Skip to main content

„Alapértékünk a hiteles politizálás”

Vissza a főcikkhez →


Beszélő: Szombaton, a programnyilatkozat vitájában hosszan beszéltél – Bibót idézve – a politika, a politikusok etikájáról. Miért így építetted fel a beszédedet, van-e ennek politikai oka?

– Én a beszédemben három dolgot hangsúlyoztam azzal kapcsolatban, hogy mit várok a Fidesztől, hogy egy olyan pártnak, amely tiszta lappal indult, milyen szerepet kellene betöltenie a magyar politikában.

Először a Fidesz nyitottságáról beszéltem. Orbán Viktor az előző kongresszuson elhangzott szavait idézve hangsúlyoztam, hogy egy olyan liberális középpártnak kell lennünk, amely a modern liberális alapelvekből kiinduló gondolkodás- és magatartásformákat magába tudja gyűjteni. Nem szabad a Fidesznek olyan módon szegényedni, hogy bizonyos irányzatokat hagy háttérbe szorulni, elhalványulni.

A második, amiről szóltam, a belső demokrácia minősége. Szerintem ebben is pozitív szerepet kell vinnünk: hatékonyan kell működnünk; de ezt és a szükséges pártfegyelmet nem szabad a pártkatonásdival összetéveszteni. Az elnöki rendszer kétségtelenül meglévő központosító hatása miatt ellensúlyokat kell beépíteni a szervezet működésébe, és a vezető testületeknek reprezentálniuk kell a Fidesz sokszínűségét. Ennek érdekében is érveltünk többen a 8 + 3 tagú elnökség mellett.

A harmadik, amit érintettem, a politikai hitelességgel függ össze. Szeretném, ha a Fidesz a szakszerűségen, a higgadt, tárgyszerű politizáláson kívül hitelességével is jó hatással lenne a közéletre. A működésünkkel tudjuk megcáfolni azt a Bibó idején és most is közkeletű nézetet, miszerint a politikus nem ember, hanem speciális lény, akit nem kötnek az erkölcs alapvető szabályai. Én úgy gondolom, hogy kötik ezek a szabályok, és a Fidesz fontos alapértéke a hiteles politizálás.

Beszélő: Hogyan alakult ki a frakció ajánló névsora az elnökségi tagokra? Az a véleményed, hogy jó volna, ha az elnökségben megfelelőképpen képviselve lenne minden irányzat, azt jelenti, nem tartod minden szempontból optimálisnak ezt a listát?

– A frakció által ajánlott 5 személyre Orbán Viktor tett javaslatot. Miután sokan érveltünk amellett, hogy az elnökségi tagságért szabad versengés folyjon, Hegedűs István, Tirts Tamás és én úgy döntöttünk, hogy a jelöltséget mi is vállaljuk. Én örülök annak, hogy verseny volt a vezetőségi helyekért, és a jelöltek eltérő véleményeket is megfogalmaztak beszédeikben. Bízom benne, hogy mindannyian együtt tudunk majd működni a Fidesz elnökségében. Meggyőződésem, hogy a közösen vallott alapértékek ezt lehetővé teszik.

Beszélő: Arról van-e szó, hogy szűkebb elnökség esetén nem jelentek volna meg, vagy csak nem arányosan képviseltették magukat a Fideszben lévő áramlatok?

– Szűkebb vezetőség esetén kevésbé lett volna lehetőség arra, hogy a lehető legtöbb szempontot mérlegelő döntések szülessenek a Fidesz elnökségében.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon