Skip to main content

Egy gyáva naplója

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Nem én vagyok gyáva, a Föld dübörög”

Én

04/

01/0942.  Ahogy az ügyvédet nem az erkölcse, hanem a per költségei, úgy a riportert sem
              gondolatai, hanem a  partnerei minősítik.

/2100.     Igazán félni csak annak van oka, aki ismeri önmagát.

/2140.     A küldetéstudat mindig életáldozatot követel. Többnyire a másokét.

02/0900.  Egy gyalogos a zebrán se érezheti Istennek magát.       

/1231.     A hősök akár az oroszlánok, úgy hullanak, csak a gyávák szaporodnak tovább, mint a
              nyulak.           

/1333.    Néhány éve még egy tilosban parkolás is szívet dobogtató rendszerellenes
             demonstrációnak számított. De Istenem, hol van már a tavalyi hó, és hol vannak már azok
             a gyönyörű történelmi idők.            

/1927.    Láttunk mi már óriás apától törpe fiút.

/1931.    A folyón úszva nincs különbség alacsony és magas között. De mintha a krokodilt ez nem is
             érdekelné igazán.

03/0935. Aki folyton közli veled, hogy őt tulajdonképpen mennyire nem érdekli a pénz, azzal jó, ha
             résen leszel.                                                                     

/1553.    Széttolerállak, te szemét!

/1842.    Albert Einstein? Arnold Schwarzenegger? A végeredmény egy és
             ugyanaz.                                        

04/1423. Hazánk felnőtt népessége körében két társasjáték a legkapósabb: a Kikúrós meg a
              Leszarós. De mint a cukrot, úgy viszik a Szopatósat is.

/1841.    Világra jöttem. De ezek közé!? Ide?

/1937.    Az évekhez gerinc, a napokhoz gyomor, az órákhoz ülep, a percekhez pedig szív
             szükségeltetik.

/2154.     „…Életünket és vérünket!…” Ez a kiáltás micsoda feltétlen idiotizmust feltételez?

/2243.     Az élet semmi esetre sem, csak a halál lehet tökéletes.

/2319.     Aki egy zöld levélben nem teszi, másban miért tisztelné az életet?

05/0000.  Isten?! Ma megint nem láttam erre.

/0737.     A szerelem és a gyűlölet ugyanazon kémiai folyamat pozitív és negatív végtermékei. Sok
              esetben még azt is nehéz eldönteni, hogy melyik melyik.

/0956.     Mindegy, ki játssza a király és ki az udvari bolond szerepét. Csak a műfaj változik.

/1241.     Másoknál csak önmagunkat nehezebb legyőzni.

06/0912. Nyilatkozat. Felülírott, Csurka István azon kijelentésével, miszerint „Virágozzék minden
             
virág!”, konzekvenciáival egyetemben maximálisan egyet tudok érteni.

/1148.     Az éjszakai sötétben nem a feketeség a legszörnyűbb, hanem a bizonytalanság, hogy
              vajon a nap reggel kisüt-e.

/1451.     Az élet játék. Kéretik komolyan és ízléssel végigjátszani.































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon