Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Wicker Erika: Iskolaháborúk Kiskunhalason (Beszélő, 1993. április 3.)


A 13. számukban megjelent „Iskolaháborúk Kiskunhalason” című cikkemből rövidítés folytán kimaradt néhány konklúzió. Engedjék meg, hogy ezeket – a megértésükhöz szükséges információkkal kiegészítve – most közzétegyem.

A halasi gimnázium története azt is példázza, hogy a keresztény kurzus propagandájának hatására ma nagyon sok közhasznú intézményt ismerünk el „jogos egyházi tulajdonnak”, pedig annak idején széles körű társadalmi összefogás eredményeként állami, helyi és egyházi forrásokból jöttek létre. Az egyház és az állam szétválása után most az utóbbi szeretné különvagyonának feltüntetni az egykor a másik féltől kapott ajándékot vagy a közös szerzeményt.

Tanulságos az a kontraszt is, hogy a gimnáziumot alapító pap-tudós-politikus képes lett volna az államnak átengedni áldozatokkal létrehozott iskoláját a jobb feltételek érdekében. Utódai viszont a konkurenciától való félelmükben arra lennének inkább képesek, hogy kidobassák az ablakon a várossal a másik iskolára kártalanításképpen felajánlott háromszázmilliót.

Mindennek magyarázatát elsősorban Szilády Áron kora és a jelen kor egyháza közötti különbségben kereshetjük. A régi egyháznak nagy számban voltak hívei, akik hatalmat biztosítottak számára; ezt arra használta fel, hogy szolgálja hívei érdekeit. Az új egyháznak elsősorban hatalomra van szüksége, hogy az biztosítsa számára az ő érdekeit szolgáló híveket.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon