláthatatlan pénzforrásokból finanszírozhassa választási kampányát.
A népszavazás lehetetlenné tette, hogy a népképviselet felett az állampárt örököse regnáljon.
A Dunagate-botrány keresztülhúzta a választások titkosszolgálati manipulálásának tervét.
A kelet-európai forradalmak mámorában ezek a győzelmek teljes értékű győzelmeknek látszottak. Pedig nem voltak azok.
A pártvagyon közvetlenül magánvagyonná konvertálása nem sikerült. De az állami vagyon újraelosztása a kormánypártok konvertitái között nagyon is sikeres.
Pozsgay királysága szertefoszlott, de a pártból és a KISZ-ből verbuvált Pozsgay-raj a tévékuratórium révén és más csatornákon át kulcspozíciókat foglalt el (s hódít ma vissza) a televízióban, és forintos helyeket szerzett meg számos kormányhivatalban.
Végvári lázadása nyomán megsemmisült az állambiztonsági szervezet egy csoportfőnöksége, de a többi, a régi gárdájával együtt, épen és sértetlenül került át az új kormány kezébe.
A rendszerváltoztatás kormánya élvezi a jogrend folytonosságát, és büszkén hivatkozik megvetett elődeire.
Nincs szüksége rendőrségi törvényre, megteszi a rendőrség szolgálati szabályzata is, amelyet még Horváth István írt alá. Nincs szüksége honvédelmi törvényre, a hatpárti megegyezés csak veszélyeztetné a szovjet mintára belügyi hadseregként irányított határőrség státusát.
Nincs szüksége médiatörvényre, hiszen akkor nem juttathatna vezető beosztásokba népnemzeti párttitkárokat és örök-éber műsorátvevőket a rádióban és a televízióban. Nincs szüksége rendszer- és szemléletváltásra sem, mert úgy kívánna bánni a közpénzekkel, ahogy a Németh-kormány tette.
Nemes célokra hivatkozott hétfőn a parlamentben Szabó Tamás, és szerény összegeket említett. Pedig nem milliók, hanem százmilliók, milliárdok gurulnak. Gurulnak kifelé a költségvetésből, be az alapítványokba. Ki az állami részvénytöbbségű bankokból, be a kormányközeli lapok kasszájába. Ki az állami jövedéket felhalmozó vállalatoktól, be a nemzetiszínű pártalapítványokba. Ki ellenőrzi, hány százmilliót költ egy-egy milliárdos cég a kultúra támogatására, ki vizsgálja, mennyi megy ebből jobbra, balra vagy középre? Ki vizsgálja, mi lett az Ybl Bankban bennragadt 22 milliárd forint költségvetési és önkormányzati pénzzel? Lehet, hogy a bankvezér másfél milliárdot külföldre csempészett – morfondírozott a vizsgálati osztályt vezető rendőrezredes. Eltűnődött-e azon, hogy ennyi pénz ötezresekben is teherautónyi; akkora összeget nem lehet külföldre csempészni, hacsak nem állami segédlettel. Ha ilyesmire gondolt az élénk fantáziájú ezredes, annak is meg kellett fordulnia a fejében, vajon a költségvetésből hűtlen kezeléssel kigurult pénz nem a választási kampány idején gurul-é majd haza…
Új Dunagate, új Next 2000?
Négy rendőrtiszt elkottyintja, hogy a rendőrség titkosszolgálati módszereket használ politikai célok érdekében, s nem használ fel titkosszolgálati információkat, ugyancsak politikai célok érdekében.
A miniszterelnöki sajtóiroda „kiszivárogtatja”, hogy mégiscsak létezik az a bizalmas kormányhatározat, amelyről az államtitkár egy nappal előbb mit sem tudott.
Repedezik az építmény.
A választások meg közelednek.
- Harmadik oldal [6]