Skip to main content

Beszélő hetilap, 16. szám, Évfolyam 5, Szám 17

(Waisz Péter): Tisztelt Szerkesztőség!

Wicker Erika: Tisztelt Szerkesztőség!

Eörsi István: Szerény javaslat

(kőszeg): Guruló forint

F. Havas Gábor - Juhász Pál: Földhöz ragadt gondolatok

Új paragrafust szánt az eke

Révész Sándor: Küzdő korunknak új nemzedéke…

Listen to your Párt!

Révész Sándor - Zádori Zsolt: „Ódzkodom a karizmatikus politikusoktól”

Révész Sándor - Zádori Zsolt: „Alapértékünk a hiteles politizálás”

Révész Sándor - Zádori Zsolt: „Itt néhány ember pánikba esett”

Eörsi János: Gyúrják a lakástörvényt

Langmár Ferenc: Amit ismertünk, kiszámíthatatlanná vált

Beszélgetés négy gazdaságkutató cég vezetőjével

F. Havas Gábor - Kőszeg Ferenc: „Egy történelmi tényről van szó”

Elkésett beszélgetés Méray Tiborral

Mink András: A szocialisták fájdalmas nagyhete

Alekszej Miller: Ön dönt!

Népszavazás Oroszországban

Ljudmila Petrusevszkaja: Jeladás a mélyből

Bikácsy Gergely: Ünnep a fegyenctelepen

Szabó Júlia: Budapest, 1913

(Nemzetközi kiállítások a Nemzeti Szalonban és a Művészházban)

Hajdu István: Élet és kommentár

Cigány képzőművészek kiállítása a Budapest Galériában

Szilágyi Andor: Egy gyáva naplója

Barna Imre: Mittel-izé

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon