Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zolnay János: Terézinvestitura (Beszélő, 1993. április 17.)


Csak annyit szeretnék közölni, hogy jelenleg Terézvárosban nincs SZDSZ-es alpolgármester.

Igaz ugyan, hogy a cikkben nyilatkozó Lászay János 1990 őszén mint SZDSZ-tag került az alpolgármesteri székbe, azonban 1992 augusztusában a Terézvárosi Szabad Demokraták Szervezete kizárta tagjai sorából.

Az alpolgármester úr, nem várva meg a Jószolgálati és Etikai Bizottság vizsgálatát, 1993 márciusában írásban jelentette be, hogy kilép a Szabad Demokraták Szövetségéből.

Így jelenleg Terézvárosban egy MDF-es és egy független alpolgármester tölti be ezt a funkciót.

A tartalmi résszel kapcsolatban csak annyit, hogy az SZDSZ-frakció sem az IKV átalakítására, sem a törvényes keretek közt zajló privatizációra nem tud hatást gyakorolni, mivel a választási eredményektől eltérően a képviselő-testületen belül kisebbségbe került.

Üdvözlettel:


Waisz Péter
a Terézvárosi SZDSZ
frakcióvezetője















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon