Skip to main content

Wicker Erika

Wicker Erika: Tisztelt Szerkesztőség!

Wicker Erika: Iskolaháborúk Kiskunhalason (Beszélő, 1993. április 3.)


A 13. számukban megjelent „Iskolaháborúk Kiskunhalason” című cikkemből rövidítés folytán kimaradt néhány konklúzió. Engedjék meg, hogy ezeket – a megértésükhöz szükséges információkkal kiegészítve – most közzétegyem.

A halasi gimnázium története azt is példázza, hogy a keresztény kurzus propagandájának hatására ma nagyon sok közhasznú intézményt ismerünk el „jogos egyházi tulajdonnak”, pedig annak idején széles körű társadalmi összefogás eredményeként állami, helyi és egyházi forrásokból jöttek létre.


Wicker Erika: Iskolaháborúk Kiskunhalason

avagy cuius religio eius regio


Az első halasi iskolaháború 70 évig tartott. 1852-ben kezdődött, amikor Szilády László nagytiszteletű úr rávette a fukar és a kultúrára kevéssé fogékony halasi gazdákat, hogy két pusztájuk jövedelmét ajánlják fel a négyosztályos református algimnázium fenntartására; és 1922-ben végződött, amikor az alapító fiát és utódját, Szilády Áront az egyházi hatóságok fegyelmi vizsgálata alól feloldotta a halál, a gimnáziumépítésre felvett kölcsönöket pedig elrendezte az infláció.

Ennek a háborúnak a hőse Szilády Áron. Nincs magyar iskola, amelynek ennyi köze lenne névadójához.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon