Wicker Erika

Nyomtatóbarát változat

A 13. számukban megjelent „Iskolaháborúk Kiskunhalason” című cikkemből rövidítés folytán kimaradt néhány konklúzió. Engedjék meg, hogy ezeket – a megértésükhöz szükséges információkkal kiegészítve – most közzétegyem.

A halasi gimnázium története azt is példázza, hogy a keresztény kurzus propagandájának hatására ma nagyon sok közhasznú intézményt ismerünk el „jogos egyházi tulajdonnak”, pedig annak idején széles körű társadalmi összefogás eredményeként állami, helyi és egyházi forrásokból jöttek létre. Az egyház és az állam szétválása után most az utóbbi szeretné különvagyonának feltüntetni az egykor a másik féltől kapott ajándékot vagy a közös szerzeményt.

Tanulságos az a kontraszt is, hogy a gimnáziumot alapító pap-tudós-politikus képes lett volna az államnak átengedni áldozatokkal létrehozott iskoláját a jobb feltételek érdekében. Utódai viszont a konkurenciától való félelmükben arra lennének inkább képesek, hogy kidobassák az ablakon a várossal a másik iskolára kártalanításképpen felajánlott háromszázmilliót.

Mindennek magyarázatát elsősorban Szilády Áron kora és a jelen kor egyháza közötti különbségben kereshetjük. A régi egyháznak nagy számban voltak hívei, akik hatalmat biztosítottak számára; ezt arra használta fel, hogy szolgálja hívei érdekeit. Az új egyháznak elsősorban hatalomra van szüksége, hogy az biztosítsa számára az ő érdekeit szolgáló híveket.

• Visszabeszélő